Hirdetés

Taxi Chaos teszt

Egy indie stúdió úgy döntött, hogy ha a japán óriás nem támasztja fel egykori klasszikusát, akkor majd ők. Visszatért az őrült taxizás szelleme, aminek kis híján örülhetnénk is.

Idegen taxival ékeskedni

Aki már játszott az 1990-es évek végén, az szinte biztosan nem kerülte el a Crazy Taxi jelenséget. A Sega őrületes mesterműve először a játéktermekben, majd még inkább otthon, a Dreamcast konzolon hódított, és már a megjelenésekor abszolút kult klasszikusnak számított. A játék két folytatást és mobilos kivetülést is kapott, hogy aztán hosszú évekre eltűnjön a nosztalgia homályos vitrinjében. Most sem tért vissza igazából, ám a Team6 Studios-nak köszönhetően egy igazi spirituális utódot kapott. A Taxi Chaos című játék nem szimplán klón vagy olcsó imitáció kíván lenni, hanem minden ízében egy kvázi-folytatás, épp csak a japánok licensze nélkül (amiből egyébként a legutóbbi hírek szerint lehet, hogy még botrány is lesz).

A Taxi Chaos koncepciója teljes egészében megegyezik a nagy előddel. Adott egy színes, napsütötte, nyílt nagyváros, New Yellow City (értékes tárgynyereményeket sorsolunk ki azok között, akik megfejtik, melyik amerikai nagyváros alapján mintázták, ja nem), amiben türelmetlen kuncsaftokat kell furikáznunk menő taxinkkal. A játékmenet pontosan ugyanúgy történik: megállunk, az aprónép beugrik, és szűk időhatár terhe mellett végig kell száguldanunk a városon. Minél látványosabban és gyorsabban érünk célba, annál több pénz üti a markunkat. Autóink ráadásul hatalmas ugrásokra is képesek, ami a játék egyik újítása – könnyen feljuthatunk akár a háztetőkre is, rövidebb utakat találva a forgalmas utcák helyett.

Három játékmód áll rendelkezésre. Az Arcade a hagyományos, időhatáros mód, bárminemű meglepetés nélkül. A Pro mód papíron érdekesebb: itt nincs navigáció, így a saját helyismeretünkre kell hagyatkoznunk, hogy időben odataláljuk a célpontokhoz. Ez azért csak papíron érdekes, mert egy ilyen káoszos nagyvárosban, hipergyors játékmenet mellett szerintem lehetetlen normálisan tájékozódni, így a navigációs nyíl elvételének a világon semmi értelme. Ellentétes a játékmenet alapötletével, az őrült, mégis könnyen megérthető autós akcióval, bár a világranglisták tanúsága szerint vannak, akik egész jól boldogulnak benne. Végezetül ott a Free Roam lehetőség, ami szerintem az egész játék legerősebb pontja. Itt időhatár nélkül, szabadon grasszálhatunk a városban, felfedezhetjük a rejtett zugokat, és utasokat is szabadon vehetünk fel, ha akarunk. Ez az a mód, amiben a legtöbb időt el lehet tölteni, ahol valóban értelmet nyer maga a felfedezés, és ami nekem – eretnekség ide vagy oda – az eredeti Crazy Taxiból is hiányzott. Nincs viszont semmi más: egyéb lehetőségek, minijátékok, megnyitható extrák, semmi. Emiatt pedig a tartalom karcsú, és legfeljebb néhány óra játék után tényleg mindent láttunk, amit a Taxi Chaos kínál.

Hirdetés

A fejlesztők dicséretére legyen mondva, a száraz kopírozás mellett azért újításokkal is próbálkoztak. A város egyértelműen érdekesebb, „felfedezhetőbb”, mint a klasszikus játékokban, a jól elhelyezett rámpáknak és a hatalmas ugrásoknak köszönhetően a házak tetején is van keresnivalónk. Játék közben speciális karaktereket is találhatunk, akik gyűjtögetős küldetéseket adnak. Ezek a csecsebecsék vannak elrejtve szerte a városban, és ez ad némi mélységet az élménynek. Sajnos a játékdizájn messze nem tökéletes. A küldetést adó figurákat semmi nem különbözteti meg az átlagemberektől, így őket a városban megtalálni csak a vak szerencsén múlik – ráadásul újra meg kell őket találni, miután összegyűjtöttük, amit mondtak. Ez azért így elég amatőr munka. A másik relatív újdonság már jobban működik: az egyes taxikat különböző feltételekkel nyithatjuk meg, és ez is ad némi szavatosságot a programnak. Az autók remekül néznek ki, érezhető eltérés van a menettulajdonságaik között, mégis tökéletesen irányítható mind, és ettől a játékmenet magja egészen kiváló és élvezetes – a Taxi Chaos tehát legalább az indie autós játékok legnagyobb csapdáját kikerülte.

Taxi Chaos Xbox Series X

Technikai megvalósítását tekintve a Taxi Chaos felemás benyomást kelt. Egyfelől a modern grafikai megoldásoknak hála jóval látványosabb, mint az ihletforrás, ráadásul sikerült megtartani a játéktermi hangulatot. Élénk napsütés, hihetetlenül ragyogó színek, kék ég, zöld fű, és színes-szagos épületek, neonfények és sűrű forgalom mindenhol. A rajzfilmszerű, elnagyolt karakterek animációja szinte egy az egyben maradt a régi, ami ezúttal sokkal inkább pozitívum. A remek kinézetet sajnos teljesítményproblémák árnyékolják be. A játék 60 fps-t céloz, de folyamatosan akadozik, így egyszerűen soha nem érződik valóban simának. Azért az meredek, hogy még egy Series X-en játszva is akadozást kell nézni. Jelenleg nem tudni, hogy ezt később javítják-e, pillanatnyilag ez komolyan levesz a játékélményből. Ugyanezt lehet elmondani a hangokra is. Alapvetően gyenge, vagy legalábbis közepes a hangzásvilág, az utasok állandóan ugyanazt a kettő darab párbeszédet ismételgetik. A soundtrack pedig értelemszerűen meg sem közelíti a Crazy Taxi licenszelt zenei anyagát, teljesen lagymatag, érdektelen zenék szólnak, amik tényleg csak arra jók, hogy valami legyen.

A fent ecsetelt technikai hibák persze leginkább az indie fejlesztés számlájára írhatók. Egy kis csapatnak egyszerűen nincsenek erőforrásai arra, hogy akár egy jó alapötletet minden ízében profi formába öntsön. Ebben az esetben azonban azt mondom, hogy ezek a kisebb-nagyobb hibák elnézhetők a Taxi Chaosnak, mert a játék lényege, a játékmenet tökéletesen működik. Első indítás előtt meglehetősen szkeptikus voltam a projekttel kapcsolatban, és bár félelmeim egy része beigazolódott, így is meglepően jól szórakoztam a játékkal, és bizony többször el is feledtette velem, hogy nem egy hivatalos folytatással játszom. Ennél nagyobb fegyvertény pedig nem is kell egy független fejlesztés számára.

Taxi Chaos Xbox Series X

A Taxi Chaos értelemszerűen képtelen felnőni a Crazy Taxi nívójához. Tartalomban kevesebbet nyújt, néhány dizájn elemében kiforratlan, technikailag pedig csiszolásra szorul. Ugyanakkor az is tény, hogy amit tesz, azt teljesen jól csinálja. Játékmenete pont olyan szórakoztató, mint a Sega legendás sorozatáé, időnként teljes mértékben vissza képes hozni a régi életérzést. A japán kiadó helyében lehet, hogy nem is a jogi lehetőségeket keresném, hanem ezzel a csapattal megfinanszíroznék egy hivatalos folytatást, az azt megérdemlő büdzsével. Ez a játék rámutat, hogy volna benne potenciál.

Pro:

  • az eredetivel megegyező, kiváló játékmenet és irányítás;
  • remekül megtervezett, „vertikális” város;
  • látványos, mégis játéktermi hangulatú grafika.

Kontra:

  • akadozó képfrissítés;
  • sovány tartalom;
  • gyenge hangok és zenék.

60

A Taxi Chaos Xbox One-ra, PlayStation 4-re és Nintendo Switch-re érhető el.

dreampage

Előzmények

  • Dirt 5 teszt

    Egy év után visszatért a Codemasters „piszkos” sorozata, a komolyabb rali után egy abszolút árkádos felvonással, maximálisra csavart látvánnyal. De vajon elég ez az üdvösséghez?

  • Cloudpunk teszt

    Éjszaka, eső és neonfények: egy igazi cyberpunk várost fedezhetünk fel az Ion Lands új kalandjátékában, amely le sem tagadhatná az inspirációs forrásait.

  • Hotshot Racing teszt

    Időutazásra hív bennünket a Lucky Mountain Games új játéka, amely a letűnt korok autóversenyeinek hangulatát próbálja meg visszaidézni – fél sikerrel.