Otthontól távol
„Ah, hogyne. Londonról már hallottam,” adja tudtunkra Bewlay kovácsa akaratán kívül is, hogy az észak-angol falucska finoman szólva sem a világ közepe. „Az utóbbi években egyetlen fontos dolog történt nálunk: megérkezett a vasút”, hangsúlyozza az istenhátamögöttiséget még inkább újdonsült barátunk, a lelkész. Mindezt lehetne mókásra venni, kifigurázni az apró falujukon kívül mást nem ismerő (és megismerni nem is vágyó) helyieket, de az Excavation of Hob’s Barrow nem erről az olcsó élcelődésről szól. Nem – ebben a játékmenetét tekintve klasszikus kalandjátékban sokkal intenzívebb légkörben telnek az események. A felszín alatt fortyogó feszültség mindent áthat – mindent, még a legártalmatlanabb szürke macskát is.
Az eredetileg még Incantamentum néven bemutatott játék a „folk horror” leírást viseli adatlapján, és ez tulajdonképpen helytálló is – bár kicsit másképp, kicsit kevésbé agresszív módon, mint mondjuk ahogy azt a Midsommar vagy a Witch művelték a mozivásznon. A viktoriánus korszak vége felé játszódó történet ezúttal a kietlen és hűvös észak-angol láprétek közé visz minket – a Bewlay-t övező kőkerítéseken kívül jószerivel csak a vadvirágok visznek némi színt a végtelenbe nyúló fakó és sáros barnaságba. Ebbe a bezárkózó, a külvilágot és a modernizációt javarészt elutasító közegbe érkezünk meg, vonatunk egyetlen leszállójaként – csak azért, hogy egy barátságtalan vénasszony a közhangulatot megalapozva rögtön verbálisan zaklasson minket.
Főszereplőnk Thomasina Bateman, aki gyermekkorában apjától tanulta a régészkedés nemes tudományát – vagy hát azt, ami a XIX. században archeológia néven futott. Thomasina egy számára korábban ismeretlen alak, bizonyos Leonard Shoulder meghívására érkezett Bewlay-be: állítólag a falu közelében levő ősi sírdomb – a címbéli Hob’s Barrow – kifejezetten érdekes lehet a régi angol temetkezési helyekről könyvet író fiatal régészhölgy számára. Hősünk azonban hiába keresi fel a nagy ködben is a találkozóhoz kinézett fogadót, Leonardot nem találja ott – sőt, a helyiek még csak azt sem tudják megmondani neki, hogy a közkedveltnek finoman szólva sem nevezhető öregember hol lehet, hol élhet. És ami még szomorúbb, az áhított sírdombról sem tud senki részleteket mondani; a legtöbben az egészet ostoba babonának, megalapozatlan mesének nevezik.
Természetesen Thomasina nem hagyja annyiban a dolgokat, és másnap reggel frissen és üdén áll neki az információk hajszolásának – sikere pedig attól függ, hogy mennyire tudjuk beleélni magunkat a fiatal felfedező bőrébe. Mivel igazi point ’n’ click játékról van szó, legfőbb eszközünk a párbeszédek levezénylése, illetve a tárgyak használata lesz. Ez pontosan úgy működik, ahogy a műfaj hagyományai azt diktálják – leszámítva talán azt, hogy Excavation of Hob’s Barrow ritka átgondoltan közelíti meg ezeket a feladatokat. Eleinte minden fejtörő tökéletesen simul bele a narratívába és a dialógusokba, így aztán nem is kell antilogikával tárgyakat kombinálni, majd azokat irracionális módon használni. Nem nyilvánvalóak a megoldások, de kis gondolkodással mindenre rá lehet jönni, mert a program emberi logikát használ – és ehhez sokat az is hozzátesz, hogy a remekül megírt párbeszédeket ritka igényes szinkron kelti életre.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!