Több hónap játékidő

Az eddigi három oldalon igyekeztem objektíven bemutatni az Elden Ring felépítését és játékmenetét, távolságtartó módon beszélve az új játékelemekről és a játék nehézségéről, talán meg is ijesztve egyeseket – de ennek vége, hiszen most már muszáj kiadni magamból a lelkendezést. Sose gondoltam volna, hogy a végleges játék ennyire jó lesz, hogy ennyire tartalmas lesz! Felbecsülni sem tudom, hogy hány játékóra áll még előttem, hiszen még a játék negyedénél sem tartok 35 óra alatt. Biztosan lehet ezen gyorsítani, főleg, ha valaki a jövő héten már biztosan elérhető leírások és útmutatók alapján halad, de én azt tanácsolom, próbáljon mindenki a lehetőségeihez és ízléséhez mérten ellenállni ennek a kísértésnek!

Az Elden Ring óriási lett, zónái kis túlzással önmagukban elegendők lennének egyetlen teljes játékra is. Csak az induló területen van vagy 10 teljesen eltérő méretű és hangulatú opcionális dungeon, valamint több romváros. Ott vannak a felszínt járó főellenségek, az eldugott faházakban tanyázó NPC-k és vadont járó kereskedők, az Evergaol nevű szellembörtönök, valamint millió rejtett fegyver, páncél és egyéb fontos kincs. Ezen felül pedig ott van a hatalmas, komplex vár, amely bármelyik Dark Soulsban megállná a helyét rengeteg tornyával, emeletével, liftjével és az egész kaotikus felépítésével. A főellenfelek az első zónában még viszonylag – viszonylag! – normális lények, és a helyszínek is egész közel vannak a realizmushoz – de ami később vár az emberre, az a legbetegebb, leghangulatosabb horrorfantasy, amit a Souls-szériát és önmagukat felülmúlni kívánó grafikusok fejéből csak kipattanhat. Olyan vidékek, olyan jelenetek, olyan csaták várnak ránk, amelyeket még a rutinos Dark Souls-hívek is kigúvadó szemekkel fognak nézni!

[+]

Értékelni mindezt csak az fogja persze, aki elfogadja, hogy a From Software teljesen más játékdesign-szabályokkal dolgozik, mint a többi nagy stúdió. (No meg az, akit nem zavar, hogy a játék technikai megvalósítása a PS4-korszakot idézi az eggyel újabb konzolokon is.) Ők viszont, vagyis a Dark Souls és a Bloodborne rajongói, fantasztikusan fognak szórakozni – noha a játék vége még messze van tőlem is, meg merem kockáztatni, hogy új csúcs született a műfajban. Egyrészt benne van minden, amitől annyira megszerettük a From Software stúdiót, másrészt pedig minden korábbinál több lehetőséget ad arra, hogy a program kiválóan egyensúlyozott ellenállását megtörjük – beleértve a vad tápolást és egy ismerős beidézését is, no meg akár azt is, hogy ha a várban valaki túl sokszor törli fel velünk a padlót, hát elteleportálunk a világ másik oldalára, és elkezdjük dühből felderíteni azt a vörös, döglödt, rothadófélben levő régiót.

[+]

Hatalmas kontraszt volt az új Horizont követően átnyergelni az Elden Ringre. Az egy mindenki számára tökéletesen játszhatóra csiszolt program volt, egy gyönyörű, fókusztesztelt, remekül megírt és játékélmény szempontjából kifejezetten barátságos játék. Élveztem annak könnyed végigjátszását, még akkor is, ha a harcok monotonitása jóval a stáblista lepörgése előtt már észrevehető volt. Az Elden Ring mintha annak az ellentéte lenne: csak művészi szempontból gyönyörű, történetét rejtegeti, és aki ugyanúgy akarná játszani, az nagyon hamar pofára fog esni. Az Elden Ring kiismerésébe erőfeszítést kell tenni. Az Elden Ringet meg kell hódítani és le kell győzni. Teljesen megértem, akinek nem erre van szüksége egy játéktól – de szerencsére sokan vagyunk, akiknek pont ettől lesz olyan különleges, ritka csemege ennek a stúdiónak minden játéka. Az Elden Ring pedig tökéletesen kiszolgál minket, hiszen egy fantasztikus, hosszú hónapokon keresztül játszott, hosszú éveken keresztül emlékezetesnek megmaradó játék lett.

[+]

Mivel nem akartam elrontani egy felfedezésre épülő játékban pont a felfedezés örömét, igen sok részletről nem emlékeztem meg a cikkben – nem idéztem fel kedvenc csatáimat és azokat a helyszíneket, amelyek, úgy érzem, örökre velem maradnak. Nem beszéltem az ezúttal legfeljebb háromfős multiplayer örömeiről (és néha dühöngésbe taszító csalódásairól), az eltérő varázslatiskolák közti gyakorlati és filozófiai különbségekről, hogy hová is vezet a kolosszális lift a Mistwood templomából, hogy ki rejtőzik a mérgező növényekkel teli romos ház pincéjében, és hogy milyen zsákmányt is rejt a lomha óriások által vontatott szekér a híd másik oldalán. Nem, ezeket mindenki derítse fel maga – aztán pedig jöhet a többi terület. Találkozunk Leyndellben!

Az Elden Ring február 25-én, pénteken jelenik meg PC-re, PlayStation 4-re és 5-re, valamint Xbox konzolokra.

Összefoglalás

Noha a „Dark Souls nyílt világba átrakva” leírás igen sokat egyszerűsít, és főleg nem mutatja meg az Elden Ring lenyűgöző méreteit, óriási tévedésnek sem nevezhető ez az összefoglalás. Aki meg tudja törni a játék ellenállását, az fantasztikus helyszíneket, még a From Software munkásságában is kiemelkedőnek számító csatákat, és egy valamivel érthetőbben tálalt történetet talál. De vásárlás előtt nem árt tudni: ez nem egy szokásosan könnyű játék.

Az Elden Ring legjobb vonásai:

• Varázslatosan szörnyű és kegyetlen világ
• Még komplexebb fejlődési és testreszabási lehetőségek
• Felmérhetetlen mennyiségű opcionális tartalom
• Sokkal nagyobb, mint valaha is gondolnád
• Farkasfalkát idézni remek dolog!

Az Elden Ring leggyengébb pontjai:

• Aki nem szereti a nehéz játékokat, az nem fogja szeretni az Elden Ringet
• Technikailag megközelíteni sem tudja mondjuk az új Horizont

Bényi László