Kettőt fizet, ötöt kap

Chris Hülsbeck legendás zenéi két verzióban is elérhetők: az eredetiben, illetve a művész által teljesen újrakevert változatban. Egyetlen extrát hiányoltam csak: az archív anyagokat. Nemhogy fejlesztői interjúk nincsenek, de még rövid leírásokat sem kapunk a játékokhoz, így akinek lövése sincs a széria alakulásáról, a folytatások kontextusáról és a Turrican történelmi jelentőségéről, az ebből a gyűjteményből sem fog okulni. A méregdrága, és már a premier előtt elfogyott fizikai Ultra Edition kiadásban Blu-rayen helyet kapott egy Turrican-dokumentumfilm; ennek digitális verzióját kifejezetten díjaztam volna.

[+]

Ezekre a kőkemény alapokra valamiért (jó, nyilván pénzért) két kiadást húztak fel a fejlesztők. Az első antológia a Turricant és a Turrican II-t (mindkettő Amiga), illetve a Super Turricant (SNES) tartalmazza, két kiegészítő extra kíséretében. Ezek közül az első az utóbbi játék rendezői verziója, a másik pedig a Mega Turrican Score Attack nevet viseli. Utóbbi lényegében csak egy egypályás pontvadász ízelítő a másik válogatáson teljes verzióban megtalálható Mega Drive-verzióból. A Director’s Cut sokkal érdekesebb: ez lényegében a SNES-verzió remixelt kiadása, amelybe utólag visszapakolták a memóriahiány miatt anno 1993-ban kivágni kényszerült részeket, beleértve egy teljes világot is.

[+]

A második antológia három fő játéka a Mega Turrican (Mega Drive), a Super Turrican 2 (SNES), illetve a Turrican 3 (Amiga), amit ugyanúgy a másik pakkból átpakolt egypályás score attack, illetve egy másik rendezői kiadás tesz méretesebbé. Ez a csomag nálam kettős megítélés alá esik, mégpedig azért, mert a Mega Turrican, illetve a Turrican 3 lényegében ugyanaz a játék, és ezúttal a Director’s Cut is csak annyiban különbözik az eredetitől, hogy a titkos világ itt már alapból megnyitva vár a játékosra. A fanatikusok évtizedek óta vitatkoznak töretlenül, hogy a jobb grafikájú Mega Turrican, avagy a jobb zenéjű Turrican 3-e a jobb verzió, de úgy gondolom, a többség számára ez kevéssé éles eltérést jelent. A másik oldalról viszont számomra egyértelmű, hogy – platformtól függetlenül – ez a játék a sorozat legjobbja. Ráadásként a Super Turrican 2 pedig egy érdekes különutasa a szériának, hiszen az szinte teljesen lineáris pályákkal dolgozik. Nem állítom, hogy ezt tökéletes sikerrel teszi, de legalább kicsit más élményt nyújt, mint az amúgy radikálisan nem eltérő többi felvonás.

[+]

Ha a különféle verziókat, rendezői változatokat és Score Attack néven tálalt egypályás demókat nem számítjuk, a két új Turrican-antológia összesen öt játékot tartalmaz, mégpedig a lehető legjobb minőségben tálalva. Nem állítom, hogy ne lennének ötleteim arra, hogy mivel lehetne még több a játékgyűjtemény és persze az is biztos, hogy ez a két részre szedett megjelenés a vásárló érdekeit szolgálja, de magas áráért cserébe a Turrican-antológiák a széria nosztalgiázni vágyó rajongóit tulajdonképpen így is tökéletesen szolgálják ki. A többiek pedig óvatosan közelítsenek, mert e játékok a kilencvenes évek termékei: nem barátságosak, nem megbocsátók, és sok esetben nem is fair módon viselkednek.

A Turrican Anthology 1 és 2 PlayStation 4-re, illetve Switch-re jelent meg.

Összefoglalás

Az igazi sikereit a kilencvenes évek elején Amigán elérő Turrican-sorozat második konzolos kollekciója. A két részre bontott gyűjtemény fantasztikusan gazdag emulációs lehetőségek mellett a sorozat legfontosabb öt epizódját dolgozza fel, de a furcsább verziókat teljesen mellőzi. Nosztalgiázni vágyóknak tökéletes lehet, de azt is be kell ismerni, hogy sok igazi klasszikustól eltérően a Turricanok ma, 30 évvel később már nem ütnek akkorát, mint újkorukban.

A Turrican Anthology legjobb pontjai:

• Gyakorlatilag tökéletes emuláció,
• a sorozat öt legfontosabb játéka itt van.

A Turrican Anthology leggyengébb részei:

• A hivatalosan közölt „öt-öt játék” elég nagy túlzás;
• az archaikus játékdesign zavaró lehet a nosztalgia nélkülieknek.

Bényi László