Új hozzászólás Aktív témák

• #200579 .LnB titán

  Új Válasz 2019-05-21 08:37:23 #200579

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  .LnB

  titán

  LOGOUT blog

  A Plague Tale: Innocence

  

  Szeretem ezt az érzést, amikor végzek egy játékkal, és kellemes elégedett érzés tölt el. Ez nem minden játékra igaz, csak az igazán jókra. És a A Plague Tale: Innocence az. Ma már sajnos az is kisebb csodának számít, ha egy játék készen jelenik meg. És ez kész van, sőt megkockáztatom, hogy hibamentes. Semmi problémával nem találkoztam, egyetlen kis bug sem hátráltatta az élményt. Mégpedig az élmény fantasztikus. Egy kis Bordeaux-i stúdiótól nagy teljesítmény. Hálás vagyok ennek a stúdiónak azért mert mertek újjal próbálkozni, és azt a lehető legnagyobb odafigyeléssel alkották meg.

  Egy nagyon aranyos, érzelmes, drámai, olykor nyers és durva kalandon vagyok túl. Ami még meg is lepett a végére. Meglepett, mert nem számítottam rá, hogy oda fog kifutni a sztori ahol, és ahogy befejeződött végül. A játék során egy testvérpár, Amicia és Hugo kalandját játszhatjuk végig, akik az 1348-as Franciaországban menekülnek az inkvizíció elől. Kezdetben természetesen nem igazán tudjuk miért. Utalás van rá már az elején is, de igazán nem számítunk arra ami a játék utolsó negyedében történik.
  Ekkortájt Franciaországban a százéves háború ideje alatt, az országot még a pestis is sújtotta, amit a patkányok terjesztettek. Ezért Amicia és Hugo mellet, ezek a rágcsálók is kulcsszerepet kapnak. Az inkvizíció, és a pestis köré a fejlesztők egy érdekes, misztikummal átitatott történetet sikerült megálmodniuk. Viszont szeretném elkerülni a spoilerezést, ezért erről többet nem írnék. Annyit mondhatok, hogy tartogat kisebb-nagyobb meglepetést a történet.

  Audiovizuális megvalósítása a játéknak elsőrangú. A grafika kiváltképp. Rengeteget dolgoztak az Asobo stúdiónál annak érdekében, hogy a lehető legélethűbb bevilágításokat reprodukálják. Pieter Bruegel és Johannes Vermeer festők stílusát vették referenciának a grafikai stílus kialakításánál. És a látvány varázslatos. A pestis sújtotta, ugyanakkor gyönyörű kisváros, az erdők, a mezők, a csatamező mind-mind hihetetlen, engem személy szerint nagyon magával ragadtak a helyszínek. Imádtam ebbe a világba kalandozni. Leszámítva a sötét, helyenként undorító helyeket. Mert azok is annyira realisztikusan vannak ábrázolva, hogy akár szorongást, vagy undort is kiválthatnak a játékosokból.

  A zene autentikus, a XIV századra jellemző dallamok csendülnek fel. A hangokat illetően meg kell említeni a remek szinkron játékokat is. Amicia hangja gyönyörű. Hugo hangja aranyos (és Logan is aki a hangját kölcsönzi). Nem idegesítő, nem élettelen. A karakterek ábrázolása szép (főleg Beatrice). Viszont látszik, hogy a kis büdzsébe sajnos a mo-cap már nem fért bele. Amit én még kicsit hiányoltam, az a játékmenet alatti, (szóval nem a cutscene-ek alatt) testbeszéd. Gondolok itt arra, hogy ha Amicia fut, rohan, és Hugo-t hívogatja, keresi. Akkor emelje a kezét a szájához, úgy kiabáljon neki, vagy legyen valami testbeszéd. Ha jól emlékszem a Naughty Dog szokott erre figyelni. Persze a két stúdió anyagi lehetőségi egészen mások.

  A sztori és a sztorivezetés tökéletes. Szépen épül fel a cselekmény, szép lassan mélyülnek el a karakterdrámák. Amicia és Hugo kapcsolata jól működik. A sztorinak megvan a kellő íve, és ritmusa. Nem csapong. Végig egyenletes, magas színvonalon halad a cselekmény. Sikerült a készítőknek olyan történetet írniuk, ami nem ül le sehol, végig fenntartja az érdeklődést. És a végén (szerintem) meglepő fordulatokban is gazdag.

  A játék teljesen lineáris. Ez van akit zavarhat. Én örülök ennek, ha a kötöttség a sztorit, és az előadásmódot szolgálja. Itt pedig egyértelműen ez a helyzet. A gameplay egy kellemes lopakodós, logikai játék. Azért írom ezt, mert a lopakodás maga is ugye gondolkodást igényel, és pluszban vannak kisebb fejtörők is. Egyáltalán nem nehéz játék. Pont annyi kihívás elé állítja a játékost, hogy az ne terelje el a figyelmet a hangulatról, és a történetről. A játékmechanikában fontos szerepet töltenek be a patkányok. Ötletesen vannak beleszőve a játékmenetbe. Kapunk némi itemizációs lehetőséget is.
  Élvezetes, nyugis az egész. Abszolút nem a Hellblade: Senua's Sacrifice-hez hasonló, ahol a játékmenet teljesen háttérbe szorult. És nem GoW szerű ahol a lehetőségeink felének kvázi semmi haszna.

  

  Év játéka? Nekem eddig egyértelműen. Ez a játék egy kis kincs. És a félreértések elkerülése végett leszögezném, hogy ez bizony egy AAA cím. Nem attól lesz valami AAA mert gigastúdió csinálja, dollármilliókból. Hiába a kis stúdió, hiába a lineáris játéktér, a 10-12 órás játékidő. Ez bizony egy teljes értékű, kész mű. És manapság már az is csoda, ha egy játék készen jelenik meg sajnos. Ez a 10-12 óra végig meg van töltve kalanddal, élményekkel, érzelmekkel. Akármennyire is élveztem, abszolút nem bánkódtam, hogy vége lett. Ezt így tervezték, nincs benne semmi sallang. Kerek az egész.

  Maradtak bennem még gondolatok a játékkal kapcsolatban. Apróságok. De szerettem volna minden tekintetben spoilermentes maradni, ezért ezeket megtartom magamnak egy ideig. Szeretném ha ti fedeznétek fel a játékot, mert a spoiler tag mögé tuti csak azért is bekukkantanátok.

  [ Szerkesztve ]

  „A kerékpározás első szabálya, hogy szenvedned kell, és senki más nem teheti meg helyetted. Semmilyen számítógép vagy edző által kitalált program nem tudja elérni, hogy kevésbé fájjon.”

Új hozzászólás Aktív témák