Digimon Survive teszt

A szinte végtelen széria új felvonásában a digimonokból ugyan meglepő mértékben hiányzik a digitalizáció, de monsterekkel azért még lesz dolgunk.

Hirdetés

Digimon a zsebben

Ahhoz képest, hogy a Digimon csak a kifejezetten lányoknak tervezett Tamagotchi fiúkra kalibrált kvarcjáték-párjaként született meg, igen szép kalibert futott be. Hogy csak a számokat hozzam: a Survive már legalább a negyvenedik videojáték a franchise-ban (mobilos dolgok és remake-ek nélkül!), amely ezek mellett közel 500 anime-epizódot, 19 egészestés filmet, mangák, manhuák és képregények tucatjait, valamint alsó hangon is három különböző gyűjtögetős kártyajátékot is magában foglal. Már rögtön a cikk elején meg kell vallanom, hogy ennek az elképesztő médiadömpingnek csak elenyészően apró szeletét ismerem közelebbről, így előfordulhat, hogy például a történet egyes párhuzamait, utalásait nem értettem meg.

Szerencsére azt még így is állíthatom, hogy digimon-diploma nem alapkövetelmény az új játék megértéséhez: ahogy azt a széria megannyi tagja is tette, a Survive is mindent a nulláról indít el. Igen, ezúttal is egy csapat gyanútlan japán ifjoncot kísérhetünk el osztálykirándulásukra – ahogy azt megszokhattuk, hőseink az eseményekből sokáig mit sem értve átkerülnek a másik (ezúttal egyáltalán nem digitális) világba, ott megismerkednek az őket óvó jó, illetve az életükre törő gonosz digimonokkal, majd kis lényeik segítségével megpróbálnak visszajutni saját iskolájukba.


[+]

Ebből a vázlatos receptből igen sokféle programot (és egyéb médiát) sikerült már létrehoznia a Bandai által fizetett fejlesztőknek: volt ezek közt szerepjáték, verekedős játék és kártyajáték, láttunk már .hack-szerű MMO-szimulációt és valódi MMO-t egyaránt, a kifejezetten bizarr ötletekre vágyók pedig még versenyjátékban is meghajthatták a pokémon-átlagnál szerintem sokkal kevésbé aranyos bestiákat. A Survive sem akar járt utat járni: bár ezt a marketing sokán meglepő hatékonysággal titkolta, egy visual novelről van szó, amelyet nagyritkán négyzethálós terepen zajló digimon-csaták próbálnak érdekesebbé tenni. A heves rajongói ellenkezést is ez a titkolózás szülte: sok előrendelő túl későn szerzett tudomást arról, hogy ezúttal nem RPG vagy kalandjáték jelenik meg a Digimon logóval ellátva.


[+]

Egyrészt már csak az ilyen „félreértések” miatt sem feltétlenül éri meg előrendelni, másrészt pedig mi most már legalább tudjuk az igazságot: a Survive elsődlegesen egy visual novel. Egy átlagos végigjátszás körülbelül 25-30 órás játékidejének túlnyomó részét az apró lények sok tekintetben hasonló, más oldalról pedig teljesen idegen világába átkerült kölykök csevegése fogja kitölteni. A történet fix pontjain előkerülnek a klasszikus körökre osztott csaták is: általában egy-egy főellenféllel kell végezni ezek során, a győzelemhez szükséges fejlődést pedig a menüből indított, végtelenségig ismételhető „random” csatákban facsarhatjuk ki. Aki tehát minden ’monját maximumra akarná fejleszteni, az megteheti ezt, ha sokkal több órát beleöl a Survive-ba, mint az elvárt minimum – de ez olyan elképesztő monotonitást jelentene, amire én speciel nem voltam hajlandó.


[+]

A játék főszereplője egy Takuma nevű tipikus anime-gimnazista: egy homályos jófejségen kívül nincs személyisége, így aztán az alkotók reményei szerint majd minden játékos könnyen beleérzi magát a bőrébe. Ez bizonyos fokig még el is fogadható húzás, nem először látunk ilyet – ám ez szerintem csak akkor működhet jól, ha a többi szereplő kidolgozott, komplex karakter, akit a történet alakulásának megfelelően tényleg megkedvel vagy megutál majd a játékos. Sajnos a Digimon Survive-nak ez a bravúr nem sikerült: egyszerűen minden figurája olyannyira lapos, hogy egy mondatnál több nem szükséges teljes jellemzésükhöz. Tényleg minden karaktert számtalanszor láttunk már középszerű animében: két fő társunk az Okos Osztálytársnő, illetve a Lelkes, De Oktondi Haver lesz, de a partiban szerepel még a Pesszimista Tuskó, a Visítozó Szőke Lány, a Mogorva Báty és a Cserfes Húg kettőse, valamint a Túlontúl Óvatos Fickó is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • Chrono Cross: The Radical Dreamers Edition teszt

    A legendás Chrono Trigger folytatása már PlayStationre jelent meg – legalábbis Európán kívül. Most a Square nálunk is kiadta a szerepjátékot, mégpedig a hírek szerintalaposan felújítva.

  • Onsen Master teszt

    Ha hihetünk az Onsen Masternek, a japán hévizes fürdőket nem csak idősödő urak és nindzsák látogatják, de a helyi folklór különféle szellemei is.

  • Foretales teszt

    Mi baj történhet, ha ifjú tolvajként elemelünk egy gyanús lila fényt árasztó, nyilvánvalóan mágikus lantot? A Foretales az erre adott választ kártyákkal meséli el.

Előzmények

  • Mothmen 1966 teszt

    Az amerikai kriptidek talán legkedvelhetőbb tagja a molyember, Nyugat-Virginia nem-hivatalos kabalaállata – na de mi köze van e lénynek az 1966-os Leonidák meteorrajhoz?

  • Capcom Fighting Collection teszt

    A kiválóan sikerült harmincadik évfordulós Street Fighter-kollekció nyomán a Capcom most kevésbé ismert verekedős játékait ünnepli egy újabb gyűjteménnyel.

  • Sonic Origins teszt

    Kell-e nekünk egy újabb klasszikus Sonic gyűjtemény? A kérdés jogos, a Sega azonban ezúttal frappáns választ adott a kétkedőknek.

  • The Centennial Case: A Shijima Story teszt

    Egy évszázados rejtély megoldását nézhetjük végig ebben a furcsa hangulatú, élőszereplős videókat használó programban.