Remake-et, HD-kiadást készíteni mindenkinek megéri. A kiadó egy kis pénzt tud gyűjteni, amivel a készülő teljesen új játékokat finanszírozza, a fejlesztő kevésbé képzett, vagy éppen újonc munkatársait egy nem csúcsfontosságú projekttel hozhatja csúcsformába, a vásárló pedig általában kedvező áron juthat hozzá valamely közkedvelt játék újabb, kicsit feljavított, kicsit kibővített kiadásához. Elméletben mindez tehát tökéletesen működik, ráadásul a Sleeping Dogs tökéletes célpontnak tűnt ehhez a folyamathoz: kiváló játék volt, lehengerlő anyagi siker azonban nem lett. Minden készen állt tehát ahhoz, hogy megszülessen egy friss újrakiadás, ami persze az újgenerációs konzolokon majd óriási tetszést arat.
Bár hatalmas anyagi bukta nem lett belőle, a bő két éve megjelent Sleeping Dogs sokkal nagyobb sikert érdemelt volna, mint az a másfél milliós eladás, amit elért – minden megvolt benne, hogy egy sikerszéria kezdete legyen, mégsem jött neki össze. Egy hatalmas, szabadon bejárható egzotikus város (Hongkong), egy érdekes, és sokhelyütt a kliséken túllendülni tudó történet, remek akció és töménytelen mennyiségű mellékes tennivaló – tényleg érthetetlen, hogy miért tűnt el a köztudatból ilyen hamar. A fejlesztő United Front Games időközben majdnem csődbe ment (másik 2012-es alkotásuk, a LittleBigPlanet Karting már jóval érthetőbb okokból lett bukás), végül az év elején megjelent Tomb Raider-újrakiadás fejlesztésével jutottak munkához. Minden készen állt tehát ahhoz, hogy saját, hatalmas lelkesedéssel megalkotott játékuk definitív kiadása igazi csemege legyen – valami azonban nagyon félresikerült.
Legalábbis technikai szempontból, hisz maga a játék pontosan olyan jó, mint korábban; sőt, még a letölthető plusz tartalmakat is megkapjuk, amelyek közül némelyik csak extra autókat, ruhákat tartalmaz, azonban van három méretesebb küldetés is, melyeket már akkor is érdemes volt letölteni. Igaz, Wei Shen, az egyik helyi bűnszövetkezetbe, a Sun On Yee triádba beépülő rendőr kalandjai önmagukban is igen hosszú elfoglaltságot kínáltak. A kedvelhető főhős a játékstílusnak megfelelő módon ezerféle küldetésben kell, hogy bizonyítson: néha autós üldözésben volt része, máskor Hongkong fura városnegyedeiben kellett tetőn és erkélyeken és felüljárókon futkároznia; volt része tűzharcban is, de még több időt töltött az egyszerű, de élvezetes közelharcokban. Az „egyszerű, de élvezetes” leírás gyakorlatilag az egész játékra igaz: ilyenek voltak a mellékküldetések, a versenyek, a karakterfejlesztés, a minijátékok. Mindez egy olyan játékká állt össze, amely ugyan nem vetekedhetett a Grand Theft Auto monumentalitásával, a Saints Row őrületével vagy az Arkham City változatosságával, de enélkül is megállt a lábán.
De mi is a baj? Noha természetesen a játék vitathatatlanul szebb lett, mint az eredeti megjelenésekor volt, ez igazán csak a konzolos verzióknál jelent radikális javulást, PC-n csak akkor veszi észre az ember a jobb bevilágítást, népesebb utcákat, ha egymás mellett látja a két változatot. Konzolon megkapjuk ugyanezeket az extrákat, az 1080p felbontással, de sajnos a képfrissítés mindennek áldozatául esett. Én mindenképp a programozókat hibáztatom azért, hogy a játék igen sűrűn szaggat konzolon; ezeknek a gépeknek ezt vidáman bírnia kellene, nemhogy stabil 30, de akár 60 képkocka/másodperc sebességgel. Itt viszont néha a PS4-es kiadás is belassul a sűrűbb jeleneteknél, Xbox One-on pedig mindez gyakrabban jön elő, és valami érthetetlen okból kifolyólag az átvezető videók is képesek recegni. PC-n is jelentősen megnövekedett a gépigény, így az a masina, ami simán bírta az eredeti Sleeping Dogs-t, az most lehet, hogy kicsit köhögni a fog a plusz terhelés alatt. (Igaz, e platformon feleannyiba kerül csak a játék, mint konzolokon.)
Ez már önmagában betesz a „definitív kiadás” leírásnak, de engem az is zavart kicsit, hogy az alapkiadás kisebb hibáit nem javították ki. Ugyanúgy hajlamos a játék furán reagálni a rohanós-parkour jelenetek során, ugyanolyan bénácska a tűzharc és az autóvezetéshez is ugyanaz a túlérzékeny kamera dukál. Az mindenképpen kellemes, hogy már konzolon is a részletes textúrákat kaptuk meg, de részben pont ezek miatt sokkal feltűnőbbek a poligonhiányos szereplők – nyilván sok idő lett volna ezeket átalakítani, de hát ha másoknak sikerült ez a bravúr, hát itt is elvártam volna.
Szinte biztos, hogy a fejlesztők hallottak már John Woo-ról… [+]
Az idei év során annyi igényes újrakiadást láttunk (hogy a nemsokára érkező Halo-kompilációról vagy a GTA5-ről ne is beszéljünk), hogy még feltűnőbb az előrelépések, a javítások teljes hiánya. Ez a játék sokkal többet érdemelt volna; definitív kiadásnak ez mindenképp soványka. Persze a Sleeping Dogs remek játék, és azoknak még akár ajánlani is tudom a Definitive Editiont, akik az alapjátékból teljesen kimaradtak (csak ők ne számítsanak technológiai erődemonstrációra) – viszont aki két éve már foglalkozott vele, megismerte Hongkong alvilágát, az semmit nem nyer, ha az új kiadás mellé is leül. Sajnos ez elsülhetett volna sokkal, de sokkal jobban is.
Pro:
- Maga a játék ugyanolyan jó, mint két éve
- Konzolon látványos, PC-n észrevehető grafikai előrelépés
- A vámpíros „Nightmare in North Point” kiegészítő remek móka
Kontra:
- Sajnos mindkét konzolon szaggat – Xboxon néha zavaróan
- Túlzottan megnövekedett a PC-s gépigény
- Más újrakiadások mellett kicsit szegényesnek tűnik
70
A Sleeping Dogs Definitive Edition PC-n, PS4-en és Xbox One-on érhető el.
