Hotshot Racing teszt

Időutazásra hív bennünket a Lucky Mountain Games új játéka, amely a letűnt korok autóversenyeinek hangulatát próbálja meg visszaidézni – fél sikerrel.

Insert Coin

Ó, azok a 90-es évek! Amikor a játéktermek uralkodtak a videojáték világban! Amikor tinédzserként besétálva a Wizard’s üvegajtóin, elképedtünk egy Virtua Racing vagy egy Daytona USA látványvilágától – és amikor legszívesebben reggeltől estig dobáltuk volna az érméket a Sega Rally 2-be. Túlzás nélkül varázslatos évek voltak ezek. A játékok (leginkább a versenyes címek) olyan hőskora, amelyet soha többé nem lehet maradéktalanul megismételni.

Vannak azért, nem is kevesen, akik megpróbálkoznak ezzel. Ez a cél hozta világra a Hotshot Racing című új autóversenyt is. Bár a fejlesztésbe a hasonló produkciók brit veteránja, a Sumo Digital is besegített, a munka oroszlánrésze a Lucky Mountain Games nevéhez köthető. A játékot eredetileg Racing Apex néven fejlesztették, akkor még autóra szerelt fegyverekkel, ez a koncepció végül kikerült a játékból, a végleges termék pedig igyekszik a Sega legnagyobb klasszikusait megidézni. Mivel sokan már úgyis letekertek a pontszámig, ezért felesleges húzni az időt: ez a cél csak félig-meddig sikerült.

Hirdetés

A Hotshot Racing egy tartalommal kellemesen feltöltött, mégis egészen egyszerű, áramvonalas autós játék. Van összesen 16 pálya, 8 főszereplő fejenként négy-négy járgánnyal, velük lehet különböző versenyeket futni három játékmódban. A Grand Prix opció alatt mindössze négy, négyfutamos bajnokságot találunk, amik teljesítése nem sokat, mindössze néhány kozmetikai tuning elemet nyit meg. Adott még a Single Race, ebben a három, már említett játékmód: Arcade (sima verseny), Cops & Robbers (a rendőrök kiütik a rablókat, ezáltal azok is rendőrökké válnak) és Drive or Explode (egy bizonyos sebesség felett kell tartani az autót, különben felrobban). Emellett száguldhatunk az idő ellen Time Trial módban, és az online versenyek lehetősége is adott, egyszerű lobbi rendszerrel, minden sallang nélkül.

Az egyáltalán nem baj, hogy a játéknak nincs semmilyen nagyobb íve, vagy komolyabb végcélja, elvégre a régi klasszikusokban sem volt ilyen, sőt. Én például a mai napig rendszeresen előveszem az immár 27 éves (!!!) Daytona USA-t Xbox One-on, és mindig örömmel játszom vele, pedig csak egyetlen autó és három pálya van benne. A klasszikus játéktermi autóversenyek ennyire addiktívak és tökéletesek voltak. És épp ez a baj a Hotshot Racinggel – nem, hogy 27 év múlva, de 27 nap múlva se lesz már a gépemen, mert hiába a jól összerakott tartalom, a játékmenet és az egész koncepció nem úgy működik, ahogy kellene.

Az autók irányítása alapvetően jó, könnyen kezelhetők, jól driftelnek – a farolással tölthetjük fel a boost csíkot, amivel aztán kilőhetjük magunkat az egyenesekben, teljesen általános, megszokott játékmechanika. A kezelésben viszont nyoma sincs annak a feszességnek, pontosságnak, amitől a régi klasszikusokat olyan sokat lehetett élvezettel nyomni, és kergetni akár a századmásodperceket is. A Hotshot Racing járművei billegnek, farolás közben „lebegős” érzésük van, forgolódnak a tengelyük körül, de nem érezni azt, hogy 100%-osan uraik vagyunk. Ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj a mesterséges intelligencia: a gépi ellenfelek a legócskább „gumiszalag” módszert használják. Bármennyire is jól mehetünk, minimum egy rivális, de inkább az egész mezőny végig ott lohol a hátsó felünkben, és nemcsak idegesítenek, de szándékosan belénk jönnek, sőt kiforgatnak akár az egyesekben is. Ennyire agresszív, pofátlan M.I.-t nagyon ritkán látni, és megkeserítik az összes verseny hangulatát, ráadásul az elért eredmény is inkább szerencse, mint képesség függvénye.

Hotshot Racing Xbox One

És ez a Hotshot Racing legnagyobb problémája. Lelkében igazából egy olcsó „kart” játék, amiből a fejlesztés közben kivették a fegyvereket, nem pedig egy igazi, vérbeli játéktermi autóverseny. Csak látványvilágában próbál az lenni. Lépten-nyomon imitálja a nagy klasszikusokat, a Virtua Racinget, a Daytona USA-t és a Scud Race-t, de nincs egyedisége, nem képes visszaadni ezek izgalmát és tökéletesre hangolt játékmenetét. Ellenben vannak teljesen haszontalan „hősök”, akik verseny közben szövegelnek és egymást lökdösik, csaló gépi ellenfelek, és olyan fapados drift-boost mechanika, amit minden más „kart” játékban látni. Emiatt az identitászavar miatt viszont a játék sem a klasszikusok spirituális utódjának, sem pedig harcolós, egymást szívatós partijátéknak nem ideális, és néhány gyors futam, maximum pár óra száguldozás után már le sem köti az embert.

Ami mégis a hasonszőrű próbálkozások fölé emeli a játékot, az a profi technikai kivitelezés, mert abban szerencsére nincs hiba. A Hotshot Racing elsősorban a legrégebbi, textúrázatlan 3D-s játékok látványvilágát hozza, ez a low-poly grafika pedig jól áll neki, stílusos, és tökéletes 60 fps-sel fut minden platformon. A fejlesztők láthatóan nagyon lelkesen hozták vissza a régmúlt idők elemeit, így minden pálya tele van látványos objektumokkal, a menü dizájn áramvonalas és gyors, és minden választásunkat egy lelkes narrátor kiabálja, mint régen. Stílusa a legerősebb pontja a játéknak, az egyszerű esztétikum ellenére is érezhető, hogy beletették azt a munkát és pénzt, ami egy profi, csiszolt játékhoz manapság kell. Sajnos a zenékről ez már nem annyira mondható el – oké, nem vártam Daytona-szintű slágereket, de a legtöbb pályán teljesen felejthető háttérzenék pöfögnek, ezek is inkább csak a „kartos” érzést erősítik.

Hotshot Racing Xbox One

A negatívumok ellenére az tény, hogy a Hotshot Racing a jobb retró autóversenyek közé tartozik, és ha a fejlesztők hosszabb távon is megtámogatják további játékmódokkal és tartalmakkal, akkor nagy jövő állhat előtte. Viszont én azt gondolom, hogy ebben a műfajban továbbra is a Horizon Chase Turbo a király, és másokkal ellentétben nem érzem, hogy ez méltó pótlék lenne egy Ridge Racer, vagy a Sega klasszikusai hiányában. Más kávéház. Élvezetes és igényes produkció, ami sikerrel idézi meg a régi korok stílusát, de koncepciójában igazából más műfaj, és a nagy klónozásban elveszett a saját egyedisége. Mindenképp érdemes kipróbálni, mert nem kerül sokba, és aki kevésbé válogatós (vagy idősödő?), mint én, annak nagyon kellemes élményeket biztosíthat.

Pro:

  • nagyon szép low-poly grafika tökéletes 60 fps-sel;
  • könnyen tanulható, egyszerű irányítás;
  • méretes tartalom;
  • sikerrel idézi meg a 90-es évek stílusát.

Kontra:

  • játékmenetében inkább kart, mint vérbeli autóverseny;
  • idegesítő, agresszív „gumiszalag” ellenfelek;
  • súlytalan játékmódok;
  • semmi egyedit nem képes felmutatni.

70

A Hotshot Racing PC-re (Steam), Xbox One-ra, PS4-re és Switch-re érhető el.

dreampage

Hirdetés

  • Kapcsolódó cégek:

Azóta történt

  • Nexomon: Extinction teszt

    Meglepően jól sikerült a Vewo Interactive szörnygyűjtős szerepjátéka, amely bár újat nem mutat a műfajban, tartalmas és minőségi szórakozást kínál minden platformon.

  • Cloudpunk teszt

    Éjszaka, eső és neonfények: egy igazi cyberpunk várost fedezhetünk fel az Ion Lands új kalandjátékában, amely le sem tagadhatná az inspirációs forrásait.

Előzmények

  • New Super Lucky’s Tale teszt

    A Playful Studios nagykonzolokra is elhozta a ráncfelvarrott platformerét, úgyhogy Lucky, a kis róka újra szaladgál, jobb minőségben, mint korábban bármikor.

  • The Touryst teszt

    Nintendo Switch után Xbox One-ra és PC-re is megérkezett a Shin’en Multimedia gyönyörű produkciója, ami valószínűleg az év egyik legemlékezetesebb kalandja.

  • Sisters Royale teszt

    Öt lánytestvér acsarkodásából egy bohókás történet, és egy egész kellemes lövöldözős játék sült ki, köszönhetően a több, mint három évtizedes múltra visszatekintő, japán Alfa System csapatának.