Various Daylife teszt

Miként sül az el, ha a Square Enix három évvel az eredeti mobilos megjelenést követően átírja konzolra furcsa fantasy életszimulátorát? Most ez is kiderült.

Hirdetés

Tűzoltó leszel

Megdöbbentő, de a Various Daylife-fal kapcsolatban nem nonszensz neve jelenti a legnagyobb sokkot. Nem, készülj fel az igazi meglepetésre: valaki szerepjátékot csinált az Excelből. Vagy hát „szerepjátékot”. Általában az efféle megjegyzések azonnal felkeltik az otromba túlzás gyanúját, de ebben az esetben sajnos megáll a dolog: az RPG-kre jellemző elemekbe becsomagolt Various Daylife legfőbb része tényleg az, hogy ülünk a grafikon előtt, és fejben kiszámoljuk, hogy a naponta változó egyenletek alapján melyik lehetőség vezet a csíkok legnagyobb növekedéséhez. Aztán újra és újra és újra megtesszük ugyanezt, játékbeli hónapokon és valóságos órákon keresztül, míg végre úgy nem érezzük, hogy a csíkok elég hosszúak, a számok elég magasak ahhoz, hogy nekivágjunk egy piszok fantáziátlan küldetésnek.


[+]

A játékmenet rémes egyszerűsége valamivel jobban érthető, ha tudjuk, hogy egy hároméves mobiljátékról van szó, amellyel a Square Enix az Apple Arcade előfizetés tartalmát próbálta gazdagítani. Úgy, egy olcsó előfizetés tulajdonképpen ingyenes részeként nem fájt igazán, hogy élettelen, unalmas és sekélyes – hiszen volt mellette bőven más, sokkal jobb játék is. Most, 10 ezer forintért a PlayStation Store-on vagy 29 euróért a Steamen megvéve már radikálisan másképp ítélem meg a Various Daylife értékét…

A történet egy fantasy világban játszódik, ahol valaki véletlenül talált egy „új” földrészt, így következhet a kolonizáció: a korábbi kultúrák által hátrahagyott tárgyi emlékek ellentmondást nem tűrő kihasználása, az állatvilág módszeres levadászása, az értékes ásványkincsek kiaknázása. A XIX. századi amerikai „manifest destiny” ideológiához ellenszenvesen közel merészkedő felvezetésben tudjuk meg, hogy hetedik hullámos gyarmatosító karakterünk feladata a felfedezés és a természeti kincsek felmérése lesz, hogy minél gyorsabban lehessen iparosítani a szinte érintetlen vadont. A sztori folytatása innen igen sokféle irányba kanyarodhatna; ezek közül a fejlesztők a „dögunalmas JRPG-klisék” műfajt választották ki, és cseppet sem érdekes mágikus rejtélyekkel próbálják azt a látszatot kelteni, hogy igenis megéri felderíteni Antoecia világát.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Persona 5 Royal teszt

    Élveztük először, élveztük másodjára, és most harmadszorra is megérkezett a Persona 5 – most már minden releváns platformra. De hát tudjuk jól: ismétlés a fantomtolvaj anyja!

  • Star Ocean: The Divine Force teszt

    Új hét virradt, ami ismét a Square Enix egy régi szériájának feltámasztásával járt. A Star Ocean-széria utóbbi részei borzasztó rosszak voltak, a cél ezek felülmúlása és a régi sikerek visszahozása volt.

  • Shadows Over Loathing teszt

    Pálcikafigurákkal és hússal a kozmikus horror ellen, avagy a West of Loathing teljesen váratlanul kapott egy igen hasonló szellemiségű folytatást.

  • One Piece Odyssey teszt

    A világ egyik legnépszerűbb mangája lassan, de megállíthatatlanul halad a végkifejlet felé – a legújabb játékban viszont Luffyék a múltba utazva kalandoznak.

Előzmények

  • Valkyrie Elysium teszt

    13 éve jelent meg a legutolsó nem-mobilos Valkyrie-játék, és még régebben az utolsó epizód, ami nem volt mellékszál. A Square most váratlanul felélesztette a régi kedvencet.

  • The DioField Chronicle teszt

    Szinte hónapról hónapra érkeznek a Square Enix legfeljebb közepes méretű játékai – a DioField Chronicle például az RTS-ek és az RPG-k házasságából született furcsaság.

  • Potion Permit teszt

    Klinika a város szélén – radikálisan kevesebb dráma, viszont sokkal több gyönyörű pixel kíséretében, mint amit anno a tévében lehetett látni.

  • Onsen Master teszt

    Ha hihetünk az Onsen Masternek, a japán hévizes fürdőket nem csak idősödő urak és nindzsák látogatják, de a helyi folklór különféle szellemei is.