Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • AMD Power

    titán

    válasz Winner_hun #16749 üzenetére

    Szegény emberből sok nem maradhatott. Az biztos ,hogy 100 fölött ment...

  • Csabee.

    nagyúr

    válasz AMD Power #16753 üzenetére

    jaja, pedig a toyota nem arról híres hogy papírból van, egy susukit megnéznék ugyan így.. csak sztem az már 60nál ezt produkálja

    Üdv: Csabee.

  • tomcsi23

    veterán

    válasz Winner_hun #16749 üzenetére

    Hány fok volt ma? ..és milyen gumi van rajta? :(

    ...de bugyit ne vegyél, mert fontosat akarok mondani.

  • Zozzant

    addikt

    válasz tomcsi23 #16757 üzenetére

    Goodyear UG6 téligumi:
    "Új etalont képvisel a nedves száraz havas vagy jeges úton nyújtott teljesítményben.Egyedi profil. Minimális az aquaplanning kockázata.Biztonságos és kényelmes utazást biztosít akár szélsőséges időjárási feltételek esetén is."
    [link]

    [ Szerkesztve ]

    https://logout.hu/bejegyzes/guga/az_utolso_kivansag.html

  • Leeza

    tag

    válasz tomcsi23 #16757 üzenetére

    Minek elsietni a gumicserét már arra a kis időre... Az meg, hogy másokat veszélyeztet, kit érdekel... Szomorú.

    "Szerintem az téveszti meg, hogy amikor begépeled a szöveget, akkor lefelé nézel... :)" - elmoraan

  • Winner_hun

    titán

    válasz Zozzant #16760 üzenetére

    Hidegben. De nem 60+ fokos aszfalton:U

    ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

  • tomcsi23

    veterán

    válasz Winner_hun #16763 üzenetére

    akár szélsőséges időjárási feltételek esetén is ;]

    Leeza: mindenki olyan gumit használ, amilyet az aktuális időben jónak gondol, de akkor ennek megfelelően is közlekedjen.

    ...de bugyit ne vegyél, mert fontosat akarok mondani.

  • Winner_hun

    titán

    válasz tomcsi23 #16764 üzenetére

    Olvastam de az nem ezt jelenti:) Bár a szmájliból ítélve gondolom ezt te is tudod;)

    Jajj, hétvégén voltam Gárdonyon, haverokkal mentünk fagyizni, fagyizó előtt jófajta sima aszfalt, gyaloglépés gyökkettővel kanyarodóknak is úgy csikorgott a gumijuk hogy ihajj. Lehetett is látni hogy téli van rajtuk.

    [ Szerkesztve ]

    ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

  • tomcsi23

    veterán

    válasz Winner_hun #16765 üzenetére

    Így van, nem véletlen a szmájli. Már első alkalommal "gyanús" volt a mintázat, és a dátum jelezte, hogy friss a dolog - a napokban meg igencsak felmelegedett az aszfalt. :K
    Télipowa 60+ fokban. :U

    ...de bugyit ne vegyél, mert fontosat akarok mondani.

  • deicide

    veterán

    válasz Csabee. #16766 üzenetére

    Én egy évet lehúztam acélfelnin téligumival mert a kereskedő júliusban azzal adta el az autót és nem akartam már nyárit venni...alig kopott, pedig őszig ment bele 15k km... :K

    Live fast - On high - Repentless - Let it ride

  • deicide

    veterán

    válasz Csabee. #16770 üzenetére

    Mondjuk nagyrészt autópályán használtam, 90-100as tempóval, kíméltem...:)

    Live fast - On high - Repentless - Let it ride

  • aphra2

    senior tag

    válasz Winner_hun #16765 üzenetére

    Nekem nyári van fent, de az elmúlt két napi nagy melegben, nálam is csikorog a gumi
    kanyarban, hiába megyek gyökkettővel.
    Sztem ebbe belejátszik az alul ill túlkormányozottság is.

    deicide: ellenpélda, néhány éve, 7k alatt lejártam a vadi új téligumit félig, de csak elől, hátul semmit nem kopott, persze mindezt városban, nyáron.

    Más: Barátomnak pályán, nyáron simán széthullott a téligumi, (előszőr defekt, majd mire megállt már cafatokban volt a felnin,.... gondolom túlmelegedett)

    Probléma??Hát az meg micsoda?!!

  • proof88

    addikt

    Amúgy csak akkor csikorog, ha túlmelegszik? Amúgy akkor sem jó, ha túl hideg, de úgy is könnyebben csúszik meg, akkor is csikorog, nem?

  • jerry311

    nagyúr

    válasz proof88 #16774 üzenetére

    Akkor is csikorog ha túl van fújva.
    A radiálgumik ránézésre kicsit laposnak látszanak, ha a megfelelő nyomásra vannak fújva.

  • fekeandras

    őstag

    válasz Integra #16732 üzenetére

    Hát persze, hogy a levegő munkacsoport képtelen javaslatán alapul az egész.Ezen meg sem lepődöm de azon már igen, hogy mennyi hülye támogatta a javaslatukat a főpolgármesteri hivatalban.Aztán most, hogy ekkora közfelháborodást váltott ki a dolog gyorsan kihátráltak... Seggfejek! :U

  • Winner_hun

    titán

    válasz aphra2 #16773 üzenetére

    Kisteherautóval anno tapasztaltam hogy ez függ az aszfalttól is. Nekem is volt hogy nyikorgott gyökkettő tempónál, másik kanyarban meg nem, pedig azt se vettem be gyorsabban.

    ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

  • Winner_hun

    titán

    válasz jerry311 #16775 üzenetére

    Ez a laposnak tűnik dolog nekem is feltűnt, többször rá is mértem de mindig jó érték volt. Miért tűnik laposabbnak?

    ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

  • jerry311

    nagyúr

    válasz Winner_hun #16778 üzenetére

    A diagonál gumikhoz képest a radiálnak sokkal rugalmasabb az oldalfala, meg más a felépítése is. Tippelem emiatt dudorodik ki az oldalfala, mintha kisebb lenne a nyomás a kelleténél.

    Egyébként a csikorgás (és tapadás) nagyban függ az aszfalt (út) minőségétől, anyagától is. Van olyan aszfalt, ami 3 csepp eső után már úgy csúszik mint a jég, de van amelyik sárazon sem tapad túl jól. Csikorgós, nem csikorgós. Pl. az összes plaza összes betonfestékkel kezelt parkolójában csikorog a gumi. Mindegy mennyivel mész.

  • Winner_hun

    titán

    válasz jerry311 #16779 üzenetére

    de van amelyik sárazon sem tapad túl jól

    Igen, ha azon az aszfalton sár van akkor tényleg nem tapad jól;]:P
    Mondjuk nem sár, de homokátfolyásból maradó nyom volt M7-esre kanyarodó útszakasz végén, még jó hogy nem túl nagy, éreztem is a csúszást...

    ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

  • mezis

    félisten

    válasz fekeandras #16776 üzenetére

    Kár. Pedig milyen szép lett volna... :))
    Aztán lehetett volna még fokozni: Egy fő-fő-főnök szobájába bevezetve az összes közlekedési lámpa irányítógombja és azokat kedvére kapcsolgathatná, akár úgy, hogy minden irányban zöldet ad. ;] . Ezzel rohamosan csökenne az üzemképes autók száma (meg a sofőröké is...) :C

    mezis

  • jerry311

    nagyúr

    válasz Winner_hun #16780 üzenetére

    Ha nincs sár, akkor is lehetnek elég nagy különbségek. Mondjuk erre jellemzően motorosok panaszkodnak.

  • fekeandras

    őstag

    válasz Winner_hun #16783 üzenetére

    Ilyenkor hol van dragon a biztonsági öv ellenes elméletével?Ez nem egy nagy ütközés, ha be lett volna kötve mindenki nem csak a hátul ülők kutya bajuk nem lett volna.Szívás... :U

    [ Szerkesztve ]

  • kételkedem

    addikt

    válasz Winner_hun #16783 üzenetére

    Van, amikor a fa sem állíthat már meg.
    RIP (19)

    Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmadat! °°XLIII°° "Isten, áldd meg a magyart" Kölcsey 1823

  • Winner_hun

    titán

    válasz Integra #16786 üzenetére

    Azt a maradék kettőt jobboldalra igazán odarakhatták volna;]
    Mind a két linked ugyan az

    ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

  • Winner_hun

    titán

    Fekvőrendőr telepítésére vonatkozó szabály

    azonban ezek az eszközök nem akadályozhatják a megengedett sebességgel történő folyamatos haladást

    Hmm ezt nem is tudtam. Viszont akkor egy rakás fekvőrendőrt el kéne bontani:U, nem egy helyen van ahol 50-es megengedett sebességnél ha 50-nel megyek akkor ott a fekvőrendőr csúnya dolgokat végezne a kocsin...
    30-as helyen is találkoztam olyannal hogyha 1-es alapjáratnál gyorsabban megyek (az meg ugyebár messze nem 30) akkor néhány alkalom után a futóművesnél köthetek ki...

    ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

  • Fecogame

    veterán

    válasz Integra #16786 üzenetére

    Az gyönyörű :DDD

    Lassú a mobilinterneted? 4G/LTE antennák, közvetlenül raktárról ---> http://bit.ly/LTE_Antennak

  • zsolt1129

    addikt

    válasz Winner_hun #16788 üzenetére

    Úgy bizony. Nekem is koppant párszor a vonóhorog,pedig vagy mehettem 15-el. (40-es tábla) :F

  • kételkedem

    addikt

    válasz Winner_hun #16791 üzenetére

    Papucsban :DDD :DDD

    A fekvőrendőr műszaki paraméterei nincsenek rögzítve, gyakorlatilag minden arra illetékes olyan fekvőrendőrt telepít, amilyet akar. Kisvárdán kivétel nélkül mind Lada Nivára van méretezve. Mindegyik előtt meg kell állni, majd óvatosan áttolni a kocsit rajta. Ha öt személy ül a kocsiban biztos, hogy valami hozzáér a fekvőrendőrhöz.

    A fizika szigorú dolog.

    Ha igazad van, megengedheted magadnak, hogy megőrizd a nyugalmadat! °°XLIII°° "Isten, áldd meg a magyart" Kölcsey 1823

  • jerry311

    nagyúr

    Igazat kellett adnom apámnak. Azt mondja, aki hétköznap vezet, az ne menjen hétvégén az utakra, hagyja a (hülye) hétvégi sofőröket, hogy maguk közt legyenek.
    Haladok az autómosó felé, nem gyorsan csak lendületesen, de mivel _nekem_ nem jött senki jobbról, nem igazán erőltettem a nagyobb lassítást. Valaki más igen, balról érkezik szintén lendületesen. Mindketten megállunk intenzív fékezéssel, de gumik meg sem szólalnak, minden csendes. Gondoltam magamban, hogy vége, sikeres jobbkéz megvolt, indultam is tovább a mosó felé. Rám dudált. Cserébe beintettem neki. Úgy felhúzta magát, hogy utánam jött a mosóba, kocsiból üvöltözni. Ki már nem szállt, gondolom a Renault Espace biztonságát nem akarta feladni. Próbáltam, neki magyarázni, hogy ha benézi a jobbkezest, akkor talán egy intéssel elnézést kellene kérni, nem ledudálni az embert... Nem sikerült. Több verzióban is csak azt ismételgette, hogy nem kéne beinteni...
    Be kell szereznem egy tolólapos IFA-t, vagy valamit hasonlóan masszív gépet.

  • fekeandras

    őstag

    Ezt reggel kaptam e-mailben, azóta ia ezen röhögök.
    Előre is bocs, kicsit hosszú lesz:

    "Árpi tuningja

    Egy ismerősömnek (Árpi) volt egy autója. Szép volt, jó volt
    (Opel Senator 3.0), neki mégsem volt elég jó. Egy szép napon
    elhatározta, hogy dögösíteni kell. Elkezdodött a tuning.
    Eloször jöttek a szokásos dolgok: szélesebb felni, tök
    fekete fólia, brutál erosíto, stb. Igen ám, de ilyenje sok
    embernek van, így nem lehet kitunni a tömegbol. Na, akkor
    jött az ötlet: ha Michael Knightnak van, akkor neki is kell,
    és ezzel elkezdődött KIT-hadmuvelet.

    Úgy kezdte, hogy a muszerfal összes szabad helyére
    kapcsolókat és ledeket barkácsolt. Ezek nagy részének semmi
    funkciója nem volt, csak (szerinte) jól nézett ki. Mások
    szerint inkább hasonlított Pirx kapitány valamelyik
    járgányára, de neki tetszett. A legjobb az volt benne, hogy
    volt nyolc kapcsoló, ami sorba volt kötve a
    gyújtáskapcsolóval. Cselesen ezeket úgy építette be, hogy
    egy részüket megfordította, tehát az autót csak egy bizonyos
    kapcsolóállásnál lehetett indítani. Ennek a lopásgátláson
    kívül az volt az értelme, hogy szerinte baromi imponáló
    volt, ahogy kapcsolgatott indulás elott. "T'od, ahogy a
    helikopteren, az amcsi filmekben. Mégis csak komolyabb így a
    gép, nem?"

    Persze eltelt egy-két nap, amíg ezt az állást megtanulta.
    Addig úgy nézett ki egy indítás, hogy beült, az összes
    kapcsoló lefelé mutatott. Elkezdte vadul kapcsolgatni, és
    minden kombinációnál megpróbalt indítani. Minden indítás
    elott jött a "Hopp, most megvan, most a jo" - szöveg, de
    általában csak negyedszerre - ötödszörre találta el. Én már
    rég tudtam a helyes állást, de a marhája képtelen volt
    megjegyezni. Persze nem segítettem neki, csak együttérzoen
    bólogattam az anyósülésen. Egyszer megkérdeztem tőle, miért
    nem írja le. Azt mondta, azt elveszítheti, és akkor könnyen
    ellopják az autót. Elképzeltem, hogy valaki talál a
    parkolóban egy cetlit, hogy "fel-fel-le-fel stb.", és
    felderül az arca, hogy "Aha, megvan a Senator kódja, elo a
    pajszert!"... Aztán persze szépen lassan megtanulta a kódot,
    és egy ido után már kezdett unalmas lenni a dolog, ezért
    újabb furfangos eszközök kellettek.

    Ekkor jött (őt idézve) "a behatolási- és eltulajdonítási
    kísérletet megakadályozó kompjúteres (így, k-val, hosszu
    ú-val ejtve) rendszer". Én itt már nem akartam beülni mellé,
    mert tudtam, hogy nem fogom megállni röhögés nélkül. De a
    hosszas unszolasra ("Nézzed má' meg, hogy mit bír a
    gépsárkány, mer' ilyet még nem lattá', öcsém!") beültem.

    Az újabb okosság nem volt más, mint egy lepukkant 486-os
    laptop, amit ráapplikált a riasztóra, egy aktív hangszóró az
    anyósülés lábterében, plusz valahol hátul egy mágnes egy
    reed-relével. A hangszóró azért kellett, mert riasztáskor a
    laptop mindenféle okosságot mondott. Árpi úgy képzelte, hogy
    ha el is lopják az autót, a riasztó megszólal, és a tolvaj
    megijed a hangtól, ami ilyeneket mond: "Tolvaj!", "Az autó
    15 másodpercen belül leáll!", "A rendszer értesíti a
    rendorséget.", stb. A mágnes a reed-relével kapcsolta a
    laptop áramellátását. A baj az volt, hogy úgy volt megoldva,
    hogy csak saccra lehetett tudni, hova kell tenni a mágnest a
    csomagtartóban, nem volt megjelölve a helye.

    A másik gond az volt, hogy akivel íratta a programot, az
    csak Windowsra tudta megírni, úgyhogy innentol kezdve így
    nézett ki az indulás: Árpi körberohant kétszer az autó
    körül, ellenorizve, hogy nincs behatolási nyom,
    távirányítóval kinyitotta az ajtókat, nekem be kellett
    ülnöm, mert o elhelyezte a csomagtartóban a mágnest ("Ne
    haragudj, de ezt még neked sem mutatom meg."), elore jött,
    beállította a kapcsolókat, indított, fülelt, hogy bootol-e a
    laptop, káromkodott, hátrament, igazított a mágnesen, vissza
    elore, fülelés, laptop bootol. Iyenkor ülni kellett még egy
    ideig, mert a Windows még nem indult el, és ha a program nem
    álló autónal indult el, megszakította a gyújtást. Mivel csak
    saccra tudtuk, mennyi ideig tart, ücsörögtünk pár percet.
    Ekkor összegerjedt az autó hifije az aktív hagszóróval, ami
    borzalmas hangon visított.

    Elkezdett gyulni a tömeg a parkolóban (én meg próbáltam úgy
    tenni, mint akinek semmi köze az egészhez). Látszott rajtuk,
    hogy rendszeres nézoi a mulatságnak, mert volt, aki
    rutinosan egybol a mászókára ment fel, hogy lásson a többiek
    feje felett.

    Ekkor jött az, hogy elkezdett vonyítani a riasztó, és a
    hangszóró a lábamnál megszólalt olyan hangon, mint egy
    vízbefojtott Sokol rádio: "Tolvaj!", "A motor le fog
    állni!", stb. Kezdtek röhögni az emberek (én meg kisebbre
    húztam össze magam). O pedig uvölt: "Gerjed, b*zmeg,
    összegerjed, k*rva riasztó, k*rva laptop, k*rva programozó!"
    Itt jött még egy félperces k*rvás felsorolás, ordítva
    természetesen, és a programozó meg az egész mindenség
    lovakkal és felmenokkel törteno közösülésére bíztatása.

    Fontolgattam a menekülés lehetoségét, de már túl sokan
    álltak körülöttünk, és nem voltam benne biztos, hogy át
    tudom törni a bámészkodók gyűrűjét. Árpi hozzáfogott, hogy:
    gyújtás lekapcsolása, motorházteto felnyitása, laptop
    lehúzása a riasztóról, riasztó kikapcsolása kulccsal,
    fenyegeto "F*szt néze'?" a tömegnek, matatás a motortérben,
    csatlakozók pöcögtetése, "Ne nyújjá' hozza, öcsisajt!" a
    közelebb merészkedő kisgyereknek, motorházteto le, beülés,
    indítás, várakozás a bootra, szokásos visítás, szerencsére
    most nem riaszt, indulhatunk. Persze padlógáz, visít a gumi,
    a tömeg szétrebben, és mi "kottonájdzsó"-t torzítva,
    műszerfal-rezegtetve üvöltő hangjaira otthagyjuk a
    parkolóban a tömeget.

    Fohosünk boldogan húzza ki magát az ülésben, és büszkeségtol
    sugárzó arccal csak ennyit kérdez: "Na?" - Elgondolkodom,
    mit is mondhatnék. Például megkérdezhetném, hogy mi van, ha
    a tolvaj nem rakja helyére a mágnest, és akkor a laptop nem
    indul el, nem tiltja le a gyújtást, nem óbégat, mint a
    haldokló rinocérosz, és ugy általában, simán el lehet lopni
    az autót. Vagy megpendíthetném, hogy a sok szar árábol
    vehetett volna egy rendes riasztót is, de nem szólalok meg,
    mert az ember úgyis hiába magyarázza egy apának, hogy
    kockafeju a gyereke, az akkor sem érti meg, ha megáll a sör
    a kölyök fején...

    ------------------------------------------ --------
    ------------------------------

    Nyár volt, fiatalok voltunk, és ilyenkor sok marhaságot
    csinál az ember. Árpi persze többet, mint a normálisabbja.
    Ez régebben történt, még nem volt meg az Opel Senator, csak
    egy szakadt Ladára futotta. Abból is csak olyanra, ami
    annyira rozsdás volt, hogy nem lehetett tudni, mikor hullik
    ki az ember alól. Mindig azt vártam, hogy egyszer kiszakad
    az alja, és Árpi úgy fogja hajtani, mint Flintstone a
    járgányát. Muszaki persze évek óta nem volt rajta, így csak
    a szerencsén múlt, hogy mikor bukik le.

    Persze, ez sem lehetett olyan, mint az átlag, ezert volt itt
    is optikai tuning ezerrel. Ekkoriban Árpi még nem
    rendelkezett jelentos tokével (vagyona gyakorlatilag a
    széteso-félben levo Ladábol, két farmerbol és néhány pólóból
    állt), ezért nagyrészt leleménnyel kellett pótolni a hiányzó
    anyagiakat. Hát, leleményben nem volt hiány.

    Felkerültek ugye az alap dolgok: rókafarok, muszor
    kormányborítás, aprópénztartó, halálfejes valtógomb, órás
    visszapillantó (sajnos csak egy törötthöz tudott hozzájutni,
    de lényeg, hogy óra volt benne), "multifunkciós muszer", ami
    egy homéro, iránytu és óra mahagóni-utánzat keretbe foglalt
    kombinációja volt, és itt ki is merültek nagyjából az anyagi
    lehetoségei. Ekkor jöttek a segítokész haverok, akik elso
    hallásra kicsit furcsállották Árpi kéréseit, de aztán a hecc
    kedvéért megcsinálták, amit kért.

    Első lépés volt a műszerfal. Látta egy újságban, hogy egy
    sportkocsinak polírozott alumínium borítás volt a muszerei
    körül, és hát persze, hogy neki is kellett. Miután
    kiengedték az ügyeletrol, ahova a sorjás alumíniumlemez
    által szétvágott tenyerével ment kötözésre, új ötlettel állt
    elo: alufólia lesz a megoldás. Finoman megemlítettem neki,
    hogy az nem túl strapabíró, meg gyurodik is, de nem
    hallgatott rám. Egyik haverja szüleinek volt egy Ápisz-szeru
    boltjuk, és onnan szereztek vagy harminc tubus Technokol
    Rapidot, és kiadta az utasítást a haverjainak, hogy mindenki
    csenje el otthonrol az alufóliát. Mikor elég sok összegyult,
    megkezdodött a ragasztás. Én csak a végére értem oda, hát,
    mit mondjak, nem volt egy semmi látvány.

    Eloször is totál meghülyültek a ragsztó gozétol, mert zárt
    garázsban csinálták. Mikor odaértem, sejtettem, hogy gáz
    lesz, mert méterekrol olyan szaga volt a garázsnak, mint egy
    festékgyárnak. Árpi csak ennyit tudott hozzáfuzni az
    eseményekhez: "hehehe". Meg néha azt is, hogy "atom lett,
    hehe". Ültek a haverjaival a garázs betonján, mint marhatök
    a mezon, néztek maguk elé, és vigyorogtak.

    Megnéztem az autót. Ez sem volt semmi. Láthatólag jobbról
    kezdték a mutatványt, mert ott még ollóval voltak vágva a
    darabok, de gondolom, közben hatott a ragasztó, és mire a
    kilométeróráig jutottak, már annyira zizik voltak, hogy azt
    is beragasztották. Be volt ragasztva a kormány, a
    sebességváltó, a szellozok, a bal oldali ablak felé, a bal
    ajtókárpit, egy kicsit mindkét ülés, és úgy általában
    csöpögött minden a ragasztótól. Az elején még odafigyeltek
    rá, és probálták kisimítani a fóliát, de a végén persze
    ilyen apróságokkal nem törodtek, és ettol az autó úgy nézett
    ki, mintha Bádogember vezette volna, aki egy szörnyu
    balesetben széttrancsírozódott.

    Kivonszoltam oket a levegore, és akkor vettem észre, hogy a
    napsütésben csillog fejük és a ruhájuk, mint Szucs Judit
    fénykorában, diszkókiránynőként. Csak rájuk nem üveggyöngy
    volt varrva, hanem sikeresen magukra ragasztották a
    levágott, lehullott alufóliadarabokat. Néztek rám kitágult
    pupillával, teljesen megzavarodva a fénytol, és
    szemkápráztatóan csillogtak. Olyanok voltak, mint két
    szerencsétlenül járt ufó, akik nem tudják, hol landoltak.

    Másnap kapartunk. Harmadnap is. A negyedik napon beláttuk,
    hogy a Technokol az erosebb. Árpi kicsit elkeseredett, mert
    a muszerfal enyhén szólva furán nézett ki, az itt-ott
    feltépett alufóliával, ezért gyorsan újabb csinosítás után
    kellett nézni.

    Jött a szárny. Egy igazi szárny, ugye elég komoly pénzekbe
    került volna, ezért maradt a szögvas, ket rúdra hegesztve,
    amikre menet volt vágva. Fúrtunk két lyukat a csomagtartón,
    átdugtuk a rudakat, csavar fent, lent, és készen volt a
    "szárny". Árpinak baromira tetszett, és megsértodött, amikor
    a "Na, milyen?" kérdésre én azt mondtam, hogy "Legalább van
    egy alkatrész, ami nem rohad". Egy volt a probléma: le
    kellett festeni. Neolux nem jó, mert nem tartós. Mivel fessük?

    Árpi azt mondta, hogy olvasta valahol, hogy az apróbb
    hibákat körömlakkal szokták javítani, mert az hasonló az
    autófestékhez. Próbáltam felhívni a figyelmét arra az
    apróságra, hogy ez nem apróbb hiba, hanem egy bazi nagy
    vasdarab, aminek befestéséhez jó sok körömlakk kell, de nem
    érdekelte ("Majd felhigítjuk!"), irány a "butik".

    Akkoriban még nem nagyon vettek a pasik (mi még inkább fiúk)
    körömlakkot nőknek, úgyhogy furcsán néztek, amikor eloadtuk,
    hogy piros körömlakkot szeretnénk. Mondtam Árpinak, hogy én
    azt hallottam, hogy a körömlakk másképpen néz ki felkenve,
    mint az üvegben, ezért ki kéne próbálni, mielott megvesszük.
    Ezt nem kellett volna mondanom. Amikor az eladóno nem nézett
    oda, Árpi suttyomban kinyitotta az összes piros és bordó
    körömlakkot, és minden körmére festett egy-egy pöttyöt.
    Kijöttünk az üzletbol, és megpróbáltuk kitalálni, melyik
    szín illik az autóhoz. Eléggé belefeledkeztünk a dologba,
    mert arra eszméltünk, hogy egész szép nézoseregünk lett.

    Akkor jöttem rá, hogy állok egy női butik előtt, nézem ahogy
    a haverom a kifestett körmeit próbálgatja, hogy melyik megy
    a kocsijához, és közben arról vitatkozunk, hogy melyik a
    szebb szín. Árpi ügyesen feltalálta magát: "Csak a
    szárnyamra kell." Na, ettől kitört a röhögés. Megvártuk,
    amíg eloszlik a tömeg, visszamentünk, és megvettünk 1, azaz
    egy darab lakkot. Sikerült kunyerálnunk egy lánytól
    körömlakklemosót, és felhigítottuk a lakkot. Szép rózsaszín
    lett. Reméltem, hogy nem festünk vele, de festettünk.

    A "szárny"-at ettol kezdve egy foltos, rózsaszín szögvas
    képezte (á la Barbie mobil). Ja, a lényeg, amiért az egész
    cécó volt: Árpi a fagyis lányt akarta elkápráztatni a
    csodajárgánnyal. A lánynak ugyan egy másik pasi tetszett az
    I-es Golfjával, de Árpi úgy gondolta, hogy egy full-extrás
    Lada mégiscsak imponálóbb egy fapados Golfnál.

    Egy dolog volt hátra, a kipufogó. Árpi szerzett egy
    vascsövet, ami szerinte kitűnő kipufogó lett volna. Én,
    mikor megfogtam a csövet, és éreztem, milyen baromi nehéz,
    gondoltam, hogy baj lesz, de nem szóltam, mert tudtam, úgyis
    hiába. Elmentünk valami lakatos haverjához, aki kiröhögött
    minket, és elküldött a fenébe. Árpi bedühödött, és "Na,
    akkor majd én!" felkiáltással előszedte a forrasztóját, hogy
    majd azzal. Ráhagytam. Egy fél kiló ónnal ráforrasztotta a
    csövet, és elindultunk becserkészni a leányzót.

    Az első ötven méter után lejött a cső, és elkezdett zörögni.
    A második ötven méter után az ősrégi kipufogó megadta magát,
    és leszakadt mindenestül. Sebaj, így úgyis jobb hangja van,
    kipufogó be a hátsó ülésre, gyerünk tovább. A fagyizó előtt
    pár száz méterrel megálltunk, és Árpi eloállt a haditervvel.
    Én előremegyek gyalog, kihívom a lányt a fagyisbódéból, és
    szóval tartom, amíg Árpi meg nem érkezik.

    Úgy tervezte, hogy odafarol majd a lány elé az autóval, és
    elviszi egy körre ("Hogy lássa, mi az élet."). Kérdeztem
    tole, hogy ezt a farolás-dolgot próbálta-e már. Mondta, hogy
    nem, de nem nem lehet nagy dolog. Én biztos, ami biztos
    alapon kinéztem magamnak egy villanyoszlopot fedezéknek, és
    elindultam.

    Odaértem. "Szia, gyere ki egy kicsit, légyszi." - "Most nem
    lehet, sokan vannak." (Hoppá, erre nem számítottunk.) "De
    valami nagyon fontosat akarok mondani." - "Mondd el itt, nem
    mehetek ki." (Közben hallottam, hogy Árpi közeleg. Ezt
    egyébként mindenki hallotta, mert kipufogó nem lévén, az
    autónak olyan hangja volt, mint egy Zetor traktornak, amikor
    elakad a szántásban.) "De gyere ki, mert..." Itt tartottam,
    amikor baromi nagy fékcsikorgás, egy reccsenés és
    csörömpölés, majd csend. Árpi megjött.

    Féltem hátranézni, mert azt hittem, letarolta a fél utcát,
    de nem. Csak éppen az autó félig az árokban volt. Árpi
    próbált úgy tenni, mint aki direkt így akarta az egész
    mutatványt, de nem volt túl meggyőző. Már csak azért sem,
    mert az egyik kerék elég furán állt. Mondhatni, kitört. Árpi
    gyorsan kiugrott az autóból, és jött a fagyisbódéhoz. Nem
    vette észre a kereket, mert a másik oldalon volt. Érezte,
    hogy furán áll az autó, de gondolta, majd csak kijön az
    árokból (ezt kesőbb mesélte).

    Elkezdtek beszélgetni, és csodák csodája, a lány levette a
    kötényét, és elindultak az autóhoz. Árpi meglátta a kereket.
    Sápadtan beült. Ült... Még mindig ült... "Na, megyünk?" -
    kérdezte a lány. "Ja, csak elobb nézd meg, milyen frankó a
    műszerfal. Klassz, nem?" (Itt kezdtem el röhögni.) Lány
    szétnéz a foszladozó alufólian: "Ööö, aha, klassz. Nem
    megyünk?" - "Áh, még nem, majd később. De hallgasd milyen
    hangja van." Beindítja (harmadszorra sikerül), gázpedál
    pumpálása. Lány: "Jézusom, megsüketülök. Inkább menjünk,
    mert mindjárt vissza kell mennem." - "Menjünk inkább később,
    most csak dumáljunk." - próbálta Árpi elkerülni az
    elkerülhetetlennek latszót. "De hülye vagy, ezért hívattál
    ki, hogy most nem is viszel egy kört?!" Árpi ettol
    bepöccent, és szerencsétlen lányra zúdította az elmúlt napok
    összes kudarcát (persze ordítva): "Nem megyunk, b*zmeg, mert
    kitört az a kib*szott kerék, és különben is, elegem van,
    hogy még mindig tiszta lakk a körmöm, meg a tököm is
    ragasztós lett, ez a rohadt alufólia meg nem jön le..."

    Idáig hallottam, mert itt már sírtam a röhögéstol. Innentől
    már nem olyan érdekes a történet. Jött egy rendőrautó,
    igazoltatás, kiderült, hogy nincs műszaki, szülők felhívása,
    büntetés kilátásba helyezése, amit valami ismerős egy üveg
    piáért elsimított, a szülők szörnyülködtek, kesőbb röhögtek.

    Az érdekes a dologban, hogy évekkel késobb Árpi, nem mint
    élete mélypontját emlegette, ahogy ült félig egy árokba
    borulva álmai nőjével, hanem ezt mondta: "Tudjátok, ha akkor
    öt centivel eltekerem a kormányt, meg lett volna a buxa."
    Hát, igen, sok múlik néha öt centin. Gondoljatok erre,
    miközben (néha) vadul tekergetitek ide-oda a kormányt.

    ----------------------------------------- ---------
    ------------------------------

    Nyár. Nyaralás. A budapestiek tudják, milyen érzés
    megszabadulni a Rákóczi úton araszoló 7-es busz
    heringkonzerv-feelingjétol, és a metrón a lábadra lépő
    "fokhagymát-reggeliztem-pálinkával"-típusú emberektől.
    Ilyenkor az ember lazít, és néha ökörségeket csinál. Árpi
    persze, a szokásosnál is nagyobbakat.

    Az volt a gond, nem volt autó (az ezeröcsi ugye megreccsent
    előző nyáron). Sebaj, nagypapi (Árpié) szívesen odaadja az
    ezeréves Varnyút. Megy? Megy, csak nincs műszakija, de ha
    lejöttök érte Balatonra, vihetitek, a faluban, kertek alatt
    lehet vele menni. Ez Árpinal soha nem volt akadály, úgyhogy
    irány a pályaudvar.

    Reggel 8-ra volt megbeszélve a találka, annak ellenére, hogy
    a vonat csak 1 órával később indult. Azért kellett ilyen
    korán, mert majd "Becserkészünk egy-két vadat, hogy ne
    legyen olyan unalmas az út. Majd Árpi bácsi megtanít a
    fortélyokra." Megemlítettem, hogy köszönöm, boldogulok
    egyedül is, de persze fölöslegesen. "Nyár van, apám, érted?
    Ilyenkor nincs cicózás." (Késobb kiderült, hogy azért
    kellett korán kimenni, mert ment volna át hozzá az aktuális
    barátnője reggel...)

    Ez az indulás előtti napon történt, és ismerve Árpit, nem
    sok jóra számítottam másnap, de ő megígérte, hogy
    kivételesen normális lesz. Persze én értem oda előbb, és
    vártam. Az járt a fejemben, hogy lehet, hogy mégsem lesz
    semmi gond Árpival, tanult az elmúlt nyár hülyeségeiből, és
    normális lesz tényleg. Alapvetoen azért rendes gyerek, csak
    hát kicsit hülye.

    Na, idáig jutottam Árpi tömjénezésével, amikor ezt hallom
    (reszelős hang): "Gyerünk Janó, meg tudod csinálni. Mondjad
    neki a ribogzisat." Ez meg mi lehet? Odaballagok a
    lepcsőhöz, ahonnan lelátni az aluljáróhoz (a fedetlenhez, a
    Déli előtt), és mit látok? Természetesen Árpit, ahogy röhög,
    két torzonborz fickót, és elég szép tömeget körülöttük.
    (Árpi a vonaton mesélte el, hogy a nagypapának szánt
    pálinkába fogadott két szerencsétlen csövessel, hogy nem
    tudjak elmondani három egymás utáni nőnek, hogy "Pici,
    parányi dezoxiribonukleinsav-darabka vagyok, de te hívhatsz
    génnek.").

    Amikor odaértem, ezt láttam: Árpi röhög, az egyik torzonborz
    odalép egy középkorú nőhöz, és elkezdi, hogy "Kicsi ribogzi
    vagyok, hívjá' gének". A nőn látszik, hogy egy szót sem ért
    az egészből, és riadt szemekkel keresi a menekülés útját. A
    csöves áll előtte, és néz Árpira, hogy jól csinálta-e. De ő
    kegyetlen, és int, hogy nem jó, gyerünk a következőhöz.
    Közben persze röhög, az idiótája. Ezen elmulatott volna egy
    darabig, ha nem cibálom el onnan. A csöveseknek odaadta a
    pálinkát, és mentünk jegyet venni.

    Jó nagy a sor, várhatunk. Azaz várhatnánk, ha Árpi nem lenne
    Árpi. Elővesz egy papírlapot, és átcsörtet a tömegen:
    "Elnézést, szabad lesz. Itt dolgozom. Köszönöm.", és
    odafurakszik a pénztárhoz. "Csókolom, Marika, meghoztam az
    új kérdőívet, tessék kitölteni, viszem fel az irodába.",
    ordítja, hogy mindenki hallja, majd suttogva: "Két diákot
    kérek, Kiliánig." A pénztáros néz rá nagy szemmel, és kiszól
    jó hangosan: "Hova kéri a két diákot?". Árpi próbál úgy
    nézni, mint Garfield, amikor megeszi Jon kajáját, és
    mosolyogva magyaráz a tömegnek: "Ez a Marika, milyen vicces
    asszony!" - "Kiliánig" - suttogja. Az emberek röhögnek, mert
    mindenki hallotta a pénztárost, de úgy látszik, jó kedvük
    van, mert nem verik meg. Megúsztuk.

    A vonaton nem sok minden történt, attól eltekintve, hogy
    Árpi szóba elegyedett egy öregasszonnyal, akiről kiderült,
    hogy most megy vissza a falujába, ahonnan 74 évig ki sem
    mozdult. "Nem tetszett soha vonatun ülni?" - "Nem, a menyem
    hozott fel Pestre kocsival." Árpinak majdnem sikerült
    rádumálnia, hogy húzza meg a vészféket, mert ő rosszul van.
    Szerencsére az utasok nem engedték. Megérkeztünk.

    Árpi elso dolga volt (az elfogyasztott jelentős sörmennyiség
    hatására), hogy teli torokbol elkezdett ordítani kifelé a
    vonatablakból: "Megjöttünk, reszkess Balaton!". Két rendőr
    sétált a peronon, akik erre rögtön megfordultak, és
    méregették Árpit. Szerencsére az egyikük rádiója megszólalt,
    és elsiettek. Pechemre Árpi meg utánuk kiabált:
    "Megijedtetek, mi?" (Reméltem, hogy már nem hallják, de mint
    késobb megtudtuk, hallották.)

    Szóltam Árpinak, hogy kéne szerezni egy üveg pálinkát a
    nagyapjának, ha mar megígérte cserébe a kocsiért, mert a
    miénk ottmaradt a csöveseknél. Árpi szerint nem jó a bolti
    pálinka, mert az öreg csak házit iszik, de nem baj, mert egy
    ismerőse otthon csinál pálinkát, majd tőle szerzünk.
    Elmentünk hozzá, de kiderült, hogy nincs pálinka, ellenben
    kaptunk egy üveg 96%-os etilalkoholt. "Nem baj" - mondta
    Árpi - "majd rakunk bele főszert, és olyan lesz, mint a
    vodka, nagyfater úgysem tudja, mi az." Na, ennek fényében
    vettünk egy zacskó sót, és beleszórtunk egy csomót az
    alkoholba. Árpi egy kicsit leöntött belőle, és felengedte
    vízzel, hogy mégse legyen olyan erős. (Egy liter alkoholba
    két ujjnyi vizet.)

    Elmentünk a nagyszülőkhöz. "Árpikááám!" - puszi-puszi,
    előkerül a "vodka". "Na, nagyfater, ilyet még nem ittál, ez
    szibériai vodka, az elvtársaktól hozattam külön neked." -
    "Há', dehogynem ittam én mán, Árpikam." Hoppá! Most mi lesz?
    "Ööö, nagyfater, óvatosan, mert ez nagyon erős, ez nem sima
    vodka." - "Ugyan, Árpikám, egy vodka nem lehet olyan erős,
    mint az én házi szilvám.", és meghúzta az üveget. Én
    készülök rá, hogy kiugrik a szeme, és kiköpi a protkót, de ő
    csak megrázza a fejét. "Hinnye, a keservit, ennek aztán van
    huzatja." - mondja, és még egyet kortyol! Kimegy pohárért,
    hogy igyunk mi is a megérkezésre. Én próbálok tiltakozni, de
    Árpi szerint innunk kell, mert különben megsértődik, és
    nincs autó.

    Visszajön az öreg, tölt, egészségünkre. Én bedöntöm a
    számba, de nem nyelem le (nem vészes, csak mintha olvadt
    acéllal öblögetnék). Árpi lenyeli hősiesen. Elvörösödik,
    könnybe lábad a szeme, de próbálja tartani magát. Amikor a
    nagyapja újat tölt, én kiköpöm az egészet a hervadozó
    szobapálma cserepébe, annak már úgyis annyi-alapon. Újabb
    kör után Árpi már csak párás szemekkel néz maga elé. Tolem a
    szerencsétlen pálma újabb adagot kap. Próbálom felhozni az
    autó-témát, de a nagypapi újabb kört tölt. Árpi matt részeg,
    én pedig nem tudom kiköpni, mert a nagyapja engem néz.
    "Aztán, fiam, te hova valósi vagy?" - "Hmhhmmhhm." - mondom.
    Árpi megmenti a helyzetet, mert elereszt egy olyan böfögést,
    hogy a nagyapja osz haja megrebben, és a kutya elkezd
    vonyítani az udvaron. "Ez derék volt, Árpikám! Látom,
    szereted a jófajta italt."

    Sikerül rávennem őket, hogy tápászkodjanak fel. Elindultunk
    a garázs felé, és útközben az öreg magyaráz: "Aztán Árpikám,
    ez nem valami úri autó, tudod. Öreg már, viseltes, de azért
    jól szolgál." Árpi ebben a pillanatban lefejeli a fűzfa
    alacsony ágát, és elterül, mint egy béka. Az öreg észre sem
    veszi, megyünk tovább a garázshoz. Kinyílik a garázsajtó, és
    eláll a lélegzetem...

    Középen állt egy barna színu rozsdahalmaz, ami valamikor
    talán egy autó lehetett, amíg nem érte nehéztüzérségi
    támadás, és nem locsolták le valami erősen korrodáló
    anyaggal. Arra gondoltam, hogy még egy MEH-telepen is
    elhajítanának vele minket a francba, nemhogy ebbe valaha két
    nő be fog ülni...! (Annyira senkit nem lehet leitatni.)

    A dolgot tetézte, hogy az autónak kellemes hasmenés színe
    volt. (Ezt ma úgy mondanák, hogy "Hamvas, őszi erdo -
    metál".) Egyébként az egész garázs úgy nézett ki, mint egy
    lepusztult ócskavastelep. Körben a polcok tele voltak
    zsúfolva ezeréves, olajos, pókhálós autó- és ki tudja milyen
    alkatrésszel. Ekkor ért oda Árpi, fején egy púppal, amiből
    vidáman csordogált a vér az arcára. Egyébkent tök sáros
    volt, mert a fűzfának köszönhetően beesett a virágágyásba,
    ahonnan (a "vodka" hatására) csak nagy nehézségek árán
    szabadult. Láthatóan ez őt nem zavarta, mert el volt
    foglalva egy akkora hengerfejtömítéssel, hogy én eloször azt
    hittem, egy Kispolski padlólemeze. "Nagyfater, b*szki, te
    tankszerelo voltál a Don-kanyarnál?" Na, itt elkezdődött egy
    félórás mese nagypapa ifjúkoráról.

    Közben Árpival azon vitatkoztunk, ki vezessen. Ragaszkodott
    hozzá, hogy majd ő. Én mondtam, hogy akkor én gyalog megyek.
    De nem, de igen. Na, mondtam neki, hogy ha ki tud állni a
    garázsból az utcára, akkor vezethet. Árpi beült. Az alkohol
    ködén át homályosan emlékezett, hogy ilyenkor mit is kell
    csinálni, és gondolom, megpróbálta beállítani a
    visszapillantót. Én csak azt láttam, hogy egy határozott
    mozdulattal letöri a belso visszapillantót. "Nagyfater,
    oszlik a verda!", bosszankodott, majd nézett előre
    hunyorogva. "Mit nézel?" - kérdeztem tőle. - "Azt, hogy
    kiférünk-e a garázskapun." (Egyébként ez valahogy így
    hangzott: "azotygiférüngeagarásgabunnn".) A kapu olyan három
    méter széles lehetett, úgyhogy elkezdtem aktívan félni. A
    nagypapa vadul magyarázott, hogy mire vigyázzunk, Árpi
    koncentrált, hogy kijussunk, én meg próbáltam magam bekötni,
    de az öv sehol.

    Ekkor - számomra teljesen váratlanul - padlógázzal
    beletolattunk a mögöttünk levő polcokba. Potyogott a sok
    alkatrész, én ordítottam, mert azt hittem, ránk szakadt a
    garázs, a nagypapa ordított, hogy jajj, az autója, Árpi
    ordított, hogy ő se maradjon ki a buliból. Így elordibáltunk
    egy ideig, aztán - amikor már az összes kutya üvöltött az
    utcában -, én átültem, nagypapa a lelkemre kötötte, hogy
    óvatosan vezessek, és elindultunk.

    A Wartburg kicsit leamortizálódott hátul, de sokat nem
    rontott rajta a dolog, lévén, hogy eddig sem volt
    kimondottan szalonautó-állapotban. Na, haladtunk szép
    lassan, amikor Árpi bejelentette: "Hányni fogok!". Sajnos
    azt elfelejtette hozzátenni, hogy most azonnal, úgyhogy mire
    megálltam, már ott volt az ölében a matéria. De jo!
    Megálltunk, Árpi nagy nehezen levette a gatyáját (a nagy
    része arra ment), a tiszta részével úgy-ahogy letörölgette a
    pólóját és az ülést, és a gatyát bedobta az árokba, mondván,
    hogy nem bírja elviselni a szagát, majd holnap érte jövünk.
    Akkor már elég fáradt voltam, és csak az érdekelt, hogy
    minél elobb hazajussunk, ezért ráhagytam.

    Döcögtünk az úton, Árpi egy szál pólóban, mert hogy az
    eldobott rövidgatya alatt nem volt semmi, én szenvedtem a
    kormányváltóval, és nem láttam semmit. Gyanítani kezdtem,
    hogy Árpi nagyapja takarékossági megfontolásokból
    zseblámpaizzókat szerelt a tompított helyére, mert a lámpánk
    kb. húsz centire világított el. Egyszer csak azt vettem
    észre, hogy egy sötet alak mellett húzunk el, akinek
    világított az egyik keze. Két választás volt: vagy E.T.
    mégsem ért haza, és itt telefonál a nagy magyar éjszakában,
    vagy a közúti ellenorzés. Féltem, hogy az utóbbi. Sikerült a
    rendor után kb. harminc méterrel megállni. Gondolkoztam,
    hogy visszatolassak-e, de mivel akkor vezettem kormányváltós
    autót eloször, ez nem tűnt egyszerűnek. Persze próbálkoztam
    szorgalmasan, úgyhogy az odaérkező szervet hangos
    váltórecsegtetéssel fogadtam.

    Fiatal rendőr volt, próbált laza lenni: "Nem bírunk a
    lóerőkkel? Száguldozunk, mi? Na, lássuk a papírokat." A
    helyzet az volt, hogy nekem akkor még nem volt jogsim. Az
    autón ugye, nem volt műszaki, és mint kiderült, a forgalmit
    sikerült otthagyni Árpi nagyapjánál. Probáltam a helyzetet
    finoman, adagolva vázolni, hogy a forgalmi még van, csak
    otthon hagytuk, és persze az én jogsimat is, de Árpié itt
    van, csak ő ivott egy kicsit, és mivel törvénytisztelő
    fiatalemberek vagyunk, ezért nem akart volán mögé ülni.

    Pechemre Árpi egy kicsit pontatlanul mérte fel a helyzetet,
    és megszólalt: "F*szom má', mér' álítottak meg ezek
    minket?". A rendor rávilágított Árpira, és visszahőkölt.
    Mondjuk nem csodalom, mert Árpi úgy nézett ki, mint aki egy
    különösen perverz szado-mazo orgiáról jön, ahol jól
    megverték, lehányták, és elvették a ruháját. De a rendőr
    visszahajolt, és elkezdte behatóan vizsgálni Árpit. Egyszer
    csak feláll, és odakiabál a rendorautóhoz: "Gyere csak,
    Pista, megvan a vonatos gyerek!". Puff, készen vagyunk. Ezek
    most keresztüllőnek minket, és elkaparnak az útszéli
    árokban. Ekkora pechünk nem lehet!

    Odaért Pista. (Akkora lelógó harcsabajusza volt, hogy még
    ebben a helyzetben is majdnem elröhögtem magam.) Benéz,
    meglátja Árpit: "Hát ez az Árpi, az X. Y. unokája." Hoppá,
    itt tényállás van. A rendőr ismeri a nagypapát. Lehet, hogy
    mégis megússzuk? Elmeséltették velem, hogy mi történt,
    röhögtek Árpin, de még nem engedtek el. A fiatalabb
    mindenképpen bosszút akart állni az állomáson elszenvedett
    sérelmekért. Egy ideig elvitatkoztak a rendőrök, hogy mi
    legyen, aztán a fiatal visszament a kocsihoz, és elkezdett
    vadul rádiózni, aztán visszajött: "Na, mehettek. Téged meg,
    öcsi, meg ne lássalak még egyszer jogsi nélkül vezetni,
    értve vagyok?" Volt köztünk kb. egy év korkülönbség, de
    valami azt súgta, hogy ezt ne tegyem szóva. Rendőrök
    elviharzottak, és mi is elindultunk. Nem akartam elhinni,
    hogy ennyivel megúsztuk.

    Hát, nem úsztuk. Mentünk kb. két kilométert, amikor megint
    kék villogó tűnt fel mögöttünk. Azt hittem, ugyanazok a
    rendőrök, de nem. Ezek hárman voltak, és mindhárman
    odajöttek. "Kiszállni a kocsiból!" (Na, ezek sem
    udvariaskodnak fölöslegesen). Árpi elkezdett nyekeregni,
    hogy nincs rajta gatya, de nem hatotta meg őket.
    Kiszálltunk. "Kezeket a kocsira, széles terpesz." Mit volt
    tenni, megcsináltuk. Ekkor elment mellettünk egy
    turistabusz. Mivel a rendőrautónak égett a lámpája, és ránk
    világított, elég jól látszódtunk. El tudom képzelni, mit
    gondoltak a buszon levok, amikor látták Árpit vilagító fehér
    seggel egy rendőrautóra hajolni. Egy darabig elröhögtek
    rajtunk a rendőrök, aztan elengedtek.

    Ekkor értettem meg, hogy a fiatal rendőr szólt a többieknek,
    és valószínűleg Balaton összes rendőre ránk vadászik, hogy
    Árpin röhögjenek. Négyszer állítottak meg. Egy rendőr le is
    fényképezte, mondván lesz min röhögnie öreg napjaiban. Nagy
    nehezen hazaértünk, és én megfogadtam (sokadszor), hogy
    Árpit kerülni fogom a jövőben, de persze nem tartottam be"

    [ Szerkesztve ]

  • fekeandras

    őstag

    válasz AMD Power #16793 üzenetére

    Az ilyen embernek kívánom, hogy 103km/h-val érjen utól egy 50km/h órás tempóval szabályosan közlekedő kukáskocsit.

  • Vandit.

    addikt

    válasz fekeandras #16795 üzenetére

    :C Jó sztori volt.

    A tudatlanság nem végleges állapot, a hülyeség igen. >A világürből nézve a föld kék és fehér, NEM VÉLETLENÜL BMW>> A sors kénytelen meghajolni az erős akarat és kitartás előtt

  • Winner_hun

    titán

    válasz fekeandras #16795 üzenetére

    Elég beteg:)
    Néhány résznél elgondolkodtam hogy ez valóban megtörtént vagy csak kitalált az egész? Különösebben az első fejezetnél.

    [ Szerkesztve ]

    ► "Kicsit olyan webcaritas" ◄ ヅ

Új hozzászólás Aktív témák