1. Sose maradj egyedül a sötétben
A dobogónk legfelső fokát nem bitorolhatja más, mint a műfaj megteremtője az Alone in the Dark. Egy bődületesen nagy klasszikus horror-kaland, melynek első részére már csak a negyedik X felé járó kockák és családapák fognak emlékezni. A francia származású Frederic Raynal designer alkotta meg az Infogrames által 1992-ben kiadott Alon in the Dark túlélő-horrort, mely elsőként használt 3D-s poligon modelleket előre renderelt hátterek előtt. A történet Edgar Allen Poe művei mellett igencsak komoly inspirációval rendelkezik H. P. Lovecraft Cthulhu mítoszát illetően is. 1924-ben Louisianaban, pontosabban a Dercet kúriában történt tragédia kapcsán kezdünk nyomozásba és a vérfagyasztó kaland felgöngyölítése egy misztikus okkultista kalóz múltjához vezet, aki mindenféle feketerituálékkal borzolta a kedélyeket a kúria alatt húzódó szentélyben. A kastély tulajdonosa, Jeremy Hartwood önkezével vetett véget életének (felakasztotta magát), így a játékot az apja tragédiája után nyomozó Emily Hartwoodal vagy a híres detektív Edward Carnby-vel is megkezdhettük.
[+]
A kezdetleges megoldások a ’90-es évek elején lenyűgözték a játékosokat és nem tulajdonítottak különösebb problémát a nehézkes, suta és idegesítő irányításnak. A tank kontroll csak tovább növelte a feszültséget a szellemek, zombik és különböző szörnyszülöttek uralta kastélyban bolyongva. A játékmenet egyszerre kínált lehetőséget fejtörők megoldására, felfedezésre és brutális küzdelmekre, utóbbiakat ráadásul számos feladvány megoldásával el is kerülhettük. A néhány tucat poligonból építkező torz karaktereket és azok kezdetleges animációit sikerült a hangulatos helyszínekkel és azok ötletes, már-már hatásvadász kamera beállításaival kompenzálni.
[+]
A teljes értékű borzongást remek zenékkel és hanghatásokkal sikerült elérni, hogy egyedül a sötétben még jobban parázzunk, az akciórészeket pedig idegtépő dallamok tették még feszültebbé. Számos későbbi sikeres játék építkezik az Alone in the Darkban először bevezetett megoldásokra. Az Infogrames egy kifizetődő franchise első részét és egy formabontó, műfajt megreformáló alkotást tudhatott magáénak, amit sajnos úgy is kezelt. Az Alone in the Dark hatalmas sikerének legnagyobb vesztese megálmodója Frederic Raynal lett, hiszen a milliós eladásokból befolyt haszonból nem részesült, így a folytatások már nélküle készültek el.
Jack in the Dark: A második rész megjelenése előtt promóciós célokkal 1993 karácsonyára időzítve egy apróka kalandot is összeraktak az Infogrames programozói. Történetünk, Grace Saunders halloweeni csoki csalós éjszakáját meséli el, mikor is a gyermek betéved egy játékboltba, az ajtó bezárul és a sötétséget leküzdve a fejtörők megoldásával lelhetjük meg a kiutat, ráadásul még a Télapót is meg kell mentenünk a gonosz Jack-in-the-boxtól. A megelevenedő játékok feleltek a rémisztő hangulatért, azonban Grace nem volt képes harcolni, így az egyetlen floppy lemezen gubbasztó kaland teljesen mentes volt az akciótól.
A széria második része még képes volt nagyon megközelíteni az elődje színvonalát, még úgy is, hogy apuci (Frederic Raynal) nélkül kellett felcseperednie, de a folytatásokra már igencsak rányomta a bélyegét a szerető szülői gondoskodás hiánya. A francia Darkworks és az Infogrames 2001-ben ismét előrángatta a sötétből az Alone in the Darkot The New Nightmare alcímmel, melyet egészen kedvezően fogadott a sajtó, ellenben a 2008-as Atari és Eden Games féle próbálkozással. A jelenben játszódó epizód számos újítással próbálkozott több, de talán inkább kevesebb sikerrel, de azért gazdára talált belőle 1,2 millió példány. A 2015-ben megjelent Alone in the Dark: Illuminationt jobb lenne kitörölni az univerzumból, de legalább is a szériát kedvelő játékosok emlékezetéből, elvégre egy klasszikus megcsúfolásaként tudunk fájdalmak közepette visszaemlékezni.
Rage23
