Kórházból egyetem

1994-ben jelent meg a Theme Park, a Bullfrog nagyszerű vidámpark-menedzselő játéka, amely azzal tudott a korábbi, száraz gazdasági szimulációknál nagyságrendekkel több embert megfogni, hogy a szürke realizmus helyett a bohókás szórakoztatásra koncentrált. A komoly témák vidám feldolgozása nyerő receptnek számított, olyannyira, hogy azt a Bullfrog megszűnését követően mások is átvették, és azóta is próbálják továbbgondolni. A legutóbbi próbálkozó a Sega által felkarolt Two Point Studios volt, akik négy éve (konzolon pedig 2020-ban) rukkoltak elő a saját magukról elnevezett Two Point Hospitallal. Azóta dolgoznak a folytatáson, amely a kórházmenedzselés helyett különféle felsőoktatási intézményeket bíz a gondjainkra.

A két egykori Bullfrog-veterán által megálmodott Two Point Campusra is pontosan illik a leírás, hogy egy komoly témát vidáman dolgoz fel: például a felsőoktatáshoz ma már szinte mindenhol kapcsolódó politikai, hát, manőverezésnek nyoma sincs a játékban. Itt mind a nyolc környezetben „egyszerűen” egy újdonsült rektort fogunk alakítani, akinek elsődleges feladata az, hogy a megörökölt, fix épületekbe a rendelkezésére álló szűkös anyagi forrásokat felhasználva a lehető legjobban működő egyetemet húzza fel. Ha ez sikerül, egyre többen iratkoznak be évről évre patinásodó intézményünkbe, ami természetesen egyre több bevételt jelent, és így tovább, amíg csak van kedvünk a sikerspirálban keringeni. Ez persze nem minden próbálkozásra igaz, hiszen túlzott költekezéssel könnyű adósságba verni magunkat, amit ideig-óráig banki kölcsönökkel tudunk ugyan semlegesíteni, de ha még ezek felhasználásával sem sikerül profitábilis rendszert kialakítani, akkor a kamatok és kiadások áradatán csak az állástöltés, esetleg az újrakezdés segíthet.

[+]

A látvány ugyanannak a lekerekített, pasztellszíneket használó designnak a továbbfejlesztett változata, amit a Two Point Hospitalban is láttunk. Ami látványosan jobb lett, az a karakteranimációk rendszere és mennyisége: az egyébként meglehetősen furcsa fizimiskájú karakterek minden teremmel, sőt, szinte minden tereptárggyal kapcsolatban több kajla animációval rendelkeznek, így, amikor nagyritkán van időnk bezoomolva nézelődni, mindig találunk valami korábban nem látott rajzfilmes mozdulatot.

[+]

Arra azonban csak sokára lesz időnk, hogy szabadon, bármiféle külső nyomás nélkül tanulmányozzuk iskolánk működését és diákjaink csínytevéseit, merthogy az első tanévek az efféle menedzserjátékok jó szokása szerint végig a folyamatos tűzoltással telnek. A képernyő jobb szélén sorakoznak a formális kérések és elvárások, valamint a folyamatban levő inspekciók és versenyek – néha annyi, hogy már ki is lógnak a kezelőfelületből. Ha még ez sem lenne elég, hát pluszban ott vannak a külön menüpontban hónapról hónapra sokasodó hallgatói elvárások, általában a kampusz szebbé tételével, valamelyik klub bővítésével vagy a tantermek felszereltségével kapcsolatban. Dolgunk tehát mindig lesz, még akkor is, amikor az alapok már szinte maguktól működnek, és az iskola hónapról hónapra profitot termel.

[+]

A kampányban jelenleg rendelkezésre álló nyolc iskolában mindenhol legfeljebb három csillagot érhetünk el, az újakért mindig komoly elvárásokat teljesítve. Amikor valahol megszerezzük az első csillagot, megnyílik a következő helyszín – a negyedik egyetemen pedig ezzel a szabad építést lehetővé tevő Sandbox játékmódot is elérhetővé tesszük. Az egyes iskolák mind nagy múltra visszatekintő intézmények, amelyek népszerűsége a rövidke felvezetésben taglalt okok miatt nullára csökkent, ezért a tulajdonosok egy új rektorral akarnak modernizálni. Cselekvési szabadságunk szinte teljes lesz, a külső falakon túl egyedül azon nem tudunk változtatni, hogy mi legyen az adott iskola fő oktatási területe: az olasz nevű kisvárosban mindig a szakácsok képzése az elsődleges, a kastélyban a lovagok taníttatása a legfontosabb, az ismerős kinézetű mágikus egyetemen pedig természetesen felelősségteljes varázslókat kell kitermelni.

[+]

Minden tanév végén a képzésre fordítható pontokat kapunk, amelyekkel vagy új tárgyakat hozhatunk be az iskolába, vagy pedig a már aktív kurzusokat fejleszthetjük. Végső soron mindkét opció további nebulókat csalogat a kampuszra, mechanikailag a különbség mindössze az, hogy a nyári szünetben milyen épületeket kell felhúznunk ehhez. A magam részéről – amikor volt erre hely és büdzsé is – legalább két tantárgyat használtam, már csak azért is, hogy a hovatartozásukat jelmezeikkel is kihangsúlyozó tanoncok ne alkossanak unalmas, „egyenruhás” tömeget. Ez persze csak személyes ízlés kérdése, az is teljesen lehetséges, hogy egyetlen témára specializálódunk rá, igaz, ekkor az azt oktató termekből akár féltucat is dolgozhat már párhuzamosan.

Neptun nélkül

Az építkezés hasonlóképp zajlik, mint a Two Point Hospitalban: először kiválasztjuk, hogy milyen funkciójú szobát építünk, megrajzoljuk annak alapterületét, elhelyezzük a bejárati ajtót, majd előbb a kötelező, és végül az esetleges opcionális tárgyakat is. Egy orvosi szobában egy bizarr OmniHealth gépezetnél, illetve egy asztalnál többre nincs szükség, de aki akarja, poszterekkel, virágokkal, szemetessel és kézfertőtlenítővel is megpróbálhatja feldobni azt. Az egyes termek minimális méretét sokszor – például a privát korrepetációra szolgáló szobáknál – nincs értelme túllépni, de a pihenésre alkalmas zónák (szolgálják azok akár a tanárok, akár a diákok nyugalmát), vagy akár a könyvtár tekintetében érdemes lehet nagyobb területben gondolkodni, hiszen közvetlenül ez szabja meg, hogy hányan tudják azt adott funkciót egyszerre használni.

[+]

Az építhető területek külön fajtáját jelentik a speciális képzést szolgáló termek – ezek nagyobb műhelyek, amelyek közepét mindig valami bizarr masina foglalja el, amellyel néha óriási robotot, máskor pedig autónyi hamburgert készítenek a diákok. Ezekhez egy sor opcionális, csak itt használható felszerelés is elérhető lesz később, így amikor diákjainknak 3D-nyomtatóra vagy királylányt formázó edzőfigurára lesz szüksége, nem árt, ha hely is van azok letételére. Az induláskor rendelkezésre álló terület természetesen nem elég arra, hogy felhúzzunk rá minden szükséges intézményt, így a második-harmadik tanévben már gyakorlatilag rá leszünk kényszerítve az új telkek megvásárlására.

[+]

A gazdasági rendszer a valós oktatási rendszertől eltérően arra épül, hogy minél többet fejlődnek tanoncaink egy hónap alatt (egész konkrétan, hogy hány XP-t gyűjtenek), annyi bónuszpénzt kapunk a többi pénzügyi eredményen felül. Ezért éri meg költeni a felszerelés fejlesztésére, illetve a tanárok, segédek és takarítók továbbképzésére is – ezek tulajdonképpen mind hosszú távú befektetések. Ugyanezért éri meg figyelni a kopár folyosók és az üresen tátongó udvarok feldíszítésére is, hiszen, ha a diákok szépérzéke nincs kielégítve, akkor tanulmányi eredményük radikálisan romlik. Bár poszterből irtózatosan sokat tartalmaz a játék, az egyéb díszítőelemek számát egy kicsit keveselltem, remélem, e téren lesz majd némi bővítés. Az általam vártnál szintén kevésbé kidolgozott része a játéknak az étkeztetés: nincs menza, és nincsenek üzletek vagy éttermek az egyetem amúgy játékmenet szempontjából nem is létező környékén sem – automatákat, illetve apró kioszkokat tudunk csak telepíteni a kampuszra, és azokból is mindössze négy, illetve öt eltérő típusút.

[+]

Egy tekintetben viszont a játék többet tud, mint amennyit én képes voltam befogadni: a fejlesztőket hallgatva a Two Point Campus újdonságai közül arra a legbüszkébbek, hogy minden tanuló egy külön egyéniség, akiket a játékos majd mind a szívébe zár. Tény, az összes diák (és amúgy alkalmazott is) rendelkezik egy procedurálisan generált karakterlappal – vannak köztük például sűrűn pisilő, bulizni szerető, vagy éppen a koszt el nem viselő egyének is. E mellett a játék – amennyiben leraktuk a bandázáshoz vagy összebújáshoz szükséges tereptárgyakat – modellezi a barátságkötés, illetve a szerelmi kapcsolatok folyamatát is. Nekem azonban egyszerűen nem volt időm arra, hogy ezekre figyeljek, hogy akár csak egyetlen diák nevét megjegyezzem, vagy mondjuk, hogy drukkoljak egy bimbózó kapcsolatnak. Hozzáteszem, pár tanév után már száznyi diák jár az iskolánkba, szóval nem is igazán érzem úgy, hogy az alaptempón nagyjából 20 percig tartó év során lehetőség lenne közel kerülni hozzájuk.

[+]

Egy fejlesztői interjúban valaki megemlítette, hogy megkönnyezte az első diplomaosztást, a végleg távozó ismerősöket – sajnos nálam ilyen intenzív érzelmeket a játék nem szabadított fel, és máig nem tudom, hogy ez azért volt, mert siettem a teszteléssel, vagy azért, mert ez a játékmenet nem igazán alkalmas erre, speciel tényleges diplomaosztó ünnepség nincs is. Amikor épp nem tűzoltással, valami hirtelen jött baj megoldásával foglalkoztam, akkor is mindig volt más tennivalóm – a hármasnál rosszabbul álló diákokat minduntalan privát órára kell zavarni, menedzselni kell a kutatóközpontot és a tanárképzőt, részt kell venni diákversenyeken, be kell ütemezni a filmvetítéseket és a diákönkormányzat koncertjeit, ragasztani a posztereket, felvenni új alkalmazottakat, szépíteni a környezetet. Amikor pedig tényleg semmi, de semmi feladatunk nincs már, akkor sem feltétlenül lehet lustálkodni: a játék egy sereg statisztikánkat vezeti, és bizonyos szintek elérésekor Kudosh nevű valutával jutalmaz minket, amivel új és új tárgyakat nyithatunk meg – és persze az ezek közti válogatással is megy az idő. Természetesen az idő múlását lassítani és gyorsítani is lehet, sőt, le is állíthatjuk a játékot, és még ekkor is él minden funkció.

[+]

Szerencsére az elmondottak még kontrollerrel is remekül irányíthatók. A kedvenc funkcióm mindenképpen az, hogy az egyes szobákat egyetlen gombnyomással lemásolhatjuk, és máshol letehetjük, és ez visz magával minden korábbi átalakítást, díszítést és berendezést is – így például az egyhelyütt már kialakított vécéket pofonegyszerű dolog felhúzni az új épületekben. Egyes termeket el is menthetünk, hogy akár más iskolák építésekor is előhúzzuk azokat. A négyzethálós szerkesztői felület kiválóan használható, a tárgyak illeszkednek a falakhoz, és a karakterek – egy-két ajtóban ragadást leszámítva – a legsűrűbb környezetben is jól navigálnak.

A Two Point Campus ugyanúgy nem eszelős komplexitásával vagy mélységével hódít, mint kórházas elődje, hanem inkább azzal, hogy kellemes vele játszani, és hogy kifejezetten szórakoztató nézni az egyre nagyobb nyüzsgést benne. A játék talán legnagyobb hibája az, hogy viszonylag kevés lényeges újítást tartalmaz, és hogy igazán az egyes iskolák sem különböznek radikálisan. Oké, vannak hideg helyek, ahol radiátorokkal kell felfűteni az épületeket, és van, ahol egy boszorkány átkai vagy épp a rivális lovagi iskola spionjai nehezítik életünket, de radikálisan ez csak a látványt, és nem a tényleges tennivalókat módosítja. A Two Point Hospital óta a szerkesztési, díszítési lehetőségek bővültek ki leginkább, így aki e játékokban inkább ezekre a dolgokra koncentrál a gazdasági rész helyett, az fogja igazán élvezni az egyetemi életet. A Two Point Campus nem az a „folytatás”, ahol lényeges átalakításokat eszközöltek a fejlesztők, hanem egy olyan, ahol áttették egy másik környezetbe mindazt, ami korábban már bevált.

A Two Point Campus PC-re, Macre, PlayStation 4-re, Switch-re és Xbox konzolokra jelent meg. PC-n és Xboxon a Game Pass szolgáltatásnak is része.

Összefoglalás

A Two Point Hospital utódja ezúttal egy – illetve nyolc – egyetem megtervezését és menedzselését teszi lehetővé. A gazdasági részhez fűződő újdonságok listája meglehetősen kurta, bár az tény, hogy építkezni és díszíteni már sokkal kidolgozottabb eszközökkel lehet.

A Two Point Campus legjobb vonásai

• Megmosolyogtatóan vidám az egész játék,
• a minden sarkot berendezni vágyók sok opciót kaptak,
• kellemesen őrült tantárgyak.

A Two Point Campus leggyengébb pontjai

• A diákok életére nem jut idő,
• az étkeztetés és a környék gyengén van kidolgozva.

Bényi László