Acél és mágia
De természetesen az Elden Ring nem csak a játék felépítését tekintve mondható a felszínes próbálkozásokkal szemben ellenállónak, hanem legendás harcrendszerét tekintve is ilyen, nehezen meghódítható fajta. Az alapok szinte változás nélkül feleltethetők meg a Soulsokban látott rendszernek: cselekedeteink legfőbb korlátja a stamina lesz, a félregördülés, a védekezés, illetve a parrynek nevezett időzített ellencsapás mind-mind itt vannak megint, mint ahogy a millió ténylegesen eltérő fegyver sem tűnt el. Sőt. Arzenálunk tagjai nem csak sebességben és animációban különböznek, de szinte mindegyik eltérő stratégiát követel: tőrökkel körbe kell táncolni és kilyuggatni ellenfeleinket – pallossal viszont úgy kell tervezni, hogy a gonoszok pont belerohanjanak a lomha, de megállíthatatlan csapásba. Az egyes fegyverek hatékonysága most is egy-egy alaptulajdonságunktól függ, így tehát két nagyon hasonló kard sebzése is teljesen eltérő lehet ugyanannál a karakternél, attól függően, hogy az éppen az erő, avagy az ügyesség statisztikánkból táplálkozik. (Még egy szó a harcok nehézségről: a Sekiro sokkal több manuális ügyességet és sokkal gyorsabb reflexeket kívánt meg, arról nem is beszélve, hogy az Elden Ring minden korábbinál több lehetőséget ad az erősebbé válásra.)
A boltban való fizetés, illetve a karakter fejlesztése a lelkekkel megegyező funkciót betöltő rúnákkal történik: lényegében pénzért vehetünk egy-egy tulajdonságpontot, amelyek aztán egy rakás származtatott tulajdonságra vannak kihatással. Ezek közül az egyik legfontosabb (és a kezdők által sokszor lesajnált) mutató a poise: e szám lényegében azt írja le, hogy mennyire könnyen lehet megszakítani egy cselekedetet. Ha ez nálunk alacsony, az ellenfelek támadásai állandóan félbeszakítják akcióinkat – extrém esetben lényegében lebénulunk mások fürge támadássorozatai alatt. Fordított esetben pedig akár még a palloscsapást is levesszük homlokkal, de varázslatunkat még ekkor sem szakítjuk félbe. Természetesen ezt az „ellentartást” elsősorban a nehézpáncélok növelik, azok viszont igen súlyosak, ami miatt lassabbá válunk… igen, az Elden Ring is állandóan az előnyök és hátrányok kiegyensúlyozásáról, no meg az utóbbiak minimalizálásáról szól.
[+]
Ebbe a viszonylag jól ismert rendszerbe az Elden Ring több igen fontos újítást is hozott, melyek jelentősen átalakítják a harcokra való felkészülést, illetve kibővítik a taktikai lehetőségek tárházát. Az egyik legjelentősebb újítást – legalábbis a főellenfelek ellen – a Spirit Ash nevű megidézhető (és később: fejleszthető) szellemsegítők jelentik. A figyelmes gyűjtögetéssel egy csomó eltérő szellemtársat lehet megszerezni, de ezek közül egyszerre csak egy lehet velünk – ezt pedig akkor idézhetjük meg, ha valami ősi épület környékén vagyunk, ha a képernyő bal oldalán feltűnik ennek kék ikonja. Természetesen az idézés is manát fogyaszt, viszont még a harcosoknak is megéri, ha mondjuk három kaotikus farkas tombol még a főellenfél körül – igen fair módon ezek elvonják az ellenfelek figyelmét is, és nem szimplán bónusz sebzést biztosítanak.
[+]
Ennél sokkal komplexebb kiegészítő rendszert jelentenek az Ashes of War névre hallgató, a fegyverekbe pakolható, és az L2/LT gombokkal előhozható speciális képességek. Bár a fegyverek puszta fejlesztése is pokoli fontos komponense karakterünk mind erősebbé válásának (a „szimpla” fegyvereket akár +25-ös fokozatra, a speciális arzenált pedig tízedik szintig húzhatjuk), ezekkel a kiegészítőkkel még inkább testre szabhatjuk pengéinket és egyéb fegyelmező eszközeinket, merthogy ezek már nem fegyverspecifikusak, hanem cserélgethetők azok közt. Minden ilyen mágikus hamu valami varázslatszerű képességet biztosít az eszköznek, amelyek listája egy szimpla, pördülős támadástól egy napalmot köpő sárkányfej megidézéséig terjedhet – ráadásul később ezeken keresztül módosíthatunk a fegyverek tulajdonság-skálázásán is. Megvallom őszintén, még most is csak odáig jutottam el, hogy e rendszernek az alapjait kiismerjem, de az már most látszik, hogy a végjáték főellenfeleinél, valamint a PvP csatákban ennek óriási jelentősége lesz.
[+]
Majdnem ehhez hasonló flexibilitást jelent a harmadik italfajta (az első kettő kívánság szerint az életerőt vagy a manát tölti vissza), amely a hangzatos Flask of Wondrous Physik névre hallgat. Ez egy különálló flaska, amelynek tartalmát megszerzése után két komponensből állíthatjuk össze, mintha csak mágikus koktélt kevernénk. A puszta gyógyítás mellett millió eltérő bónuszt és erősítést keverhetünk ebbe bele, de persze csak akkor, ha összeszedtük az ezeket szolgáltató tárgyakat. Az újabb és újabb fejlődési rétegeknek ezzel még mindig nincs vége: a zónákat záró főellenfeleket ledarálva elvehetjük tőlük az Elden Ring kincset érő darabjait, és azokat megtisztítva, majd a megfelelő, méregdrága tárgyakat elhasználva azok képességeit is kölcsönvehetjük, ami mérhetetlen erősödést eredményez – de persze csak addig, amíg meg nem halunk. Az pedig nem ritka dolog ebben a világban…
[+]
Itt röviden kitérnék néhány, az előzetesben már megemlített dologra. Az egyik például a crafting, amely várakozásaimnak megfelelően tényleg hasznossá vált az új és új receptkönyvek megvásárlásával. Mindegy, hogy mérgezést mulasztó szerre, a kapott rúnamennyiséget növelő csirkelábra, avagy a miriád egyéb bónuszt biztosító további dolgokra vágyunk, legfőbb gondunk a néha csak igen specifikus helyeken megtalálható komponensek gyűjtögetése lesz. Szintén kiválóan működik lovunk, a duplaugrásra is képes Torrent: a nyílt világ felfedezése az ő segítségével fürgén megy, és persze odakint a menekülésben is kulcsfontosságú szerep jut neki. Bár lóhátról harcolni is lehet, mivel én nem használok szálfegyvereket, ezt jobbára mellőztem. Az egyébként nem változott, hogy a világ felfedezése során a lovas menekülés eleinte könnyű – azonban a magasabb szintű, már a varázslatokhoz is értő ellenfelekkel teli terepen már ez sem az az aduász, mint a nyugis Limgrave-lankákon. És egy dolog, amit az előzetes verzió kapkodása közt benéztem: éjszakánként nem változik meg a világ, nem jelennek meg brutális szörnyetegek – ellenben egynémely NPC és küldetés csak bizonyos napszakokban érhető el.
[+]
Az Elden Ring egyfelől tagadhatatlanul nehéz játék – de pont amiatt lett olyan népszerű, mert a lehető legjobban sikerült ezt a nehézséget kidolgozni. Fel sem tudom becsülni, hogy hány ezer munkaóra ment abba bele, hogy ezek a komplex rendszerek egy ne „csak” kiszámítható, mély, és kiegyensúlyozott összképet alkossanak, de hogy a kombinációk keresése és kipróbálása is ennyire élvezetes legyen! Igen, még a legutolsó lény is képes csúnyán megsebezni a játékost. Igen, az új területek felderítése közben általában az ember torkában dobog a szíve. Igen, néha eluralkodik az emberen a tanácstalanság érzése. De az Elden Ring igen sűrűn hoz diadalomittas pillanatokat is; amikor végre legyőzünk egy makacs főellenfelet, amikor nagyszerű jutalom lapul a dungeon végén talált ládában, amikor felszerelésünk átalakítása után érezhetően többet sebzünk, azt mind vérrel és verejtékkel megszolgált hatalmas győzelemnek éljük meg. Az eleinte kaotikusnak, egyenesen beláthatatlanul hatalmasnak tűnő térkép a kőkemény koncentrációval teli órák során teljesen kiismert otthonná válik. És ezt újra és újra megéljük, hiszen az Elden Ring hat, gyökeresen eltérő zónája mind teljesen új élményekkel vár.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
