Változások
A játékmenet elemein is csiszoltak, főleg annak érdekében, hogy a két rész közt sokkal harmonikusabb átmentet jöjjön létre. Aki újra végigizgulja a történetet, szembesülni fog vele, hogy a dialógusok néhol megváltoztak, a szereplők elhelyezkedése az atmoszféra miatt picit megváltozott, de alapvetően nem is ezek, hanem bizonyos kameraszögek újragondolás tette sokkal filmesebbé az egész játékmenetet. A tűéles textúrák sokkal jobban kiemelik a nyomasztó világ apró részleteit, az eldobott könyvek, játékok és egyéb tárgyak hozzáadnak az élményhez, de a fosztogatások során is hasznos, hogy könnyebben észre lehet venni mondjuk egy töltényhüvelyt.
A hangok terén is megfigyelhető fejlesztés, pedig már az eredeti részek is hátborzongatóan, szinte tudat alatt aláfestették a történetek minden rezdülését. Ha például éppen egy őr közelít felénk, vagy veszély leselkedik ránk lopakodás közben, a zene hirtelen megváltozik és intenzitása jelzi, mekkora bajba fogunk kerülni. Ezzel az elemmel inkább a Last Light operált, de mostnatól szerencsére mindkét részben helyet kapott a dolog. A már említett párbeszédek változtatása viszont sajnos nem vonta maga után a hangok újrafelvételét, így például az alig 5-8 évesnek tűnő kisfiú orgánuma továbbra is hasonlít egy 18 éves kamaszéhoz, ami érthető módon egy kicsit idegennek hat. Monológját sajnos minden színészi képesség és beleélés nélkül eldarálja, amit a katonák párbeszédében és a minket kioktató nem játékos szereplőknél is észre fogunk venni. Ezzel kapcsolatban az is zavaró, hogy akár egy párbeszéd közepén is el lehet sétálni, aminek hatására azt még hallani fogjuk, hogy valamit motyognak nekünk, ugyanakkor felmerülhet a kérdés, hogy a nem játékos karakter miért folytatja beszédét a közönség távozása után is. Ennek eredményeként sokszor dönteni kell, hogy barangolni és töltényeket keresni megyünk, vagy meghallgatjuk a történet végét és adott esetben lemaradunk egy titkos folyosóról.
A játék egyik gyengesége a megjelenésekor az AI-val kapcsolatos volt, úgyhogy az egyik legnagyobb kérdés, hogy a Redux kiköszörüli-e a csorbát. Sajnos azonban nem lehet egyértelmű választ adni, mert bár tapasztalható némi javulás, de nem oldódott meg minden. Egy nagyobb csatajelentnél az ellenfelek néha teljesen érthetetlen mozgást írnak le, néha teljesen indokolatlanul kerülik meg a játékost, máskor pedig farkasszemet néznek vele, holott indokolt lenne menekülőre fogni. Az alap kiadáshoz képest azért észrevehető a javulás, az ellenfelek lövöldözésében néha fel lehet fedezni csapatmunkát, de a végeredmény még így is hagy kívánnivalót maga után.
Ezzel azonban sajnos nem is lehet lezárni a negatívumok listáját, a játékmenetben ugyanis olykor komoly problémák is előfordulnak. Néha belemászhatunk a textúrákba, a mutánsok néha nem minket, hanem rajtunk keresztül a mögöttünk álló karaktert támadják, aminek következtében átláthatunk rajtuk. Néha a fedezékek sem működnek, ami bizony frusztráló, de öröm az ürömben, hogy nem találkoztunk sem megoldhatatlan problémákkal, sem a továbbjutást gátló, megoldhatatlan bugokkal.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
