Foretales teszt

Mi baj történhet, ha ifjú tolvajként elemelünk egy gyanús lila fényt árasztó, nyilvánvalóan mágikus lantot? A Foretales az erre adott választ kártyákkal meséli el.

Hirdetés

Royal flush?

A gyengén felszerelt vidéki katonák vagy éhező banditák például már néhány almával is lefizethetők, de az elit őrök nem adják alább egy kazalnyi aranynál. A föld mélyéről előtörő zombiszerű lényekre egyáltalán nem hat hírnevünk, de Volepain bűnöző kollégáira személyiségtől függően nyílt becsületességünk (a babérkoszorúk), avagy fenyegető fellépésünk (a koponyák) is hatással lehetnek. És az ellenfelek lefizetésének nem is az az egyetlen haszna, hogy ők azonnal eliszkolva kihagyják a harcot, de az is, hogy minden így kiiktatott ellenfél csökkenti a maradék morálját – ha pedig az nullára csökken, mind elfutnak. Kifejezetten kellemes aljáték volt a Foretalesben az, hogy kitaláljam, egy-egy sereget miként lehet a lehető legoptimálisabban kiiktatni, és általában már azt is kudarcnak fogtam fel, ha tényleges csatára került a sor. Ellenfeleink közt hamar megjelennek a folyamatosan idéző, robbanó üveget hajigáló, vagy egész csapatunkat sebző alakok – és mivel hőseink fejlődése fájdalmasan lassú, a harcok elkerülése igen fontos taktikai lehetőség.


[+]

Szerencsére a Foretales úgy lett felépítve, hogy a lehető legtöbb információt azonnal átadja a játékosnak. A helyszínkártyákra tett kurzor azonnal kék fénnyel jelzi, hogy melyik lapot használhatjuk azokon, a saját lapjainkra húzott kurzor pedig ugyanígy mutatja, hogy azok milyen hatással lennének az egyes helyszínkártyákra. Csak akkor kell tesztjelleggel egymásra húzni a lapokat, ha meg akarjuk nézni, hogy az ott kapott tárgy vagy szövetséges konkrétan mi is lenne, illetve ugyanígy, hogy a speciális helyszín mit is jelent adott esetben.


[+]

A kezelőfelület egyetlen idegesítő része, hogy a felugró rétegben megjelenő információknál (például a pihenőkártyáknál) mindenképpen a pici gombbal kell bezárni, nem lehet egyszerűen az üres felületre kattintva azonnal eltüntetni azokat. Illetve, ha már panaszkodok, hát azt is megjegyzem, hogy egy pici – akár opcionális – gyorsítás sem ártana a rendszernek, mert sokadik alkalommal nézni a lassan ide-oda suhanó lapokat és ikonokat egy-egy kijátszott kártya után már zavaró volt.


[+]

A Foretales kifejezetten szórakoztatónak bizonyult, és bár története rettenetesen kiszámítható, mafla karaktereit még ennek ellenére is sikerült megkedvelni a humoros párbeszédeknek köszönhetően. A látványvilág, a lapok grafikája bennem azonnal a régi Disney-féle Robin Hood rajzfilmet idézte fel a sok kajla állatfigurával; ez szintén jó pont volt. Könnyed játék lett a Foretales – abszolút nem a paklioptimalizálásra, néha egyenesen matekozásra építő kártyajátékokra hasonlít, de mivel azokból igen sok van már, nálam ez is pozitívum volt. Egyetlen igazi hibát találtam csak benne: még Isenburgban ki fogjuk ismerni azt, hogy nagyjából mi a jó taktika, hogy miként lehet a lehető legtöbb nyersanyagot összeszedni a könnyen „farmolható” helyszínekkel, és ezen igazán sokat még a két további fejezet új lapjai sem tudnak radikálisan változtatni. Emiatt én inkább kisebb etapokban, minden nap egy-két régiót haladva játszottam vele, úgy a kártyák és a helyszínek közti változatos kölcsönhatások ezt jobbára sikeresen fedték el.

A Foretales PC-re és Switch-re jelent meg.

Összefoglalás

A lapozgatós könyvek modern verziója, ahol minden lehetőséget kártyák jelképeznek. Meglepően mély rendszerek is dolgoznak benne, de mivel minden problémát sokféleképpen lehet megoldani benne, nehéznek semmiféleképpen nem nevezném. Kellemes történet, színvonalas megvalósítás, de valami extra különlegesség, valami ravasz, mindent felforgató húzás hiányzik belőle ahhoz, hogy kihagyhatatlan alkotásnak nevezzem.

A Foretales legjobb pontjai:

  • Jó ötlet volt így prezentálni a lapozgatós könyveket;
  • minden pillanatban rengeteg lehetőségünk lesz;
  • az újrajátszhatóságot a történet elágazásai biztosítják;
  • kifejezetten színvonalas megvalósítás.

A Foretales leggyengébb részei:

  • A legjobb taktika sosem változik meg;
  • a karakterfejlődés csak sokára indul be;
  • egy kicsit lehetne gyorsabb.

Bényi László

Előzmények

  • Cult of the Lamb teszt

    Félig roguelike akciójáték, félig vidám szektamenedzselős faluszimulátor – nem mindennapi kombináció ez, a kérdés csak az, hogy vajon miként működnek egymás mellett.

  • Chrono Cross: The Radical Dreamers Edition teszt

    A legendás Chrono Trigger folytatása már PlayStationre jelent meg – legalábbis Európán kívül. Most a Square nálunk is kiadta a szerepjátékot, mégpedig a hírek szerintalaposan felújítva.

  • Digimon Survive teszt

    A szinte végtelen széria új felvonásában a digimonokból ugyan meglepő mértékben hiányzik a digitalizáció, de monsterekkel azért még lesz dolgunk.

  • Sorcery! teszt

    Idehaza épp 30 éve jelent meg a kaland-játék-kockázat könyvek egyik atyjának talán legjobb sorozata, épp ideje volt tehát, hogy a videojáték-verzió konzolokon is tiszteletét tegye!