Star Ocean: The Divine Force teszt

Új hét virradt, ami ismét a Square Enix egy régi szériájának feltámasztásával járt. A Star Ocean-széria utóbbi részei borzasztó rosszak voltak, a cél ezek felülmúlása és a régi sikerek visszahozása volt.

Hirdetés

Két karakter, egy sztori

Oly sok kiadótól eltérően a Square Enix sorozatosan hozza vissza az összefonódott két cég múltjának szeretett, de mostohán kezelt sorozatait. Az utóbbi hónapokban visszatért a SaGa, a Valkyrie Profile, a Live A Live, a Tactics Ogre és a Chrono Cross, és pár hét múlva a Front Mission is (újra) megérkezik. És persze a Star Ocean is ebbe a sorozatba illik: az 1996-ban SNES-re megjelent első felvonást nagy kihagyásokkal még négy további epizód követte – hogy a remake-ekről, illetve a kézikonzolos és mobilos mellékszálakról ne is beszéljünk. A hatodik fővonalbeli rész, a most megjelent Divine Force fejlesztését most is az egykor épp az első Star Oceannel debütált tri-Ace végezte, azt ígérve, hogy elfeledtetik a Last Hope, az Anamnesis és az Integrity and Faithlessness alcímű epizódok szörnyű csalódásait. És bár azt semmiképpen nem állítanám, hogy a sorozat csúcsjátéka született meg, ezt az ígéretet sikerült betartani!

A legtöbb japán RPG-től ellentétben a Star Ocean – legalábbis a második résztől kezdve – úgy keveri a fantasyt és a sci-fit, hogy abból az utóbbi kapja a fő hangsúlyt. Persze, a Final Fantasyban is vannak magitek repülők, a Xenoblade Chroniclesben pedig harci lépegetők és lézerfegyverek is szép számmal akadnak, de egyik sem kínálja azt az űrrepülős, eltérő bolygókat felkínáló, néhány tekintetben még ma is a Star Trek örökségéből táplálkozó környezetet, mint a Star Ocean. Ez alól a Divine Force sem kivétel, hiszen két főszereplőnk találkozását rögtön egy meghibásodva egy klasszikus, japánosan fantasy bolygóra zuhanó egyszemélyes űrhajó okozza.


[+]

A játék a New Game-re bökéskor azonnal, bármiféle kontextus nélkül felkínálja a két karakter közti választást, portréjukon kívül semmiféle kapaszkodót nem kínálva a tekintetben, hogy e döntés pontosan milyen következményekkel is jár. Segítek: Raymond Lawrence, a szőke Bundesliga-frizurát viselő alak érkezik az űrből, és ő az, aki tisztában van a tágabb univerzum működésével, még ha pontosan ezt a planétát nem is ismeri – Laeticia Aucerius pedig a nevét is adó helyi királyság hercegnője, akinek az agya még egy egyszerű telefon láttán is ledobja az ékszíjat. Raymond és Laeticia eleinte természetesen teljesen eltérő célokkal és ismerősökkel rendelkezik, és útjuk a játék során többször is elágazik pár órára – de valahogy mindig visszatalálnak egymáshoz. Végső soron majdnem mindegy, kit választunk, hiszen a történet egy részéből mindenképpen kimaradunk. Kicsit a Scarlet Nexus megoldására emlékeztet ez: a történet fő sodra mindkét hőssel megtapasztalható, de a teljes kép, az összes kaland, dungeon és NPC megismeréséhez szükség lesz egy második nekifutásra is.


[+]

Laeticia története elsősorban saját királyságának politikai viszonyaival, egy fenyegető háború árnyképével foglalkozik, Raymond pedig egy idő után megint tud foglalkozni az űrben teljesen más frakciók közt aktívan zajló hadjáratokkal. Bár az űrutazás nem kap olyan hangsúlyt, mint egynémely korábbi epizódban, de az talán spoilerezés nélkül is elárulható, hogy a játék során másik bolygó földjét is érinti majd karaktereink csizmája. Maga a történet sokszor érdekes témákat dolgoz fel, de sajnos a konkrét tálalás már finoman szólva sem tökéletes: itt vannak a monologizáló főgonoszok, a világvége árnyékában is végeláthatatlanul tenyésző opcionális feladatok, az üres, néptelen díszlet-városok, no meg a játékon belül könnyedén megnyert, a videóban viszont szörnyű vereségként ábrázolt bossfightok is. Szerencsére a fontosabb karaktereknél sikerült elkerülni a rosszabb kliséket, és úgy általában is nagyságrendekkel jobb ez a társaság, mint az utóbbi két Star Ocean bármelyikében.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • One Piece Odyssey teszt

    A világ egyik legnépszerűbb mangája lassan, de megállíthatatlanul halad a végkifejlet felé – a legújabb játékban viszont Luffyék a múltba utazva kalandoznak.

  • Persona 4 Golden teszt

    2008 óta lassan, de úgy tűnik, megállíthatatlanul növekszik a Persona 4 népszerűsége – most például a kurrens konzolokra jutott el az Atlus stílusos szerepjátéka.

Előzmények

  • Persona 5 Royal teszt

    Élveztük először, élveztük másodjára, és most harmadszorra is megérkezett a Persona 5 – most már minden releváns platformra. De hát tudjuk jól: ismétlés a fantomtolvaj anyja!

  • Various Daylife teszt

    Miként sül az el, ha a Square Enix három évvel az eredeti mobilos megjelenést követően átírja konzolra furcsa fantasy életszimulátorát? Most ez is kiderült.

  • Valkyrie Elysium teszt

    13 éve jelent meg a legutolsó nem-mobilos Valkyrie-játék, és még régebben az utolsó epizód, ami nem volt mellékszál. A Square most váratlanul felélesztette a régi kedvencet.

  • Onsen Master teszt

    Ha hihetünk az Onsen Masternek, a japán hévizes fürdőket nem csak idősödő urak és nindzsák látogatják, de a helyi folklór különféle szellemei is.