Az előző rész tartalmából
A cikk nyitóoldala – és csak a nyitóoldala! – komoly spoilereket tartalmaz az első, eredeti Horizon történetével és végkifejletével kapcsolatban.
Majdnem napra pontosan öt évvel ezelőtt ismerhettük meg Aloyt, az északi, a még más, hasonló népcsoportok mércéjével mérve is barbárnak tartott Nora törzs fiatal, vöröshajú kitaszítottját. A Guerrilla fejlesztőstúdió számára új korszakot nyitó Horizon: Zero Dawn sok játékmenetbeli újdonságot ugyan nem tudott felvonultatni, de a program fantasztikus látványvilága, a sci-fi- és a fantasy-elemek parádés keverése, no meg XXXI. század törékeny emberi civilizációjára oly hatalmas fenyegetést jelentő, azonnal ikonikussá vált mechanikus állatok kombinációja millió rajongót szerzett. Egész konkrétan 20 milliót – legalábbis a játék eladásai nemrég átlépték ezt a tekintélyes számot. Éppen ideje volt már tehát a folytatásnak.
Kezdjük rögtön azzal, ami nem nagyon változott: a játékmenet alapjai például nem alakultak át. A Forbidden West is egy lenyűgözően látványos, külső nézetet használó akciójáték egy óriási nyílt világban, mégpedig a mi Földünk évezredes, alaposan lepusztult jövőképében. E veszélyes környezetben Aloy továbbra is lándzsával, íjakkal, földre helyezhető csapdákkal, illetve még néhány hasonlóan „primitív” fegyverrel harcol. Azonban, ahogy megannyi más is e világban, ez is csak egy hangulatos illúzió: később Aloy fémlándzsája képessé válik az agresszív gépállatok hackelésére, modern csigás íjaival akár robbanótölteteket is képes célba juttatni, csapdái között pedig messziről elhelyezhető elektromos drótcsapdák is akadnak. Az első rész végére a saját múltját és a Föld jövőjét egyszerre kutató Aloy a játék első felében megszokott hegyi hágók és erdei falvak helyett gigászi katonai gépezetekben és évezred óta elhagyatott kutatólaborokban hajszolja a megoldást. A játék fináléjában tökéletes crescendóban csúcsosodik ki a két időszál találkozása: Aloy fércelt bőrpáncélban, de high-tech lándzsával a kézben szállt harcba egy őrült napimádó istenkirály otthonában a Hades nevű mesterséges intelligenciával.
Noha a Forbidden West egy, az előző rész eseményeit összefoglalni kívánó videóval indul, a valóságban ez sajnálatosan kevés részletet tud felidézni az eseményekből, a Frozen Wilds kiegészítőben történtekre pedig egyetlen szót sem veszteget. És bár tényleges szükség nincs erre a tudásra a végigjátszáshoz, a második rész igenis természetesnek veszi, hogy az ember ismeri Aloy, Sylens és a többi fontos karakter személyes viszonyrendszerét, a XXI. és a XXXI. századok eddig megismert eseményeit, a Zero Dawn és a kapcsolódó szervezetek történelmét, valamint a bolygó megmentésére létrehozott mesterséges intelligenciák koncepcióját. Nyilván az eseményekből, párbeszédekből és utalásokból játék közben is össze lehet rakosgatni minden fontos dolgot, de úgy érzem, az első rész ismerete nélkül a játék első harmadában kicsit el lettem volna veszve például az egyes karakterek motivációit illetően.
[+]
Legyen azonban akármilyen szinten is Horizon-ismeretünk, legalább az első pillanatokban nem lesz szükségünk arra: az in medias res stílusban rögtön akcióval indító Forbidden West egyértelműen lefekteti az alapokat. A győzelmet követően minden érintett vad ünneplésbe kezdett – éppcsak a Megmentő, a Lánghajú Harcos, Meridian Rettenthetetlen Bajnoka, vagyis az efféle beceneveket és a mindezzel járó csinnadrattát szívből utáló Aloy nem volt ott az iszogatók és táncolók között. Ő ugyanis tudta, hogy ez az első győzelem csak átmeneti megnyugvást hozhat a Földnek – hogy a bolygó tényleges meggyógyításához szükség lesz a tényleges újjáépítésre, az elvadult gépezetek megzabolázására, illetve a rákos sejtekhez hasonlóan burjánzó és minden mást megmérgező karmazsin növényfajta, a blight kiirtására is. Röviden: Aloy terve a játék első pillanatától kezdve az emberiség megmentésére létrehozott mesterséges intelligencia, az öntudatra ébredt Gaia megkeresése és üzembe helyezése.
Aloy a játék indulásakor már fél éve hajszolja ezt a talán már nem is létező szoftvert, de az ősi kutatóbázisok mélyén digitális kincs helyett minduntalan csak veszély és csalódás várta. Ez megismétlődik még egyszer, az oktatómóddal is felérő nyitófejezetben is, de még ha AI-t nem is találunk, egy utolsó utáni tippre azért rábukkanunk: állítólag Gaiából fennmaradt egy végső kópia, mégpedig a csak legendákból ismert, minden beszámoló szerint elképesztően veszélyes – és ezért persze az átlagember számára tiltott – nyugaton. Mi mást is lehetne tenni, mint útra kelni az ismeretlenbe, nem igaz?
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
