Inaba rád vár

Ha jól számolom, ez már a negyedik alkalom, hogy a Persona 4 valamelyik kiadásáról leírom lelkes véleményemet – de nem számít, hogy hányszor csendültek már fel Shoji Meguro fülbe mászó dallamai, hogy hányszor gyűjtöttem már össze Kazuma Kaneko démonjait, és hogy hányadszorra is szállok szembe az Inaba városkában burjánzó gonosszal, ez a játék még mindig lenyűgöz. A millió fantasy vagy sci-fi körítésű japán szerepjátékkal szemben a Shin Megami Tensei-sorozat már pusztán azzal egyedivé tudott válni, hogy a valós Földön játszódik – aztán persze tovább fokozta a dolgokat azzal, ahogy a démonokat, digitális teret, a vallásokat és a világvégét kezelte minden újabb epizód. A Persona-sorozat ennek középiskolába helyezett, érezhetően könnyedebb mellékszálaként jött létre, az pedig a negyedik résszel, és még inkább annak Golden alcímű, kibővített kiadásával érte el végre a mainstream sikert. A PC-s verzió három éve jelent meg, most pedig a konzolok is megkapták a maguk átiratát.

A sorozat messze legnagyobb sikerét természetesen a szintén több verzióban elérhető ötödik rész aratta – ez érthető is, hisz az igen sok tekintetben épített az elődje által lefektetett alapokra. (És persze a Persona 4 is igen sokat vett a harmadik részből – amelynek tesztje szintén hamarosan érkezik.) Ugyanúgy egy új otthonba, tulajdonképpen egy új világba csöppent gimnazista srácot fogunk irányítani, akinek napjai részben hétköznapi dolgokkal – az iskolai karrierjének egyengetésével és személyes kapcsolatainak ápolásával – telnek, részben pedig egy mindenféle démonokkal teli bizarr világban folytatott hadjáratról szólnak.

[+]

Ahogy a Yakuza-sorozat varázsát is mindig az adta, hogy azok milyen váratlanul képesek váltani a legkomolyabb témák és a legkomolytalanabb marhaságok között, addig a Persona-sorozat egy másik fajta kettősséggel hódít: hősünk egyfelől tipikus gimnazista, aki iskolába jár, szakkörök életében vesz részt, és eszeveszetten tanul a vizsgaidőszakban és persze a szomszéd város mozijába viszi randizni barátnőjét, tipikus anime-gondokba keveredik a téli szünetben, és Gundam-figurát ragasztgat üres esti óráiban – másrészt viszont havonta egyszer valami rejtélyes szociopata sorozatgyilkost kerget egy állandóan változó, árnyakkal és démonokkal teli világban.

[+]

Mindez egy időmenedzseléssel egybekötött klasszikus jRPG formájában jelenik meg: a japán iskolaév kezdetével együtt, áprilisban kezdődő játék napról napra halad, és minden nap más lehetőségeket kínál fel a szülei külföldi munkája miatt Tokióból egy évre egy rég látott vidéki rokonhoz zsuppolt hősünknek. Az eleinte akár idillinek is mondható tiniéletnek azonban hamar vége szakad: először egy tévébemondó antennára felkötött holtteste bolygatja fel a csendes Inabát, aztán az gimnazista is erőszakos halált hal, aki az első testet megtalálta – és miután ezzel kapcsolatban bekerül a tévébe egyik osztálytársunk, a szégyellős Yukiko, ő is eltűnik.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!