Bound teszt (PS4)

Művészi, tartalmas, mélységesen elvonatkoztatott, csodás komplexitású, nagyon jó formai és tartalmi összhanggal büszkélkedő 3D platfomrer, csak játéknak nem túl jó.

Az elvonatkoztatás varázslatos mélységei

Annyit előre, hogy spoiler-mentes lesz. A Santa Monica Studio és a lengyel, elsősorban demoscene hagyományokkal rendelkező csapat, a Plastic Studios fejlesztése csodás. Az atmoszféra az első percben magával ragadó, a Hercegnő légies könnyedségének kontrasztja a széttöredezett, poligonális és durva, ugyanakkor vibrálóan élénk környezettel ámulatba ejtő és stílusos, mégis magától értetődő harmóniában egyesül; a narratíva finom dinamikával indul, egy olyan történetet vetítve előre, ami pont a végletes egyszerűség okán ígér többet. Úgy tíz percig.

A varázslat nagyjából ennyi idő alatt törik legalább olyan sok, és sok szempontból csalódást keltő darabra, amilyen töredezett és fájóan szilánkos, noha kétségkívül egyedi a játék formanyelve. A cselekmény zavarba ejtően lecsupaszított, a történet mértéket nem ismerően stilizált, csakúgy, mint a játék minden mozzanata. A hercegnőnek, a királynő, vagy királyné (ez nem derül ki, pedig nem lenne mindegy), de ami fontosabb, édesanyja kérésére meg kell mentenie a birodalmat a szörnytől. Ennyi. Még a mesék szimplifikáló természetét figyelembe véve is roppant leegyszerűsített és jelképes alapsztori a történet lényegének egyrészt szívszorító valószerűségét, másrészt mellbevágó komplexitását hangsúlyozza. Valamint az események megmásíthatatlan és valószínűleg teljes egészében soha fel nem dolgozható következményeit. Csak eddig nem fogunk eljutni. Legalábbis önszántunkból.

A Photo Mode Contest győztes képe
A Photo Mode Contest győztes képe [+]

A megdöbbentően kidolgozatlan, mindamellett minden egyes – és tényleg sok van belőle - színes hiperkockájában konzisztens és sokrétű szimbolikát hordozó vizualitás lenyűgöző ellentmondásban jeleníti meg a történet mélységét és komplexitását, noha végtelenül profán, gyötrő, és sajnálatosan hétköznapi. Csak ez pont senkit nem fog motiválni arra, hogy fél óránál tovább szerencsétlenkedjen az Unfair Platformerre emlékeztető pályákon.


[+]

A dolog, műfaját tekintve akár népszerű is lehetne. A 3D platformer, mondjuk a klasszik PlayStation, vagy N64, de maradjunk annyiban, hogy ’96 óta töretlen népszerűségnek örvendő műforma. Nyilván előbb is voltak (izometrikus, kvázi-3D megoldások), de a zsáner konzumer elterjedése ekkorra tehető. Aminek vannak műfaji jellemzői: sajnos a Bound ezek többségét nélkülözi. A történet pedig nem húz át a repetitív, egysíkú, noha olyan szinten többdimenziós pályákon, hogy azt sem tudjuk, merre vagyunk arccal. A felületek és terek bizonytalansága ettől függetlenül kiválóan illusztrálja az élethelyzet természetét, amire a történet reflektál, tökéletes összhangban a képi elbeszéléssel. Játszani viszont büntetés. Egy játékhoz képest már nagyon rövid idő után.


[+]

A karakter mozgása, félreértés ne essék, nem programozástechnikailag, de lenyűgöző. Pompás, káprázatos, vagy bármilyen jelző, ami képes leírni azt a nem mérhetetlen, hanem egyenesen mértéktelen könnyedséget, méltóságot és gyengéd, már-már érzéki eleganciát, amit a klasszikus táncmozdulatok kifogástalan és szakmailag precíz modellezése láttat; továbbra is durva kontrasztban a környezet szilánkos és sértő, ezzel együtt pedig fájdalmasan otthonos természetével. A hercegnő ruhájának fizikája igazi mestermű. Ami nagyjából fél óráig fogja lekötni azokat, akik fogékonyak az effajta diszkrét finomságokra. Kár, hogy a kombinációk száma nemhogy véges, de kényelmetlenül szűkös is, a koreográfiának pedig csekély jelentősége van a környezet és egyedi térszerkezet által kreált kihívások teljesítésére. Valószínűleg azért, mert nincsenek is kihívások. Jobban mondva azok sincsenek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • RIVE teszt (PC, PS4)

    Hollandiából érkezett az utóbbi idők egyik legtalpraesettebb platformer shootere. A Rive nem viccel, a legprofibb zsonglőröket megszégyenítve.

  • Rad Rodgers - World One

    Egy videojáték, melyben lövöldöznünk kell egy kissráccal és az életre kelt konzoljával. A 2D-s klasszikus platformerek egyik legújabb, remekül sikerült reinkarnációja a World One.

  • Rocketbirds 2: Evolution

    Egy hétköznapi csirke csak retteg az elnyomó rezsimtől, de egy valamire való harcos fejkendőt feszít tarajára és betárazza fegyvereit, hogy vérét ontsa a totyogóknak.

  • Dystoria teszt (PC)

    Vállaltan a Tron komputergrafikáját, neon színeit és a 80-as évek synthwave zenéjét idézi meg a Tri-Coastal indie űrhajós akciójátéka, amely retróérzésben jeles.