Vissza a játékterembe

A 80-as évek tömegkultúrája reneszánszát éli: a Stranger Things egyszerre idézi meg Spielberg és King sci-fijeit és az egészen furcsa évtized zenei és képzőművészeti stílusát (gondoljunk az intróra és a feliratokra). A Tron is újra meg újra előkerül valamilyen formában – sokak kedvence volt, másoknak meg referenciapont a számítógépes grafika hőskorából, de Az utolsó csillagharcos is kimeríthetetlen ötletzsák.

Itt még minden rendben [+]

Abból az időből, amikor a sarki (vagy egy várossal odébb lévő) játékgép nyújtotta először a 3D-s grafika elképesztően népszerű élményét játékoldalról. Nem véletlen, hogy a független Tri-Coastal Games sci-fi címe, a Dystoria is ezt a korszakot és annak remekeit idézi meg, a főhajtást nem is tudja vagy akarja letagadni. Adott egy arc (a főszereplő), aki nyugodtan sétálgat a 80-as évek egyik kisvárosában, amikor egyszer csak megjelenik előtte egy gyanúsan nem e világi, neon zöldben pompázó játékgép.

Ez már a földönkívüli űrállomáson, angol nyelvű konzollal [+]

A korszak fiatalja nyilván különösebb gondolkodás nélkül rárepül a dologra, aztán kiderül: mindez csak meghívó volt egy éles, 3D-s játékra, az UFO-k ugyanis elrabolják és egy űrbéli labirintusba pottyantják. Az önreflektív és önironikus „történet” végig élcelődik a saját bugyutaságán, a főszereplő mindenesetre az a kiválasztott csóka, aki az emberiséget képviselheti az űrlényekkel való első találkozáskor – már amennyiben az ő teljesítménye alapján a kis alienek úgy ítélik, megérettünk a dologra. Mindehhez pedig egy űrsiklóval kell pár tucat pályán helytállnia, no pressure.

Kint az egyik pályán [+]

Mindez persze csak a körítés, hiszen a lényeg úgyis a játékmenet, amely a következőképpen zajlik: minden szint szabályos geometriai elemekből áll össze valahol a nagy űresség közepén, és az űrsikló amolyan légpárnás hajóként csak ezek felületén tud siklani, az űrben nem tud közlekedni. Ugyanakkor minden saroknál és élnél át tud fordulni – hogy aztán lelője őt egy katicabogár-szerű űrizé vagy rakétatorony, hiszen a Dystoria egy akciójáték és fejtörő egyben.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!