Hirdetés
Prológus
Mióta az első atombomba bevetésre került a második világháborúban, az emberiséget foglalkoztatja egy kérdés: mi lenne, ha a katasztrófa az egész földet érintené? Milyen lenne az élet, milyenek lennének a mindennapok, de még inkább: ki élné túl?
A kíváncsiság természetesen több írót és játékkészítőt is megihletett, így a zombi apokalipszis után talán a második legkedveltebb téma az eltorzult posztapokaliptikus atomháború utáni világban való magányos barangolás. A Metro 2033 immáron 4 éve jelent meg a boltok polcain, azt a nem kis feladatot vállalva magára, hogy új perspektívát villantson meg a sugárzó, nyomasztó, mutánsokkal teli világot feldolgozó játékok közt. A Fallout széria vagy a S.T.A.L.K.E.R. jelentősen megnehezítették a dolgát, de a közösség a kezdeti döcögések ellenére nagyon megszerette a játékot és később annak folytatását. Most nem is foglalkozunk mélyebben a játék történetével, hiszen annál érdekesebb témának tűnnek a Redux csomag kínálta újdonságok, ráadásul aki akarja, korábbi cikkeinkben megtalálja a kívánt információkat. A játék alapjául szolgáló könyvről itt lehet olvasni, míg a két részhez tartozó külön tesztet errefelé (2033), a Last Light bemutatóját pedig ide kattintva lehet elérni.
A Redux lényegében nem más, mint a Metro 2033 és a Metro: Last Light feltupírozott változata. Ellenben óriási hiba lenne, ha valaki azt gondolná, hogy a Deep Silver és a 4A Games mindössze némi grafikai tuninggal kiszúrná a rajongók szemét. Az egész koncepciót újra feldobták a tervezőasztalra a fejlesztők, szisztematikusan építettek át elemeket a két rész közt. Már a kezdésnél találkozunk ezzel, hiszen a játék mindkét rész elindítása esetén rákérdez, hogy inkább az első rész túlélő módja, vagy a második rész akciódúsabb, kevésbé gyűjtögetős játékmenete szerint akarjuk-e elkezdeni kalandjainkat. Az előbbi értelem szerűen több lopakodást és megfontolt eszközfelhasználást, utóbbi pedig jóval több akciót von maga után. Ráadásul a játék ezúttal már full HD felbontással és másodpercenként 60 képkockával kápráztatja el a játékosokat, PC-k esetén persze csak akkor, ha megfelelően erős hardvert kap, PlayStation 4-en és Xbox One-on viszont értelemszerűen minden esetben adottak ezek a funkciók. A módosított fény-árnyék effektek is hozzáadtak a játékhoz, aminek az árát a világosabb pályákkal kell megfizetniük a játékosoknak. A pályák felépítése egyébként nem változott, továbbra is lineárisan felépített térképekről van szó, ezeket azonban nagyon ízlésesen tálalja a szoftver, hiszen mindig találni valami kis apróságot, amit el lehet olvasni, ki lehet hallgatni vagy meg lehet figyelni, így fel sem tűnik, hogy végig egy irányított folyosóban haladunk. A vizuális világ összességében tehát tényleg sokat fejlődött; a víz, a jég és a pára például annyira élethű, hogy késztetést érezhetünk a televízió képernyőjének letörlésére.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
