8. Tinihorror a javából
Az Until Dawn a Sony néhány éves exkluzív címe, ami egy tipikus tini-túlélő horror, de a legjobb fajtából. Egy fiatalokból álló csoport egy hideg téli estén felcaplat bulizni a Washington-hegy tetején lévő Blackwood Pines bungalóba. A banda bulizik, jól érzi magát, ugratják, szekálják egymást és egy ilyen nézeteltérés révén keveredik el a baráti társaságtól egy testvérpár, akik rejtélyes körülmények között életüket is veszítik. Egy év elteltével ismét összegyűlnek a régi barátok, hogy a szörnyűség helyszínén egy kisebb megemlékezéses bulit tartsanak. Ahogy az várható egy horror témájú alkotástól hamar elszabadul a pokol és a szereplők kisebb csoportokra szakadva keverednek halálosan kellemetlen szituációkba.
Az Until Dawn igazi klasszikus mozikból táplálkozik (Péntek 13, Fűrész) és egy valódi séta szimulátor túlélő-kaland, amit a nyomozás és a karakterek közötti cselekmény visz előre. Az idézőjeles üresjáratokat igazi parás horror betétek kötik össze, melyek során az akciókban QTE szekvenciák abszolválásával a játékos is aktív résztvevő lesz. A játékmenetet tehát mindennek lehet nevezni csak éppen bonyolultnak nem, viszont a nyomasztó légkör, a folyamatosan építkező cselekmény képesek kárpótolni mindenért.
A narratíva kifejezetten hangulatos lett, folyamatosan váltogatunk a helyszínek és karakterek között, több szálon futnak az események (talán kicsit nehezen pörög fel az elején), ráadásul az epizódokra tagoltság is nagyon jót tesz a történetnek. Ügyes tervezői döntés volt, hogy az epizódok átkötését Dr. Hillre bízták, aki keresztkérdésekkel bombáz a karakterekhez fűződő érzéseink vagy az általános félelmeinket illetően, így a válaszainktól függően játszani tud a játékossal a játék, mivel személyre szabja az eseményeket. A döntéshelyzetek és a Butterfly effectek révén többszöri végigjátszásra lett predesztinálva az Until Dawn, érdemes végigjátszani úgy is, hogy mindenkit megmentünk és úgy is, hogy minden brutális gyilkosságot megcsodálunk. A karakterek fröcsögését és verbális pettingjét nem is ártott felrázni egy kis akcióval a bugyuta szívatások mellett, a kivégzések pedig kellően hatásosak, vérben bővelkednek és olykor még pajkosan lógicsáló bélrendszerhez is szerencsénk lehet.
Megvalósítását tekintve valamivel átlag feletti alkotáshoz lehet szerencsénk, az igazi színészek játékát (Hayden Panettiere vagy Peter Stormare) egészen ügyesen ültették át videojátékba, bár a karakterek mimikája még nem maximálisan valósághű, kisebb bambaság érezhető, de egészen értékelhető lett a végeredmény. Az Until Dawn egy igazi modern tini-thriller, a dialógusok 21. századian lazák és szexisták. A környezet kellőképpen feszültség teremtő, amit a csodás hangeffektek tesznek még izgalmasabbá. A fix kameraállások alkalmazása nem a gördülékeny játékmenetet hivatott elősegíteni, sokkal inkább a filmszerűséget, ami egyes beállításoknál valóban érezhetően jót tett a végeredménynek.
A Dualshock 4 funkciókat is beépítették, a tapipad simogatásával lapozgathatunk a jegyzetek között, de a mozgásérzékelő használata sokkal ügyesebb megoldással került integrálásra, ugyanis kiélezett helyzetekben, mikor egyik karakterünkkel lélegzetvisszafojtva bujkálunk a gyilkos elől, nem szabad megmozdítanunk a kontroller, mert a legapróbb rezdülésre is lebukhatunk. Apró, de leleményes megoldások, melyek a hangulatfokozáson felül túlmutatnak az egyszerű séta szimulátor skatulyán. Az Until Dawn egy olykor (talán néha erőltetetten) humoros, olykor betegesen brutális, klissékben gazdag, de élvezetes túlélő-horror.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!