Új hozzászólás Aktív témák

• #11143 GypsFulvus2 őstag Lidl #11140

  Új Válasz 2013-01-09 22:50:54 #11143

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  GypsFulvus2

  őstag

  válasz Lidl #11140 üzenetére

  Nos, éppen most dolgozunk Jorus kollégával közösen Tamriel történetének bemutatásán. Talán egy logoutos cikk lesz belőle, majd meglátjuk. Ha az megjelenik, talán ez a gyakran felmerülő "melyik oldalra álljak" probléma is könnyebben eldönthető lesz. Most nagyon zanzásítva:

  A Tamrieli Birodalom egy ősi intézmény, több ezer éves múltra tekinthet vissza. Az első Tamrieli Birorodalom még az Ayleid rabszolgatartók elleni lázadásból fejlődött ki, s a tét kb. az volt, hogy a mer (elf) vagy a men (ember) népek lesznek-e Tamriel domináns nemzetei. Az Első Birodalom hosszú ideig tartó prosperálás után összeomlott. Sok évszázados interregnum következett, amit a Reman dinasztia által alapított Második Tamrieli Birodalom váltott fel. Szokás szerint belső bomlás és külső fenyegetések kombinációja révén ez is bekrepált pár évszázad után, s következtek az újabb polgárháborúk. Minden ilyen interregnum véres küzdelem volt a provinciák között a hatalomért. Ilyen időszakokban valamilyen módon mindíg rekonstruáltak egy vagy több mer (elf) államot is. Ilyen volt pl. a Direnni (altmer, high elf) Hegemónia még az Első Era idejében; Morrowind területén Resdayn, amit a sötét elfek elődei (a chimerek) és a dwemerek közösen irányítottak, vagy a Camoran dinasztia által vezetett Valenvood. Ilyen állam volt az az Aldmeri Dominium is, ami a Második Birodalom felbomlása után jött létre, s a legerősebb mer állam volt a Direnni Hegemónia óta. A polgárháborús káosznak Talos vetett véget, aki Tiber Septim névén császárrá koronáztatta magát, s ezzel elkezdődött a Septim dinasztia nevével fémjelzett Harmadik Éra, s vele a Harmadik Tamrieli Birodalom kora. Megjegyzendő, hogy Skyrim ehhez önként csatlakozott, hiszen épp a nordok nevezték el Talosnak (Viharkoronás) a későbbi Tiber Septim császárt. E birodalomnak ugye az Oblivion-krízis vetett véget, amikor is a Septim dinasztia kihalt. Aki nem tudja milyen módon történt ez, tolja végig az Obliviont. Az Oblivion krízis során a Birodalom gyakorlatilag széthullott, a privinciák tövbbé vagy kevésbé ismét függetlenné váltak, illetve Morrowind természeti katasztrófa révén majdnem teljesen lakhatatlanná vált. Ebben a helyzetben emelkedett fel Summerset Isles provinciában a Thalmor frakció. Ők már az Oblivion krízis előtt is léteztek, de hatlamukat és népszerűségüket annak köszönhették, hogy a birodalmi csapatok helyett gyakorlatilag ők számoltak le a Daedra invázióval a Szigetek területén. A Thalmor az embereket alacsonyabb rnendű fajnak tekinti (ennek gyökere a mer fajok teremtésmítoszában és vallásában keresendő), s rövidebb távú céljuk a Summerset Isles elszakítása és az Aldmeri Dominium rekonstruálása, hosszabb távú céljuk pedig az összes men faj kiűzése vagy legalábbis alávetett szerepbe való kényszerítése Tamriel teljes területén. Végcéljuk tehát egy az Ayleid időkhöz hasonló politikai felállás elérése lenne. A Thalmor szigorú, rasszista, és teokratikus elvei azonban egyes High elfek között is ellenállásba ütköztek, így az aldmeri Dominium első évtizedei a belső rendcsinálással teltek el. Ennek során számos high elf menekült Cyrodilba és Skyrimba is, de főleg Hamerfell területére. Közben a Birodalom maradékán marakodó High Council-t egy Titus Mede nevű erőskezű Coloviai hadúr eltakarította az útból, s magát császárrá koronáztatta. Leszármazását tekintve semmi joga nem volt ehhez, azonban Cyrodilban, High-Rockban és Skyrimnban elfogadták uralokodónak, mert elegük volt már a káoszból, és Titus Mede eléggé erőskezűnek tűnt. Reményeikben csalatkozniuk kellett, az Aldmeri Dominium hatalma tovább nőtt, magához csatolta az egykori Elsweyr után maradt két utódállamot. Hamerfellben permanens polgárháború dúlt, amelybe a Dominium is beleavatkozott, Black Marsh elszakadt és az argóniaiak a gyűlölt rabszolgatartó Telvannik ellen harcoltak Morrowind déli területén. Ebben a helyzetben az Aldmeri Dominium elérkezettnek látta az időt a végső csapás bevitelére, s 4E 171-ben elkezdőtött az ún. Great War. Ekkor már II. Titus Mede ült a Birodalmi trónon. A háborúban a Birodalom majdnem megsemmisült, de II. Titus Mede-nek végül sikerült döntő csatában megverni a Dominum cyrodili seregét és visszafoglalni a kiégett Imperial City-t. Erői azonban annyira meggyengültek, hogy kénytelen volt elfogadni a White Gold Concordat-ot (4E 175), annak minden megalázó feltételével, többek között Tiber Semptim pantheonból (Nine Divines) való eltávolításával és a Talos kultusz betiltásával együtt. Nem volt választása; vagy békét köt, vagy széthullik a Birodalom maradéka is. A feltételek hatására Hamerfell deklarálja elszakadását a birodalomtól. Hamerfell redguardjai folytatják a harcot a Dominium ellen, és 4E 180-ra többé-kevésbé sikerül is kiszorítani a Dominium erőit Hamerfellből. A Skyrim történései ezek után 21 évvel, 4E 201-ben kezdődnek.

  Az alapállás tehát az, hogy van egy nagy múltú, ám szétesett Birodalom, ami a múltban a békét és a prosperitást hirdette, egy rasszista, teokratikus ellenfél, és pár vonakodó szövetséges. Ebben a helyzetben számomra egyértelmű, hogy a birodalmat választom, hiszen csak egy részlegesen egyesített Birodalom szállhat szembe a Thalmor által vezetett Dominiummal a siker reményében. Skyrim függetlensége tovább gyengítené az ellenállást, s Skyrimnak magában hosszú távon nem lenne esélye. Az ideális megoldás természetesen a Dragonborn császárrá koronázása lenne...

  [ Szerkesztve ]

  "Only the paranoid survive" - Andrew Grove, (1999)

Új hozzászólás Aktív témák