Star Ocean: The Divine Force teszt

Új hét virradt, ami ismét a Square Enix egy régi szériájának feltámasztásával járt. A Star Ocean-széria utóbbi részei borzasztó rosszak voltak, a cél ezek felülmúlása és a régi sikerek visszahozása volt.

Everybody loves Raymond

Még ha a történet alakulásáról spoiler-védelem miatt nem is beszélnék többet, a Divine Force még így is kínál érdekességeket. Ilyen például maga a világ is: nem feltétlenül a tipikus falvak és városok, hanem inkább a hatalmas nyílt vadon – ennek méretei már-már a klasszikus MMO-zónákat idézték fel bennem. A méret persze egy dolog, de itt szerencsére van bőven tennivaló is. Nem csak a harcok – beleértve a szabadon kószáló minibossokat is – szórakoztatnak, de minden helyszín tele van gyűjtögetnivalóval is. Ezek megszerzése még az átlagnál is élvezetesebb, mégpedig annak köszönhetően, hogy a játék legelején találunk egy űrbéli eszközt, amely nem csak a terep szkennelésére és különféle harci manőverekre alkalmas, de repülni, levegőben suhanni is tudunk a segítségével – és a kincsesládák nagy részét csak e légimanőverekkel lehet elérni.

Ahogy említettem, a drágakövekkel fejleszthető, DUMA névre keresztelt futurisztikus eszközt a csaták során is használhatjuk, igaz, a nevetségesen apró betűkkel szedett utasítások gyakorlati követése számomra rendkívül sok gyakorlást követelt meg. Anno a tri-Ace a Tales-sorozat fejlesztőiből alakult meg, és ezek a gyökerek még ma is láthatók: a csaták valós időben zajlanak, igen gyors iramúak, és helyenként bizony irtó kaotikusak is. Az egy csatában bevethető – és rengeteg módon kombinálható – legfeljebb 12 képesség használatához AP-re lesz szükség, az pedig alaphelyzetben néhány másodperc nyugalom során termelődik csak vissza, ami a zsúfoltabb helyzetekben meglehetősen veszélyes szünetet jelent. Az eleinte csak öt pöttyből álló AP-mérce szerencsére a megfelelő taktikával megnyújtható, és erre szükség is van, hiszen a védelmet és támadást is nyújtó DUMA használata is ezt fogyasztja saját üzemanyaga mellett. Az első órákban még nem igazán élveztem ezt a rendszert, de a körülbelül 35-40 órás történet második felében már ösztönszerűen tudtam ezeket kombinálva folyamatos, már-már akciójátékba illő offenzívában tartani Laeticiát.

Bár a Divine Force általában nem nehéz és nem igényel sok grindelést, akad benne néhány váratlanul durva nehézségi tüske, ahol jó eséllyel állástöltés, majd karaktereink aktív képességeinek átalakítása lesz az első nekifutások eredménye. A legnagyobb problémát általában az okozza, hogy az épp nem irányított társak harci intelligenciája meglehetősen kezdetleges: tudásuk pont elég a szimpla tucat-ellenfelek ellen, de nem ritka, hogy egy területre ható támadásokkal operáló főellenfél pár másodperc alatt mindenkit földre visz mellőlünk, és így teljesen egyedül, bármiféle háttértámogatás nélkül kellene levernünk.

Az utóbbi évek RPG-felhozatalából a Star Ocean: The Divine Force-ot talán a Tales of Arise-hoz lehetne hasonlítani: mindkettő nagy hangsúlyt fektet a karakterek közti viszony elmélyítésére, a valós időben zajló harcokra, és a rengeteg eltérő helyszínre. Persze vannak igen komoly eltérések is, és nem is csak a Raymond választása esetén igen erős sci-fi szálra gondolok: a Tales of Arise meglehetősen konzervatív felépítést és történetet kapott, míg a Star Ocean fejlesztői sok tekintetben próbáltak ennél többet is képernyőre tenni. Ez a dicséretes törekvés néhol egyértelműen jobb eredményeket hozott, máshol viszont minimum szokni kell a következményeket: a harc és a fejlődés például az első 10-15 órában inkább csak panaszokat szül majd, hiszen a rendszerek igazi értékének eléréséhez rengeteg gyakorlásra és szintlépésre van szükség.


[+]

A Divine Force tehát egy kicsit nehezebben befogadható játék lett, és kizárólag azokat fogja igazán szórakoztatni – és főleg egy második végigjátszásra is rávenni –, akik bevállalják ezeket a késleltetett örömöket. Az első órák után egészen megkedveltem ezt a gárdát, és jóindulattal vártam, hogy a jól láthatóan szűkös büdzsével dolgozó fejlesztők mivel próbálnak meglepni. A végigjátszás után több opcionális dungeon és főellenfél nyílik meg – szóval aki a nehézségek ellenére is megkedveli a játékot, az tényleg elkényeztetve érezheti magát. A Xenoblade után, a Tactics Ogre mellett, a Crisis Core előtt azonban kérdéses, hogy kinek lesz ehhez kedve…

A Star Ocean: The Divine Force PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Az utóbbi Star Ocean-epizódok minőségét minden tekintetben meghaladó játék lett a Divine Force: karakterei nagy átlagban kedvelhető figurák, a kalandok jobbára érdekesek, a világ pedig sokkal szélesebb lett. A műfaj – vagy akár csak a sorozat – legjobbjaihoz nem tud még (megint) felnőni, és sok tekintetben látszik rajta, hogy a fejlesztők jóval kisebb büdzséből dolgoztak, mint amit egy Final Fantasy kap, de legalább már megint felfelé ível a sorozat minősége.

A Star Ocean: The Divine Force legjobb pontjai:

  • Ha belejön az ember, nagyon jól használható harcrendszer;
  • a két főszereplő útja tényleg eltérő kaland;
  • a vadon általában nagyon jól néz ki;
  • az Eso’Wa kifejezetten szórakoztató.

A Star Ocean: The Divine Force leggyengébb részei:

  • A főellenfelek bedarálják a csapattagokat;
  • a komplex rendszerek bemutatása elégtelen;
  • homályos és apró szövegek, ritka autosave.

Bényi László

Azóta történt

  • One Piece Odyssey teszt

    A világ egyik legnépszerűbb mangája lassan, de megállíthatatlanul halad a végkifejlet felé – a legújabb játékban viszont Luffyék a múltba utazva kalandoznak.

  • Persona 4 Golden teszt

    2008 óta lassan, de úgy tűnik, megállíthatatlanul növekszik a Persona 4 népszerűsége – most például a kurrens konzolokra jutott el az Atlus stílusos szerepjátéka.

  • Persona 3 Portable teszt

    Az Atlus óriási számban pumpálja ki a régi-új Persona-játékokat minden ma releváns platformra – vajon mit tud nyújtani a PSP-ről 4K-ra húzott harmadik rész ma?

  • Chained Echoes teszt

    A Stardew Valley fényesen bebizonyította, hogy a több ezer fős megaprojektek korában is lehetséges diadalt aratnia a magányos fejlesztőknek. Most egy szerepjáték kísérli meg a csodát.

Előzmények

  • Persona 5 Royal teszt

    Élveztük először, élveztük másodjára, és most harmadszorra is megérkezett a Persona 5 – most már minden releváns platformra. De hát tudjuk jól: ismétlés a fantomtolvaj anyja!

  • Various Daylife teszt

    Miként sül az el, ha a Square Enix három évvel az eredeti mobilos megjelenést követően átírja konzolra furcsa fantasy életszimulátorát? Most ez is kiderült.

  • Valkyrie Elysium teszt

    13 éve jelent meg a legutolsó nem-mobilos Valkyrie-játék, és még régebben az utolsó epizód, ami nem volt mellékszál. A Square most váratlanul felélesztette a régi kedvencet.

  • Onsen Master teszt

    Ha hihetünk az Onsen Masternek, a japán hévizes fürdőket nem csak idősödő urak és nindzsák látogatják, de a helyi folklór különféle szellemei is.