Történelemóra

Aki legalább vázlatosan ismeri az egy mellékszál mellékszálaként indult Dynasty Warriors-sorozatot, az a cím alapján nagyjából már be is lőhette, hogy itt pontosan miről is lehet szó. Akinek pedig idegenül hangzik a cím, nos, annak normál esetben elkezdeném magyarázni az ókori kínai történelemben gyökeredző hátteret és az „egy az ezer ellen” típusú akciót – de ma már ennél könnyebb dolgom van. Ma elég, ha azt mondom, hogy nézze meg mindenki a filmfeldolgozást, vagy legalább annak trailerét, és az alapján elég jól el tudja majd helyezni, hogy miről is szól ez a széria. Nem állítom persze, hogy jó, vagy akár csak nézhető film lenne ez, de ha mást nem is, hát a játékok hozzáállását a történelemhűséghez, a fizika törvényeihez, valamint az ókori kínai hadviselés valóságához tökéletesen átvette.

A Koei első sikerszériája, a II-III. századi kínai történelmet körökre osztott stratégiai játékként feldolgozó Romance of the Three Kingdoms volt, majd 1997-ben azt az egész világot sokkolva a fejlesztők klasszikus verekedős játékká alakították. A guggolásból hosszú kombókat indító meglett kínai tábornokok látványa nem kapta meg a kiadó által várt fogadtatást, így a játéktervezők újragondolták a történelemkönyvek és az akció összeházasítását. Az eredmény lényegében arról szólt, hogy a játékos választott hadvezérével egyenesen az ókori csaták sűrűjébe mehetett darálni, egyetlen ellenfél helyett pályánként alsó hangon félezer katonával megmérkőzve, mintha csak egy szteroidon tartott beat ’em upot játszanánk. Ez, vagyis az angolul Dynasty Warriors 2 néven megjelent program, még a céget is meglepő mértékű sikert aratott, és ennek következményeit ma is érezni – ritkán látott mennyiségben érkeznek a számozott Warriors-játékok, a más földrajzi és történelmi korba helyezett verziók, illetve manapság a különféle licenszelt kiadások is, a Gundamtól a Zeldán át a One Piece-ig.

[+]

Az Empires alcímmel szerelt részek (ez már a hatodik a listában) mindig egy újabb kísérletet jelentenek arra, hogy a Dynasty Warriorsba származásához méltó módon jelentősebb stratégiai elemeket fecskendezzenek: itt a csaták nem szünet nélküli egymásutánban követik egymást, hanem azokat egy birodalomépítő mód köti össze, közepesen komplex gazdasági és katonai részekkel, hajszálnyi diplomáciával, illetve szociális lehetőségekkel kiegészítve. Ha az ember vázlatosan a Total War-játékok (vagy az idősebbek: a Defender of the Crown) felépítését képzeli ide – csak persze kizárólag az akcióról szóló csatákkal – nagyjából képbe is kerülhet az Empires-játékok működésével kapcsolatban.

[+]

A sorozat történetéhez szorosan kapcsolódik az azt eszelős tempóban készítő Omega Force stúdió konzervatív játékfejlesztési ars poeticája is, ami a „járt utat járatlanért” közmondás japán verziója lehet. A Warriors-széria első húsz éve során soha nem akart fejlődni, átalakulni, megváltozni, és ezzel egy elszigetelt, igen sok szempontból archaikus jelenséggé vált az inkább az állandó modernizációról és újítási vágyról szóló játékvilágban. Ennek egyik következménye, hogy a rajongók olyan igazán nagyot nem tudnak csalódni egyik új részben sem, függetlenül attól, hogy az milyen környezetbe helyezve is érkezik – a másik következmény viszont az, hogy akinek 2003-ban nem tetszett mondjuk a Dynasty Warriors 4, azt a tíz évvel később megjelent nyolcadik rész sem tudta elbájolni. Vagy rajongó az ember, vagy értetlenül nézi a jelenséget, a sikert.

[+]

És ebbe az állóvízbe csapódott bele négy évvel ezelőtt a Dynasty Warriors 9, elhozva a sorozat első totális átalakulását: az eddigi érthető módon különálló pályákra bontott felépítést teljesen értelmetlenül egy zavaróan randa, teljesen kihasználatlan, a játéknak jószerivel csak rosszat tevő nyílt világ váltotta le. Bár ez volt a leglátványosabb változás, a széria ismerőit a harcrendszer teljes reformja is megzavarta – túl sok dolog változott meg, ráadásul nem valami koherens módon, hanem véletlenszerűen halmozva a különböző rendszereket. Ez ráadásul csak egy hosszú panaszlista legeleje: a multiplayer hiányától a monoton küldetéseken át a technikai problémákig millió gond volt a játékkal, és a fejlesztőknek több évbe telt, mire legalább az utóbbiakat maradéktalanul ki tudták javítani. Ilyen előzményeket követően az akcióba stratégiát helyező DW9 Empires minőségével kapcsolatban nem sokan mertek bizakodva reménykedni, és felteszem, egy mindenkit lenyűgöző csodajátékra még kevesebben számítottak. Sajnos végül nem ennek az imaginárius kisebbségnek lett igaza.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!