Kincs, ami van

Bár a Dragon Quest-sorozat számozott részei 2023-ban már a konzervatív, változni csak apróságokban merő szerepjátékok között vannak elkönyvelve, a Japánban még mindig kiemelkedően sikeres széria mellékszálai ennél sokkal lazább szabályok mentén készülnek. A nagyobb kihívásra vágyóknak ott van a ma már önmagában is terjengős Mystery Dungeon-sorozat, a könnyedebb szórakozás kedvelőit pedig a Builders és a Heroes felvonások próbálják kényeztetni. A mellékszálak seregének ez persze nem kimerítő bemutatója, és erre most nem is fog sor kerülni – de a Dragon Quest Monsters-mellékágról még így is meg kell emlékezni. Bár ez a szörnygyűjtögetős RPG-széria vitathatatlanul a Pokémon egyes megoldásaiból táplálkozik, remek ötleteivel és kiváló hangulatával népszerűvé tudott válni, és ma már ez is jóval tíznél több játékból áll. És hogy ez miért fontos? Hát mert a Treasures igazából e játékokhoz áll legközelebb: a sok eltérés ellenére ennek az akciódús szerepjátéknak is központi elemét jelentik a harci győzelmet követően felbérelhetővé váló szörnyetegek.

A játék két főhőse nem újonc alak: Eriket és Miát idősebb alakban láttuk már a Dragon Quest XI-ben is. Ez ne ijesszen meg senkit – hiába van szó névleg előzményről, a Treasures az elindulást követő ötödik percben teleportkapuba rántja a kékhajú gyerekeket, és innentől kezdve már egy másik világban játszódik az akció, egyetlen utalás nélkül a másik programra. E birodalom neve Draconia, típusát tekintve pedig a fantasy egyik remek toposzát dolgozza fel: egy repülő szigetvilágról van szó, ami külön bónuszként földterületeivel mindenféle sárkányokat mintáz. Bár koruk alapján iskolapadban lenne a helyük, a vikingek által nevelt kölykök sokkal szívesebben hajszolnák a régmúlt korok elásott értékeit, és ha a Dragon Quest Treasures cím még nem árulta el, hogy miről fog szólni a játék, én most megteszem: bizony, kincsekre fogunk vadászni.

[+]

Bár hőseink legfőbb feladata a hét sárkánykő összegyűjtése lesz (akinek ez esetleg irritálóan közel lenne a Dragon Ball hét sárkánygömbjéhez, azt talán megnyugtatja, hogy Akira Toriyama benne volt e játék elkészítésében is), még mielőtt erre sor kerülne, temérdek egyéb aranytárgyat, ékkövet és márványszobrot fogunk összeharácsolni, hiszen Draconia szinte minden négyzetmétere rejt valami titokzatos ládát. E kincsvadászat nem csak a kleptomán lélek merengérsére kiváló gyógyír, de a játék elején megszerzett bázisunk kibővítése is a zsákmány halmozásával működik. Gazdagságunkat ugyanis afféle elismertségként kezelik Draconia lakói, és amikor elérünk egy-egy szintet, valami pozitívum történik: egy hasznos új alak jelenik meg az egykor lepusztult vasúti állomáson, vagy épp a romokból nő ki egy új funkciót behozó épület – a játék második felében pedig már az udvaron is derékig érő aranypénz-kupacokat találunk.

[+]

A vasút fejlesztésében kiemelkedő lépést jelentenek az újabb és újabb, elérhetővé váló állomások: ezekkel, nem kevés kepesztést követően elérhetővé válik minden sziget, sőt, a történet végére még esetleg a hőseinket csúnyán kigúnyoló Silverbones nevű csontvázkalóz repülő hajóját is elé tudjuk majd érni valahogy. A történetvezetésen is látszik, hogy a játék a könnyed, néha egyenesen gyerekes meséket kedvelő tábornak készült: az emberi lélek legsötétebb bugyrainak drámáját finoman szólva sem a Treasuresben fogjuk felfedezni…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!