Kórházból egyetem
1994-ben jelent meg a Theme Park, a Bullfrog nagyszerű vidámpark-menedzselő játéka, amely azzal tudott a korábbi, száraz gazdasági szimulációknál nagyságrendekkel több embert megfogni, hogy a szürke realizmus helyett a bohókás szórakoztatásra koncentrált. A komoly témák vidám feldolgozása nyerő receptnek számított, olyannyira, hogy azt a Bullfrog megszűnését követően mások is átvették, és azóta is próbálják továbbgondolni. A legutóbbi próbálkozó a Sega által felkarolt Two Point Studios volt, akik négy éve (konzolon pedig 2020-ban) rukkoltak elő a saját magukról elnevezett Two Point Hospitallal. Azóta dolgoznak a folytatáson, amely a kórházmenedzselés helyett különféle felsőoktatási intézményeket bíz a gondjainkra.
A két egykori Bullfrog-veterán által megálmodott Two Point Campusra is pontosan illik a leírás, hogy egy komoly témát vidáman dolgoz fel: például a felsőoktatáshoz ma már szinte mindenhol kapcsolódó politikai, hát, manőverezésnek nyoma sincs a játékban. Itt mind a nyolc környezetben „egyszerűen” egy újdonsült rektort fogunk alakítani, akinek elsődleges feladata az, hogy a megörökölt, fix épületekbe a rendelkezésére álló szűkös anyagi forrásokat felhasználva a lehető legjobban működő egyetemet húzza fel. Ha ez sikerül, egyre többen iratkoznak be évről évre patinásodó intézményünkbe, ami természetesen egyre több bevételt jelent, és így tovább, amíg csak van kedvünk a sikerspirálban keringeni. Ez persze nem minden próbálkozásra igaz, hiszen túlzott költekezéssel könnyű adósságba verni magunkat, amit ideig-óráig banki kölcsönökkel tudunk ugyan semlegesíteni, de ha még ezek felhasználásával sem sikerül profitábilis rendszert kialakítani, akkor a kamatok és kiadások áradatán csak az állástöltés, esetleg az újrakezdés segíthet.
[+]
A látvány ugyanannak a lekerekített, pasztellszíneket használó designnak a továbbfejlesztett változata, amit a Two Point Hospitalban is láttunk. Ami látványosan jobb lett, az a karakteranimációk rendszere és mennyisége: az egyébként meglehetősen furcsa fizimiskájú karakterek minden teremmel, sőt, szinte minden tereptárggyal kapcsolatban több kajla animációval rendelkeznek, így, amikor nagyritkán van időnk bezoomolva nézelődni, mindig találunk valami korábban nem látott rajzfilmes mozdulatot.
[+]
Arra azonban csak sokára lesz időnk, hogy szabadon, bármiféle külső nyomás nélkül tanulmányozzuk iskolánk működését és diákjaink csínytevéseit, merthogy az első tanévek az efféle menedzserjátékok jó szokása szerint végig a folyamatos tűzoltással telnek. A képernyő jobb szélén sorakoznak a formális kérések és elvárások, valamint a folyamatban levő inspekciók és versenyek – néha annyi, hogy már ki is lógnak a kezelőfelületből. Ha még ez sem lenne elég, hát pluszban ott vannak a külön menüpontban hónapról hónapra sokasodó hallgatói elvárások, általában a kampusz szebbé tételével, valamelyik klub bővítésével vagy a tantermek felszereltségével kapcsolatban. Dolgunk tehát mindig lesz, még akkor is, amikor az alapok már szinte maguktól működnek, és az iskola hónapról hónapra profitot termel.
[+]
A kampányban jelenleg rendelkezésre álló nyolc iskolában mindenhol legfeljebb három csillagot érhetünk el, az újakért mindig komoly elvárásokat teljesítve. Amikor valahol megszerezzük az első csillagot, megnyílik a következő helyszín – a negyedik egyetemen pedig ezzel a szabad építést lehetővé tevő Sandbox játékmódot is elérhetővé tesszük. Az egyes iskolák mind nagy múltra visszatekintő intézmények, amelyek népszerűsége a rövidke felvezetésben taglalt okok miatt nullára csökkent, ezért a tulajdonosok egy új rektorral akarnak modernizálni. Cselekvési szabadságunk szinte teljes lesz, a külső falakon túl egyedül azon nem tudunk változtatni, hogy mi legyen az adott iskola fő oktatási területe: az olasz nevű kisvárosban mindig a szakácsok képzése az elsődleges, a kastélyban a lovagok taníttatása a legfontosabb, az ismerős kinézetű mágikus egyetemen pedig természetesen felelősségteljes varázslókat kell kitermelni.
[+]
Minden tanév végén a képzésre fordítható pontokat kapunk, amelyekkel vagy új tárgyakat hozhatunk be az iskolába, vagy pedig a már aktív kurzusokat fejleszthetjük. Végső soron mindkét opció további nebulókat csalogat a kampuszra, mechanikailag a különbség mindössze az, hogy a nyári szünetben milyen épületeket kell felhúznunk ehhez. A magam részéről – amikor volt erre hely és büdzsé is – legalább két tantárgyat használtam, már csak azért is, hogy a hovatartozásukat jelmezeikkel is kihangsúlyozó tanoncok ne alkossanak unalmas, „egyenruhás” tömeget. Ez persze csak személyes ízlés kérdése, az is teljesen lehetséges, hogy egyetlen témára specializálódunk rá, igaz, ekkor az azt oktató termekből akár féltucat is dolgozhat már párhuzamosan.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
