Persona 3

Ezen a ponton érdemes lehet kitérni a sokak számára hazugságot jelentő alcímre: a Persona 3 korábban három jelentősen eltérő verzióban jelent meg, a most konzolokra és PC-re megjelent átirat ezek közül a 2009-ben debütált PSP-s remake-en alapul. Ez pedig azért fontos, mert ez a Portable verzió, illetve a korábbi PS2-es bővített kiadás, a talán többek által ismert FES radikálisan eltérő kiadásai ugyanannak a játéknak. A FES néhány kisebb bővítés mellett egy jó 30 órás (az iskolai életet teljesen mellőző) epilógussal toldotta meg az alapjáték eseményeit, de ezen túl nem változtatott annak működésén, és ennek legszomorúbb következményeként a főszereplőt leszámítva a csatákban nem lehetett manuálisan irányítani a többi karaktert.

[+]

A Portable már az időközben megjelent Persona 4 egyes megoldásait átemelve modernizálta a játékmenetet. Megjelent például a diákmunka lehetősége és feszesebbre vették a történetmesélést is – de a legnagyobb narratív extra egy új főszereplő megjelenése volt. A játék elején kell választani, hogy az eredeti srácot, vagy az újabb leányt akarjuk-e irányítani, és ez a Social Linkek alakulása mellett rengeteg párbeszédre is kihat. Ami a harcokat illeti, a védekezés bevezetése mellett e verzió már lehetővé tette az egész csapat közvetlen irányítását, ami a trükkösebb főellenfeleknél kis túlzással nélkülözhetetlen előnyt jelent. A manuális irányítás egyben sokkal hatékonyabb előrejutást is biztosít, és önmagában ez az „extra” legalább tíz órát farag az alapsztori végigjátszási idejéből.

[+]

Azonban a Portable nem csak pozitívumokat hozott: sokan már rögvest bűnnek tekintették az epilógus elhagyását is, de tekintve, hogy az szerintem nem volt egy kihagyhatatlan történet, ezt a magam részéről simán megbocsátottam neki. Ennél jóval fájdalmasabb volt, hogy a PSP tudása (és még inkább az UMD-lemezek limitált kapacitása) miatt alaposan át kellett alakítani a program kinézetét. A Tartaruszon kívüli részek PS2-n még 3D-ben bejárható „klasszikus” Persona-helyszínek voltak, PSP-n azonban már csak egy-egy statikus állóképként jelentek meg, amin ikonok jelzik az interaktív részeket. Az, hogy nem lehet ténylegesen bejárni az iskolát, a várost és a többi helyszínt, alaposan betesz a hangulatnak – és ha ehhez hozzávesszük, hogy emellett eltűntek az anime videók, illetve, hogy mennyit csökkent a poligonszám és a hangminőség, akkor nyilvánvaló, hogy ez minden pozitív vonása ellenére sem nevezhető definitív verziónak.

[+]

Megbízhatónak tűnő pletykák szólnak arról, hogy az Atlus egyik nagy idei bejelentése a Persona 3 teljes remake-je lesz; függetlenül attól, hogy ez igaznak bizonyul-e, jelenleg konzolon és PC-n is a Persona 3 Portable e kiadása az egyetlen legális út a játék kipróbálására. Bár a felszínen a játék új kiadása ugyanazt a bánásmódot kapta a fejlesztőktől, mint a Persona 4 Golden (60 fps, quick save opció, angol és japán szinkron), a helyzet azért nem ilyen egyértelmű. A feltehetően valami automatizált algoritmussal 480x272 felbontásból 4K-ba nagyított háttérképek helyenként egészen elborzasztóan néznek ki, és még a karaktermodelleket felváltó portrék sem olyan stílusosak, mint a Golden karakterképei. Sajnos a PSP-s eredet a hangminőséggel is kibabrált – aki 5.1-hez, Dolby Atmoshoz, netán kiváló fejhallgatókhoz szokott, azt minden bizonnyal sokkolja majd, hogy az amúgy remek zenék milyen minőségben kerültek át az új platformokra.

[+]

Bár ezek után nehéz azt mondani, hogy szívesen ajánlom a Persona 3-at, a játék érdekében azért azt fontosnak tartom elmondani, hogy a Persona 5 ultramodern neonszín kavalkádja és a Persona 4 laza, vidéki detektívtörténete után nekem kifejezetten tetszett az itt átélhető, olykor tényleg horrorisztikus (máskor meg tagadhatatlanul abszurdba forduló) történet és hangulat. Érezhetően más megközelítéssel készült, mint a könnyebben befogadhatóra vett folytatások – és pont ezért kár, hogy nem nevezhető ideálisnak az, amilyen állapotban megkaptuk ezeket az átiratokat. Maga a játék cseppet sem rossz, éppcsak teljesen érthető módon a legtöbbek lepattannak majd arról, amibe azt csomagolták.

A Persona 3 Portable új kiadása PC-re, PlayStation 4-re, Switch-re, illetve Xbox konzolokra jelent meg.

Összefoglalás

Kis túlzással egy prototípus, amelyre aztán a két sokkal sikerültebb és ismertebb folytatás épült. Itt is megvan a grindelés a végtelen és irritálóan monoton labirintusban, de a harcokban kevesebb a lehetőség. És nem hiányoznak a diákélet szimulációjához szükséges dolgok sem: a baráti kapcsolatok ápolása, a tanulás, és persze a ramen-zabálás – de itt is minden érezhetően érdesebb, nehézkesebb még. Remélem, tényleg kap majd egy rendes remake-et a Persona 3, mert ez a kiadás nem igazán képes arra, hogy tömegeknek bizonyítsa be, hogy a mélyén igenis egy nagyszerű szerepjáték lapul.

A Persona 3 Portable legjobb pontjai:

• A történet és a karakterek itt is nagyszerűek;
• megvan benne a korábbi Personák igazi horrorja.

A Persona 3 Portable leggyengébb részei:

• A Portable verzió beépített negatívumai;
• a 4K-ba húzott hátterek és a hangminőség.

Bényi László