Kaland, kártya, kockázat

Bár első, sőt, még második pillantásra is úgy néz ki, a Foretales nem egy újabb tipikus fantasy kártyajáték: nem fogjuk paklinkat összeválogatni, nem kell eltérő ritkaságú lapokkal különféle lényeket idézni, és varázsolgatni sem fogunk az ezeregyedik randomgenerált pályasorozat meghódítása során. Nem, a Foretales leginkább talán egy újszerű köntösben tálalt lapozgatós könyvre hasonlít, ahol a helyszínektől a küldetésekig, az ellenfelektől a tárgylistánkig mindent lapok szimbolizálnak. Legközelebbi rokona talán a két Hand of Fate-játék, bár a részletek tekintetében millió eltérést találunk azokhoz képest – a Foretales szerencsére kifejezetten eredeti lett.

Történetünk egy fiatal gazfickót követ: Volepain egy papucscsőrű madár (feltehetően fajának első játékszereplése!), aki kópétársaival együtt Isenburg városának kiterjedt alvilágában tevékenykedik. Tolvajlás, csempészet, szabotázs – nem sok olyan dolog van, amire Volepain ne lenne hajlandó a megfelelő fizetségért cserébe. A prológban például azonnal elvállalja egy roppant gyanús alak roppant gyanús megbízását, és belopakodik a város egyik legfontosabb nemesének otthonába, hogy onnan ellopjon egy mágikus lantot. E tett legfontosabb következményeként hősünket azonnal jós-rémálmok kezdik gyötörni, többek közt a városára alig három nap múlva leselkedő tűzvészt és mészárlást is megpillantja – és természetesen rögvest nekiáll valahogy megakadályozni a katasztrófát.

[+]

A fejezetek közti menüben kártyák jelzik az X napon belül bekövetkező negatív eseményeket, illetve a talán ezek megakadályozásához vezető küldetéseket. A Foretales nem igazán lineáris, bár ennek ellenére is vannak benne hosszabb szakaszok, amikor csak egy út áll előttünk – vagy azért, mert a többit már teljesítettük, vagy azért, mert a párhuzamos utak egyik-másik döntésünk következében már elérhetetlenné váltak. Az egyes küldetések több régióból állnak, amelyek közt minden lapunkat továbbvisszük – viszont a küldetések közt csak az igazán fontos, aranyszegélyű kártyák jönnek velünk, így aztán nem érdemes nagyon spórolni a zsákmánnyal, használjuk hamar a mérgező spórákat, dobótőröket és gyógyfüveket! Maga a sztori három különálló fejezetre van bontva, ami három eltérő tájat, és és azzal együtt mindig egy csomó új lapot is is jelent.

[+]

A játéktábla közepét az adott helyszínen felkereshető helyszínek foglalják el, általában három-hat kártya, amelyeket egy folyamatosan újrakevert pakliból tölt mindig újra a Foretales. Ha tehát egyszer találtunk egy kellemesen kifosztható fogadót vagy rábukkantunk egy felszerelést rejtő bányateremre, azokat később újra és újra elénk fogja tenni a játék. (A három lábnyommal jelölt helyszínváltáskor szimplán a pakliból lesz újratöltve az adott hely a játéktáblán, ha viszont bástya-ikont látunk, akkor egy speciális, csak egy-egy képességkártya használatával előhozható helyet kereshetünk fel.) Az egyes helyszínek a legkülönfélébb találkozásokat, lehetőségeket rejtik Ez lehet az erdőben például mágikus gombakör, banditatábor, vagy akár egy barátságos druida is – a lángoló városból menekülés közben pedig égő házak, fosztogató őrök és deszkáit tutajként áruló nyerészkedő kereskedő is lehet egy-egy „helyszín”. Ezeket a lapokat saját kártyáinkkal tudjuk aktiválni, méghozzá általában sokféleképpen. Az mindig látszik, hogy egyes lapjaink pontosan milyen eredménnyel járnak az adott helyszínen, így nem kell vaktában döntéseket hoznunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!