2017. február 23., csütörtök

Gyorskeresés

Top 10 horror játék

A januári hónap egyik legérdekesebb alkotása az új iránnyal próbálkozó Resident Evil 7, melynek apropójából összeállítottunk egy horror játék toplistát.

Hirdetés

Kiontott belek, szétfröcskölt agyvelők

A horror a videojátékok esetében is egy rendkívül tágas műfaj, számos résztvevője akad, de az alosztályokra való tagolódás miatt könnyedén felhígulhat a zsáner. Ha a horror elemek bőséges akcióval párosulnak, akkor máris kevésbé lesz velőtrázóan rémisztő a végeredmény. Persze ezek az esetek is különböző alternatívákat eredményeznek, hiszen az sem mindegy, hogy első vagy harmadik személyből éljük át az akciót és milyen környezetben, milyen feltételek mellett. Lehet horrorisztikus egy System Shock 2 is az RPG elemek és akciózás mellett, ahogy a Cryostasis is simán képes volt megfagyasztani ereinkben a vért (míg a meteorológus Alexander Nesteroval kiderítettük, hogy mi is történt a csapdába esett nukleáris jégtörő fedélzetén, segítségül hívva mentális képességünket), de a 12 korszakon átívelő GameCube-os TPS, az Eternal Darkness: Sanity's Requiem sem a hétköznapi programok táborát erősíti. Sőt az ismert horroríró Clive Barker művei alapján készült alkotások szintén tartalmaztak rengeteg hátborzongató pillanatot a lövöldözésen felül is. A Clive Barker’s Undying okkult eseményei és a félelmetes ír kúria ocsmány és agresszív szellemei remek hangulatot teremtettek, a Clive Barker’s Jericho ráadásul még bőségesen el volt látva gusztustalan lényekkel, helyszínekkel is, csak úgy tocsogott a vérben és belsőségekben.


[+]

A külső nézetes akciójátékok között számos olyan akad, melyek az akciót nagyfokú agresszióval támogatják meg, ezáltal pedig már átcsapnak a tunkolós horror kategóriájába. Nem elég, hogy az ellenfeleket szitává lőhettük a legtöbb ilyen alkotásban, az agresszió különböző mértékben manifesztálódott az olyan címekben, mint a Coldfear, a The Suffering, a Splatterhouse, a Dante's Inferno vagy éppenséggel az Evil Dead Regeneration esetében. Az Obscure rögzített kameraállásokból mesélte el 5 fiatal túlélő-horror kalandját a Leafmore High Schoolban, ami a szokásos misztikum kiderítésére és az ocsmány dögök lenyomására építkezett, ezzel szemben azonban a Rockstar Manhuntja a brutalitásra helyezte a hangsúlyt. Mai napig nem tudom eldönteni, hogy a Rockstar ezzel a határokat próbálta feszegetni és kideríteni, hogy meddig lehet elmenni a témát illetően vagy egyszerűen csak pukkasztani akarta a polgárokat (netalántán valami pszichopata vette át az uralmat a fejlesztőstúdión belül?). A Manhunt olyan szinten öncélú mészárlást vitt véghez, hogy a különféle kivégzéseket filmszerű jeleneteken keresztül „élvezhettük”. Ha pedig már szóba kerültek a filmek, akkor a mozgóképes kínzások egyik modernkori mesterének játékadaptációját is érintenünk kell. A Saw: The Video Game történetéért hiába voltak felelősek az eredeti széria írói, a végeredmény videojátékként megfulladt a középszerűségben.


[+]

A különböző szörnyek alkalmazása, a brutális környezeti elemek megjelenítése és a játékmenetbe épített kegyetlenségek különböző kombinációi, mind beleszuszakolhatóak a horror stílus címkéjébe, azonban az igazi paráztatáshoz több összetevőnek is stimmelnie kell. Rengeteg olyan alkotással találkozhattunk már, melyek egy-egy elemre fektettek csak komolyabb hangsúlyt, ezzel pedig kevesek a nagy horror klasszikusok közé való bejutáshoz. Említhetnénk a kifejezetten minimalista, de annál hatásosabb kortárs pixelgrafikát használó Lone Survivort, ami döbbenetesen használta ki az eszköztárát, már-már áthágva saját határait. A független fejlesztésű poszt-apokaliptikus túlélő-horror kaland megdöbbentő módon prezentálta a halálos atmoszférát mindössze két dimenzióban. A stílusa hétköznapinak semmiképpen sem nevezhető és mégis képes átadni a rettegést és a túlélésért folytatott harc minden egyes izzasztó pillanatát. Ehhez képest a The Thing videojátékos megvalósítása óvodás próbálkozás volt 2000-ben, pedig Carpenter zseniális pszichológiai horrorjának feldolgozásától sokkal többet vártunk volna egy külső nézetes lövöldénél. Ellenben két évvel korábban a Sanitarium megmutatta, hogy egy point and click kalanddal is lehet vért fagyasztani. Egy balesetet szenvedett emlékek nélküli hős sorsát adja a játékos kezébe, aki egy elmegyógyintézet falai között tér magához. A történet ügyesen vegyíti a feladványokkal megspékelt játékmenetet a groteszk, torz lényekkel és a különleges atmoszférájú helyszínekkel, ami így egy kifejezetten kellemes elegyet alkot.


[+]

Az ezredforduló évében a videojáték ipar is rámozdult az áldokumentarista, kisköltségvetésű, kasszarobbantó mozira, viszont itt a siker elmaradt, mint a borravaló. A Blair Witch Volume 1: Rustin Parrban Elspeth 'Doc' Hollidayt irányítva Burkitsville-ben nyomozhattunk a gyerekgyilkosságok után (tudjátok a fekete mágiás boszis maszlag). A texasi Terminal Reality a háromrészesre tervezett Blair Witch játék kapcsán csak egy átlagos túlélő-horrort produkált, de még mindig ők végezték a háromrészes boszorkányhistória kapcsán a legjobb munkát. A brit Headfirstnek bő tíz évvel ezelőtt alaposan beletört a bicskája az H.P. Lovecraft által megálmodott gótikus Cthulhu mítosz videojáték adaptálásába. A Call of Cthulu: Dark Corners of the Earth fejlesztését hátráltató rengeteg probléma egy elavult és összecsapott játékot eredményezett, amibe egyébként sokkal több lehetőség lett volna. Az inkább kaland elemekkel felszerelkezett lövölde Jack Walters magándetektív kálváriájáról szólt és a borzongást bőkezűen mérték az alkotók. A Cthulhu mítosz ocsmányságai mellett, kínzásokkal, beteg szituációkkal biztosították a megfelelő hangulatot, amihez meglepően ronda grafika társult.


[+]

A videojátékok már a kezdetek óta érzelmeket váltanak ki a játékosokból, különböző kémiai folyamatokat indítanak be, szélsőséges esetekben akár komoly addikciót kiváltva a felhasználóból. A versenyszellem, a különböző párharcok vagy megmérettetések adrenalint termelnek, ahogy a félelem, rettegés és ijedség is. Ezek a reakciók pedig egyfajta interakciónak felelnek meg, a videojátékok audiovizuális elemeire reagál az emberi test és ez a kommunikáció szükségeltetik ahhoz, hogy egy játék valóban sikeres lehessen. Talán a Souls alkotások (Demon’s Souls és Dark Souls) játékmenete is közel áll a horror műfajhoz, elvégre kegyetlenül büntető nehézségével és olykor brutális megoldásaival akkora feszültség, stressz kiváltására képes, amit sok horror játék csak irigykedve kémlel.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Előzmények

  • Resident Evil 7 teszt (Xbox One)

    A zsákutcába robogott széria reinkarnálódott és micsoda reinkarnációról beszélhetünk! A Resident Evil 7 első személyű horrorisztikus túlélő irányt vett.

  • Resident Evil 7 előzetes

    Élőholtakba és mutáns dögökbe való külső nézetes ólompumpálás, ajtónyitogatás, és egyéb tipikus Resident Evil jellemzők: ezeket kell most elfelejtenünk.

  • Doom teszt (Xbox One)

    Pokoljárás a Marson, avagy a démonok ismét visszatértek, és csak mi állíthatjuk meg őket. Vajon az új Doom visszahozza az 1993-ban indult sorozat varázsát? Megérte 12 hosszú éven át várakozni?

  • 2016 legjobban várt survival játékai

    Korábbi cikkünkben a belezős horrorokat gyűjtöttük össze, most viszont a 2016-ban érkező túlélő-horrorkalandokon van a sor, mert borzongani virtuálisan mindenki szeret.

Copyright © 2000-2017 PROHARDVER Informatikai Kft.