Mikor bejelentették a 4A Games fejlesztői a Metro 2033 című produkciót még 2006-ban, mindenki egy új, STALKER koppintó játékról beszélt, legalábbis ez ugrott be a legtöbb játékosnak, hiszen akik meglátták a produktumról kiadott videókat és a számtalan képet azok jogosan hasonlították a mára már kultikusnak számító játékhoz. Nos, részben igazuk is lett, hiszen kaptunk egy poszt-apokaliptikus környezetben játszódó FPS-t, csak annyi különbséggel, hogy teljes mértékben lineáris és nincsen multiplayer támogatás sem. A reklámhadjáratot itt, a Gamepodon is megkapta, amely összességében hozta is az elvárt színvonalat, nem kellett csalódnunk sem. Jól csinálta a THQ, hiszen meglehetősen lényegretörő információkat publikált a szaksajtóknak. A Metro 2033 sztorija szerint 2013-ra a Világ nagy része elpusztult a nukleáris világháborúban, civilizációk tűntek el vagy ennek formái változtak át különböző mutánssá a vegyi anyagok által, az emberiség zöme sajnos teljesen kihalt. A túlélők kénytelenek metróalagutakban, földalatti állomásokban meghúzódni, kialakítva saját monarchikus rendszerüket, melynél még a Pokol is sokkal jobban fest. Aki pedig megszökik új „kormányától”, az kint azonnal megpusztul, mert a felszín levegőrétegét mérges gázok vegyületei borítják be. A történet alapján a fiatal Artyom-ot alakítjuk. Oroszországban, valahol Moszkva metróállomásán élünk 20 évvel később a világméretű katasztrófa után, azaz 2033-ban. Ekkora már mutánsok és démonok uralják a Föld felszínének javát, bár gázálarcunk segítségével kimehetünk „friss levegőt” szívni. Az emberek a föld alatti állomásokban kénytelenek voltak kolóniákat, csoportulásokat létrehozni és a saját hierarchikus alkotmányukat megreformálni, éppen ezért feltűnnek orosz neonácik is történetünk során. Hogy milyen szerepet kap majd Artyom, azt már neked kell megtapasztalnod tisztelt játékos. A történetről röviden ennyit, lássuk a részleteket.

A játék elindítása után, a Metro 2033 közel tökéletesre sikerült atmoszférája fogad bennünket, sötét és hátborzongató, jó munkát végeztek ezen a területen a 4A Games-es srácok. Játékstílusához viszonyítva méltó bevezetőt és kezdő sorokat kapunk a történetből. Helyenként lenyűgöző a látványvilág, amelyre tényleg egy rossz szőrszálhasogató szavunk sem lehet, bár nem értem azokat a külföldi tesztelőket, akik csak 7-8 pont körüli értékeket szórtak a dizájnra. Ezek a tesztelők általában angolszász származásúak, úgy tűnik gyomruk nem nagyon szereti a keleti és az orosz alkotásokat. Pedig az oroszok és az ukránok látványban tudnak alkotni, ez nem kérdéses. A Metro 2033-nak tehát alapvetően a látványvilág, a grafika lesz a legmeghatározóbb tulajdonsága, amiért sok évig emlékezni fogunk rá. A játék grafikájával kapcsolatban egy részletes értékelést találhattok, grafikonokkal kiegészítve egy korábbi hírünkben, így erre nem térnék ki külön, akit érdekel a játék ezen technológiai része az erre keresgéljen. A THQ egyébként az nvidia kártya tulajdonosait hivatott támogatni a PhsyX technológiával. A játék tökéletes futtatásához elengedhetetlen a DVD-n megtalálható DirectX frissítés és a legújabb Phsyx feltelepítése. Utóbbit a Metro 2033 game options menüben lehet aktiválni, hogy minél részletesebb legyen a grafikai kellékek, mint például a rombolások.

A részletes textúra kidolgozás mellett érdemes megemlítenünk a fényeket, az árnyékolásokat és a füsthatásokat is, amelyek hatására akár alkalmanként túlélő horrorban is érezhetjük magunkat. A fejlesztőknek bizonyára éppen a játék linearitása miatt volt lehetőségük arra, hogy grafikailag nagyot és emlékezetest alkossanak. Ez véleményem szerint bejött nekik, de a világ legszebb játéka díjától még azért messze van. A karakterek megjelenítése példaértékű. A hangok területén viszont szerényen teljesít a program, annyira nem vészes a dolog, de hallottunk már ettől jobbat is. Az angol szinkron picit akcentusosra sikerült, így érdemes orosz szinkronnal elkezdeni a sztorit, ha valakit zavar a rossz angol beszéd. Egyedül a narrátornak volt karakteres és tiszta hangja az összes színész közül. A látványért a 4A saját fejlesztésű engine-je, míg a forgatókönyvért a fiatal Dmitry Glukhovsky felel. A híres író ragaszkodott hozzá, hogy ne legyen multiplayer támogatása a Metro 2033-nak. Jól is jártunk, hiszen passzol az egészhez a koncepció és az a felbecsülhetetlen egyediség. Különben is, a többjátékos rész csak rontott volna a megjelenítésén, így nem lett volna regényes mestermű a játék. Igen, a játék néhány mozzanata regényes feelinget tartalmaz.

A linearitás ellenére a játékmenet tartalmaz nagyon sok félelmetes pillanatot, vegyük pl a metró szellemeit, hát az kifejezetten hangulatos és egyben félelmetes része volt a sztorinak. Annál a résznél még volt időm megtapsolni a fejlesztők munkáját, amit belefektettek ott maga a tökéletesség és egyediség tulajdonságai pompáztak. Érdemes megemlíteni, hogy a lőszer nagyon fontos, mert ezzel tudunk majd kereskedni és üzletelni a metróalagutakban kialakított fekete piacon, ami minden küldetés előtt elérhető. Ha kell egy csinos fegyver vagy elsősegély csomag (alapértelmezett Q), semmi akadálya annak, csak legyen megfelelő töltény mennyiség nálad. Így nem árt ha belenézünk a kukákba vagy fiókokba. Töltényeket és gázálarcokat az utunkba kerülő elesett katonáktól tudunk majd gyűjtögetni illetve, hogy pontosabb legyek: kifosztani. A gázálarc egyébként igen sérülékeny in-game közben, s természetesen a világot másképpen, homályosan látjuk azon keresztül. Zseblámpánk energiáját pedig egy műszerrel folyamatosan feltölthetjük. Nagyon ötletesnek tartottam ezt az elemét a játéknak. A fegyverfelhozatal megfelelő, minden típus megtalálható az AK-tól, a késen át egészen a dinamitig. Késekből érdemes minél többet összegyűjteni, mert akár dobálhatjuk is azokat. A játék vége felé, az egyik fejezet pályáján már hasznát is vehetjük ennek a funkciónak mivel itt már egy röpke pillanatig jobban működik a lopakodási rendszer (nem úgy mint a fejezet elején, amikor Bourbont elkapják), így lehetett dobálgatni a kést, valamint ekkorra már hangtompítós fegyverek is szerepet kaptak. De csak, annál a bizonyos küldetésnél. A kinti világ egyébként nincs olyan részletesen kidolgozva mint a metró alagutak vagy a belső helyiségek. A feladatokat egy ötletes mappán és térképen keresztül nézhetjük meg valós időben, akár rávilágítva öngyújtónk segítségével. Küldetés közben szaladni is tudunk vele, mint egy metrót lekésett diplomata elvtárs:). A betöltő képernyő praktikus és informatív jellegű, valamint gyorsan betölt, s ezalatt hősünk kommentálja az adott fejezetet, amiből hét van és kellően rövidek. Kb. nyolc óra végigjátszást ígér.

A Metro 2033 meglehetősen sok élményt biztosít nekünk, amelyek nagyon hangulatosak és nagyon-nagyon nyomasztó légkörűek, de sajnos a nagyszerű kaland vagy átvezetők után nem vár ránk más, mint az FPS műfajok legjobb (én esetemben legrosszabb) tulajdonsága, a maximális hentelés. Érthetetlen módon a mendegélés és hosszabb filmszerű átvezető jelenetek után sajnos Rambóznunk kell ezerrel. Véleményem szerint a Metro 2033-nak kifejezetten passzolt volna a kalandosítás, mint elem. A lopakodás lehetőségét teljesen elfelejthetjük, pedig a játékmenet során szinte ordít a program, hogy lopakodnunk kellene. A lopakodó rendszer nagyon kényelmetlen, a túl sok erőszakos helyzetet tehát nincs lehetőségünk megúszni vagy éppen elkerülni. Jó, most Artyom nyilvánvalóan nem lehet Sam Fisher, nem is ezt vártuk a játéktól, de ahol ezt KELL alkalmazni, akkor legyenek már szívesek jól kidolgozni a fejlesztők legalább annál a résznél ezt a rendszert (amikor lekéseljük az utunkat álló illetőt, síri csendben, akkor is észre vesznek az ellenségek)... Viszont a csapdákból nem spóroltak, több elhelyezett csapdaszerkezet áldozataként tölthetjük be a legutóbbi álláspontot. Hogy egy kicsit a Combat rendszerről és az AI-ről is írjak valamit, azt kell, hogy mondjam, hogy eléggé trére sikerült. A célzás és a sebzési rendszer meglehetősen fura volt, például a kétlövetű shotgunnal 2x2 golyót kellett lőjek az ellenfél nyak feletti részére. Bár egy jól irányzott magnum általi fejlövéssel általában kiterültek az ellenek, de azok sem mindig. Az ellenséges AI sem remekel túlzottan jól, sok marhaságot csinál akció közben, mint pl hátat fordít nekünk lövöldözés közben. Viszont a szövetséges társunk intelligenciája hasonló a Bad Company 2-ben tapasztaltakhoz, csak annyi különbséggel, hogy a metrós bácsik sokkal segítőkészebbek mint az amcsi bakák. Ja, és ők is többnyire halhatatlanok. Hordáknál elintézik amit kell, nem kell közbeavatkoznunk. Bár az orosz termékek sosem a tökéletes AI-ról voltak híresek (de melyik játékban van egyáltalán ilyen?). Sajnos PC-n nem menthetünk amikor csak akarunk, tehát itt is dominál a konzolos megoldás. A játékmenetet és a hangulatot ezek a felsorolt tények nagyban befolyásolják, és nagyon lerontotta a Metro 2033 összképét. Aki kóborolni és felfedezni akar sztalker módjára, az sajnos csalódni fog, hiszen nincs mit felfedezni a játék során, csupán azok a helyek csodálhatóak meg, mely során a történet sodorja a játékost.

Most összegeznék. A Metro 2033-nak néha vannak unalmas pillanatai, főleg amikor sok ellenfelet kell eltegyünk láb alól, azok a részek kifejezetten irritálóak és hosszadalmasak voltak minden tekintetben, főleg úgy, hogy alig lehet nálunk lőszer. A linearitás ellenében a fejlesztőknek azonban volt idejük a részletes látványvilággal foglalkozni, viszont az egyik játékelemet, a lopakodás lehetőségét teljesen mellőzték, nem is beszélve az ellenséges idióta AI-ról vagy a rossz fegyversebzésekről sem. Természetesen tud hangulatos és ijesztő is lenni a játék mindezek mellett, a hosszabb és emlékezetes átvezetőkkel. Azonban ha nem estek bele a gyönyörű látványvilágba, akkor csak azt veszitek észre, hogy állandóan csak egy helyszínen vagytok, még pedig a különböző sötét és barátságtalan szűkös alagutakban. Ezt maximum a látványvilág feledteti velünk, mint ahogy azt fentebb említettem. A játék különös oknál fogva nem tartalmaz magyar feliratot, pedig megjelenés előtt mindenki erről beszélt, hogy megkapja azt. Ahogy tapasztalom fórumokon, nagyon úgy tűnik, hogy kezd kialakulóban lenni egy új rétegjáték, ami legfőképpen a hardcore játékosoknak fog igazán kedvezni. Mi összességében nem csalódtunk a játékban a magas hype ellenére sem, idővel pedig szinte biztosra veszem, hogy minden apokaliptikus történetet kedvelő számára kötelező darabbá válik a Metro 2033 is, a Fallout és a STALKER mellett. „Alagút shooterként” lehet megállja a helyét, csak nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog emiatt a játék.

A játékot a PC-s verzió alapján teszteltük!