Kelet felől halálos borzongást hoz a szél
A keleti ízek vérfagyasztó mivoltával is számos alkalommal lehetett már szerencséje a játékosoknak. Ezek között több kifejezetten remek alkotás is található. Említhetnénk akár a Human Entertainment 2D-s point and click túlélőkaland szériáját a Clock Tower is, amit a harmadik részre már a Capcom dirigált és harmadik személyű igazi túlélő-horrorrá avanzsált, vagy a Clock Tower 3-al igen komoly hasonlóságot mutató Haunting Ground-ról (japán címén Demento) sem szabad elfelejtkezni. Szintén a pszichológiai horror mezsgyéjén mozgott a 2006-os Puncline által megalkotott Rule of Rose is, ahogy az olyan nagy klasszikus Japán szériák is, mint a Siren vagy a Fatal Frame.
[+]
A Siren a túlélő-horror műfaj egyik legendájának, Keiichirō Toyamának (a Silent Hill és Gravity Rush író, rendező, designere, de később még találkozunk a nevével) az agyszüleménye, amivel 2003-ban bizsergette meg a PlayStation 2 tulajdonosok félelemre ácsingózó táborát. Hanuda, a vallási meggyőződésű japán falucskát egy földrengés rázza meg, ami mint később kiderül a helyiek rituáléjának következménye. Egy gonosz istenséget próbálnak életre hívni, amihez a lakosokat élőholt dögökké kell változtatniuk. A játékban tíz túlélővel próbálunk életben maradni és a végére járni a történteknek, amihez egy különleges képességet is kapunk. Beleláthatunk az ellenségeink fejébe, ami a félelmetes környezetben a túlélésünk kulcsa.
[+]
A Fatal Frame (2001) egy fokkal még egyedibb és elvontabb játékmenettel rendelkezik. A legendás Himuro kastélyban ragad néhány inspirációra éhes, kíváncsi és bátor író, akiket Hinasaki Mafuyu is követ, de természetesen őt is elnyeli a kísértetkastély. Főhősnőnk, Hinasaki Miku testvére után ered, hogy végére járjon a mendemondáknak. Felszerelkezve veszélyesnek semmiképpen sem nevezhető zseblámpánkkal indulunk útnak, de hamar rátalálunk testvérünk fényképezőgépére (Camera Obscura), ami a különleges szellemlátó képességünkkel egyetemben megmenti az életünket. A halálos szellemek ellen egy mítosz szerint csak úgy vehetjük fel a harcot, ha lefotózva csapdába ejtjük őket. Egy különleges pszicho-horror zseniális atmoszférával és egyedi megoldásokkal. 2015-ben újra elővette a Nintendo a szériát, de a Wii U-s Fatal Frame: Maiden of Black Water már nem volt képes elődei sikerére.
[+]
Következő kisebb megállónk Greenvalebe vezet, ahol Hidetaka Suehiro (Swery) és az osakai Access Games 2010-es agymenése játszódik. A Deadly Premonition egy frenetikus nyíltvilágú horror játék, ami hihetetlenül szélsőségesre sikeredett. Egyfelől a már sokat emlegetett Twin Peakses utánérzés megteremtésében vizsgázott jelesre, másfelől pedig egy rémisztően és idegesítően kivitelezett alkotás lett. Egyszerűen rondaságára és a játékmentet megnehezítő tervezői bakiaira nincs mentség, hiszen az elhúzódó (egyszer le is állították) és nyögvenyelős fejlesztési idő egy elmaradott végeredményt szült. Pedig a játék varázslatos atmoszférával, különleges karakterekkel és egy remek történettel rendelkezik, sok mindent kölcsönözve David Lynch sorozatától és professzionálisan prezentálva azokat. Greenvale határában egyik reggel egy rituális gyilkosság keretében holtan találják Anna Grahamet, az ügy megoldására pedig egy igencsak zavarba ejtően viselkedő FBI ügynököt rendelnek ki. Francis York Morgan ügye rövidtávon csap át egy szürreális és bizarr történetbe. Hidetaka Suehiro pihentségét és elvontságát tökéletesen le lehet írni egyik, még megvalósítás előtt álló játékötletével, melyben egy gimis kiscsaj detektívesdit játszana és az ügyek felderítéséhez fantáziáját beindító maszturbációt alkalmazna.
Meg kell, hogy mondjam ezen keleti alkotások bármelyike megállná a helyét a tízes listánkon horrorfaktoruk tekintetében, de mivel ezek kevésbé ismert címek idehaza kiszorítottuk a Deadly Premonitiont, a Sirent és a Fatal Frame-et, meg azért valahol egy kicsit szubjektív listáról beszélhetünk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
