Szörny Kft.

A játék felépítése meglehetősen egyszerű: egy-egy expedíció végén visszatérünk a bázisra, leadjuk a teljesített X küldetést, és általában felveszünk legalább X+2 új feladatot (vagy, ha a szajrés zsák megint túl hamar telt meg, csak az ürítjük ki). A feladatok nagyrészt a harácsolásról szólnak – bár sokszor tényleg valami kincset kell összeszedni, nem egyszer gyógyfüvekre, ércekre, vagy mondjuk ritka gombafajtára lesz szükség. Ezt követően eldöntjük, hogy melyik szigetet próbáljuk meg a legközelebbi nekifutás során kirabolni, odavonatozunk, és máris egy teljesen szabadon bejárható, de azért bődületes méretűnek nem nevezhető világocskában találjuk magunkat. Itt nem csak önerőből ugrálva tudunk közlekedni, de a velünk tartó szörnyek segítségével egyéb lehetőségeink is lesznek: egyes lények a hátukon visznek minket (akár a levegőben is, ha épp egy madárszerűségről van szó), másokról hatalmasat tudunk szökkenni, de van lehetőség lopakodásra, földbe süllyedésre, vagy épp suhanásra is.

[+]

A szörnyek persze nem csak afféle járműként használhatók, de a csatában is fontos szerepük van: a kiruccanásokat az egyik testvér vezeti, mellette pedig legfeljebb három szörny tagja a partinak. A bestiák velünk együtt fejlődnek, így akár a legelőször kapott slime-ból is faraghatunk főellenség-ölő rettenetet. Új szörnyeket egyszerűen szerezhetünk: akit legyőzünk a szigeteken, az bizonyos eséllyel rögvest felbérelhetővé válik a bázison – és mivel ménkű sok lénnyel fogunk csatázni, új zsoldosokban finoman szólva sem lesz hiány.

[+]

Hiába van galoppozik mellettünk a Dragon Questek néhány ikonikus lénye, a harcok még így sem igazán érdekesek vagy élvezetesek, mégpedig a lehetőségek hiánya miatt. Szörnyeinkre például a „visszavonulás!” parancson kívül semmi ráhatásunk sincs, még azt sem mondhatjuk meg nekik, hogy egy sűrűbb csatában melyik ellenséggel foglalkozzanak. Ez azonban csak a kezdet: a játékban nincs felszerelés, tehát új páncélokkal vagy fegyverekkel sem lehet taktikázni – lecserélhetetlen mágikus tőrünket pedig egyetlen gomb ritmikus nyomogatásával tudjuk forgatni, ami azért nem az összes harcrendszerek legmélyebbike. A fejlesztők ezen a rém egyszerű támadási formán kívül mindössze egyetlen további eszközt biztosítottak: egy csúzlival, és annak megannyi lövedékével lehet elsütni a Dragon Questek néhány jól ismert effektjét – van tüzes golyóbis a jéglények ellen, tüskés kavics a páncélok átlövésére, de mindenféle státuszváltozásokat is így okozhatunk. Sőt, még közvetlenül gyógyítani is csak így lehet: el kell találnunk az ide-oda ugráló-guruló-rohamozó lényeinket a néha igencsak effektgazdag haddelhadd során, ami kitalálható módon nem a legprecízebb megoldás.

[+]

Sajnos panaszaimnak ezzel nincs vége: bár a játék hosszára, száznyi – igen egyszerű – küldetésére, valamint 700-nál is több, a sorozat múltjából táplálkozó kincsére nem lehet panasz, pont a szörnyek mennyisége óriási csalódás. A 74 eltérő lény jelenléte önmagában talán még nem hangzik olyan rosszul, de ha tudjuk, hogy a legelső, Game Boy Colorra megjelent Dragon Quest Monsterben ez a szám jóval 200 felett volt, az már árnyalja a képet. És azt sem felejthetjük el, hogy a 74 az valójában apró átverés, hiszen a legtöbb lénynek több erősebb és átszínezett verziója is létezik, a valódi változatosság így tehát sokkal kisebb. Nem vicc: a legutolsó zónában is ugyanazokat a lényeket látjuk, mint a legelső szigeten, éppcsak „fenyegetőbb” árnyalatban. A harcokba csak ritkán hoznak – és akkor sem radikális fokú – változatosságot a bázisvédő, vagy a más szörnyvezérek csapatai ellen folytatott speciális csaták.

[+]

Hamar nagyon felemássá vált véleményem a Treasuresről: ami eleinte egy egyszerűsége ellenére is közepesen élvezetes akció-RPG volt, az öt órával később már irritálóan limitáltnak tűnt. Biztos vagyok benne, hogy a keményvonalas Dragon Quest-rajongók egy része sem bírja majd ezt a fokú monotonitást – ehelyett sokkal inkább tudom ajánlani a játékot egy olyan szülőnek, aki egy teljesen gyerek-kompatibilis, egyszerűen irányítható, és színes rajzfilmre hasonlító RPG-vel ismertetné meg csemetéjét.

A Dragon Quest Treasures most PC-re jelent meg a tavalyi Switch-premiert követően.

Összefoglalás

Akciódús kincsvadászat, amelynek a lények és kincsek kinézetén túl nem sok köze van a Dragon Questekhez. Bár a tápolásra, zsákmányszerzésre épülő struktúra alkalmas lehetne egy méretes addikció kialakítására, sajnos a harcrendszer és a fejlődés olyan egyszerű, hogy az igencsak betesz a játékélménynek.

A Dragon Quest Treasures legfőbb pozitívumai:

• A bázis fejlődése motiváló tud lenni;
• tökéletes „első akció-RPG” a fiatalabb korosztálynak.

A Dragon Quest Treasures legnagyobb hiányosságai:

• Végtelenül egyszerű, majdhogynem primitív harcrendszer;
• a vártnál sokkal kevesebb ellenfél/partitag;
• szinkron csak a kiemelt jelenetekhez van.

Bényi László