Szemet szemért

Az Assassin’s Creed igen hosszú utat tett meg a 2007-es első epizód óta. A sorozat hősei között akadt már francia forradalmár, viktoriánus angol bunyós és reneszánsz olasz kópé is, az ő utazásaik pedig a Szentföld városaitól a Karib-tenger szigetein át egészen az ókori Egyiptomig és Görögországig repítették a játékost – sőt, a kíváncsibbak még a viking mítoszok mágikus birodalmait is felkereshették. Az indulás óta a Ubisoft fejlesztői többször is radikálisan átalakították a szériát: nem csak a felkeresett korszak és helyszín változott állandóan, de a modernkori narratív szál szerepe is állandóan alakult. Sőt, valószínűleg mindenki emlékszik arra, hogy a befejezetlenül megjelent Unity epizód bukására válaszként az Origins egy jelentősen modernizált, akcióközpontú RPG-formulával tért vissza. A legutóbbi fővonalbeli rész, az Assassin’s Creed Valhalla 2020-ban kolosszális sikert aratott, a Bagdadban játszódó Mirage pedig egy hangulatos, de játékmenetét tekintve azért komoly hibákkal rendelkező kitérő volt a sorozat korai, sunnyogósabb időszakába. Az új rész, a Shadows az előbbi utat követi, ám a japán környezeten is túlmutató kulcsfontosságú újításokkal: az akcióorientált harc mellett ismét nagyobb hangsúlyt kapott a rejtőzködés, a lopakodás és az árnyékokból való támadás.

A Shadows tehát a XVI. századi Japánba repít minket, egészen pontosan Oda Nobunaga országegyesítő kampányának (vagy a másik oldalról: brutális hatalomhajhász népirtásának) korszakába. A történet ezúttal két játszható karakter köré épül, akik merőben különböző játékstílust képviselnek – sokkal eltérőbbet, mint amit Jacob és Evie Frye között tapasztalhattunk meg a Syndicate epizódban. Az első Yasuke, a legendás daimjó fekete szamurája, aki az első olyan játszható karakter a franchise történetében, aki valós történelmi személyről lett mintázva. Ő eredetileg jezsuita misszionáriusok szolgájaként érkezett Japánba, majd Nobunaga hű szolgálójaként vált ismertté. Másik főhősünk egy valós történelmi figura fiktív leánya: a korszak három legtekintélyesebb shinobija közé tartozó Fujibayashi Nagato nindzsa-kiképzést kapott gyermeke, Naoe az, aki édesapja elvesztése után bosszút esküszik. (A Shadowsból néhány sornyi szöveget, és például a zárt területeket lezáró effektet leszámítva egyébként teljesen hiányzik a jövőben játszódó szál – akár szerettük, akár utáltuk azt, most ezt kell elfogadni.)

[+]

Természetesen előbb-utóbb mindkét karakter belebonyolódik az asszaszinok és a templomosok neve által fémjelzett évezredes konfliktusba. Maga a központi történet nem sokkal kidolgozottabb, mint amit eddig a széria nyújtott (megint maszk mögött van a gonosz? naná!), és így a párbeszédek között is akadnak bárgyú, önismétlő darabok is. Az Assassin’s Creedek egyik nagy vonzereje mindig is a valódi történelem és a szabad játékmenet sikeres párosítása volt, így tehát az sem lehet meglepő, hogy a Japán történelem néhány meghatározó pillanatánál is ott leszünk. Többször az is előfordul, hogy mindkét főszereplő jelen van egy-egy fontosabb párbeszédnél, majd a játékos választhat, kivel is szeretné folytatni az adott történetszálat. Ezekkel a jelenetekkel csak egy baj van: a nem választott karakter általában egyszerűen lelép, még akkor is, ha éppen heves csata zajlik körülöttünk – ez néha igen bizarrul veszi ki magát. A magam részéről azt is hiányosságnak éreztem, hogy e beszélgetéseken kívül gyakorlatilag sosem találkozunk a másik főhőssel, így szinte teljesen elkülönül egymástól a két karakter – én nagyra értékeltem volna, ha néha együtt utaztak, harcoltak, sztorizgattak volna.

[+]

A karakterek közti különbségek a játékmenet csaknem minden részére kihatnak, de úgy általánosságban elmondható, hogy amíg Yasuke hatalmas erejével és nehéz páncélzatával a közelharcban dominál, addig Naoe a lopakodás mestere, aki gyors és halálos támadásokat tud végrehajtani az ikonikus rejtett pengékkel. A történet legelején még nem, viszont néhány játékóra után már (a küldetések között) szabadon váltogathatunk a két karakter között, a missziókat pedig általában bárkivel teljesíthetjük. Megkötés csak akkor van, ha személyes feladatról van szó, ilyenek példának okáért a Naoe bosszújához kapcsolódó események. Bár a küldetések mindegyike végrehajtható mindkét karakterrel, természetesen alaposan megkönnyíti az életünket, ha az ahhoz jobban illő karaktert visszük – ráadásul a játékélménynek is jót tesz, ha az eltérő felépítésű küldetésekben maximálisan ki tudjuk használni a szereplő tudását. A lopakodás és parkour terén egyértelműen Naoe a nyerő, aki kampós csáklyájával könnyedén jut el nehezen elérhető helyekre és hangtalanul képes lopakodni az elegáns kastélyok lakkozott fapadlóján, miközben Yasuke mozgása értelemszerűen nehézkesebb és jóval több dübörgő lépészajjal jár. A harcok során a nindzsa főként a precíz, gyors támadásokra épít, a szamuráj viszont brutális erejével és széles fegyverarzenáljával válik rettegett ellenféllé. Yasuke lakkozott páncélzata nyílt harcra termett, viszont Naoe ilyen védelem híján sokkal veszélyeztetettebb: nem egy ellenfél akad, aki egyetlen nem-hárított támadásával képes megölni karakterünket.

[+]

Az Assassin’s Creed azonban nem csak a nyílt harcokról szól, hiszen orgyilkosként, a sötétből gyilkolva, merényleteket végrehajtva is végezhetjük a dolgunkat – és erre most sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a fejlesztők, mint a Unity óta eltelt időszakban bármikor. Ahogy említettem, a sorozat ikonjává vált csuklópengékkel Naoe rendelkezik, és egy-egy nyakonszúrás továbbra is hajlamos kivégezni a legerősebb katonák kivételével bárkit. (Sőt, a menüben aktiválható az a lehetőség is, hogy mindenki azonnal belehaljon egy ilyen sérülésbe.) Természetesen Yasuke is képes viszonylag csendben végezni ellenfeleivel, viszont ő ezt egy sokkal brutálisabb és lassabb módon teszi meg. Nem mindenkin tudunk egyébként merényletet végrehajtani, ugyanis azok az ellenfelek, akik fel vannak készülve ránk, háríthatják támadásunkat – ezt jelzi is előre a játék.

[+]

A harcrendszer ezúttal kifejezetten pörgős lett, és az elődök lehetőségeinek keverése mellett erősen érezhető rajta a Ghost of Tsushima hatása is. Lehetőségünk van bizonyos támadásokat hárítani, kitérhetünk a kivédhetetlen támadások elől, valamint különböző erősségű csapásokkal és képességekkel visszatámadhatunk ellenfeleinknek. Naoe gyors és agilis támadásokkal, rejtett fegyverekkel és különféle nindzsaeszközökkel harcol, Yasuke pedig masszív fegyvereket, például hosszú kardot, naginatát, buzogányt, íjat és puskát vet be könnyedén a harcok során. A megtanulható speciális támadások nem többek tényleges támadásnál – ezúttal nincs láthatatlanság, tüzesen lobogó fegyver és szuperhőshöz méltó attakok. Talán a karakterek közti eltérések kihangsúlyozását szolgálja, hogy ezúttal nincsenek mérgező dobótőrök, netán az ellenfeleket egymás ellen fordító fúvócsöves-lövedékek sem, így most nem lehet egész helyőrségeket egy fa tetejéről lövöldözve-hajigálva kockázat nélkül kiirtani. És ha már ott tartunk, hogy mi nincs a Shadowsban: ilyen a természetfeletti szál, így nem fogunk kappákat és yokai lényeket vadászni nindzsamágiával.

A harcos(ok) útja

A játékban számos fegyver mellett változatos páncélok és egyéb kiegészítők is rendelkezésre állnak, továbbá lehetőségünk van a lovunkat és annak nyergét is testre szabni. Ezek a felszerelések mind eltérő szintekkel, kategóriákkal és statisztikákkal rendelkeznek, és a játék végén már igen impresszív kinézetet kölcsönöznek karakterinknek. Ki tudja, miért, a Shadowsban már viszonylag korán hozzájuthatunk az egyedi, legendás kategóriájú felszerelésekhez is, ami kicsit csökkenti a megszerzésükhöz kapcsolódó sikerélményt. A fejlődés továbbra is XP-alapú, de mivel az egyes régiók egy adott szint elérése után velünk együtt erősödnek, olyan sajnos sosem lesz, hogy ultratápos nindzsaként vagy szamurájként visszatérünk egy, a kezdőfalu környékén maradt bázishoz, és a láttunkra szétszaladnak a kettes szintű senkiházi banditák.

[+]

A Valhallában saját várost építhettünk, ám a Shadowsban nem rendelkezünk egy teljes viking horda háttértámogatásával, így „csak” egy méretes főhadiszállás áll rendelkezésre – ezt kedvünk szerint rendezhetjük be épületekkel és dekoratív elemekkel. Mivel a legtöbb megvásárolható bővítés csak esztétikai célokat szolgál, ezt a lehetőséget nem éreztem teljesen kihasználtnak – a sorozatban volt már ennél jóval kidolgozottabb otthonépítő rész is. Ami miatt azonban mégis visszajártam, az – a cseresznyefák virágzása idején való gyönyörködést leszámítva – a követők fejlesztése volt, hiszen ez itt végezhető. Ez a közkedvelt elem mintha csak a Brotherhoodból lenne átemelve: egyes küldetéseket végrehajtva szerezhetünk új, megbízható társakat, akiket segítségül hívhatunk bárhol a világon, ha szorul a hurok a nyakunk körül. Más követők a felderítéssel foglalkoznak – velük lehet új területeket felfedezni, néha akár fontos küldetéseinkről is tudnak információkat gyűjteni, és őket küldhetjük egyes zsákmányok megszerzésére is. Felderítőink száma korlátozott, ám némi pénzért újra felbérelhetjük őket, vagy megvárhatjuk, amíg elérkezik az új évszak, és megint tettre készen várnak parancsainkra.

[+]

Ez utóbbi különösen érdekes újdonság az Shadows világában, hiszen a játékban folyamatosan váltakoznak az évszakok. Egyik pillanatban még aranyló, őszi tájakat járhatunk be, a következőben pedig már hóborította tájakon kell átküzdeni magunkat – a jellegzetesen japán kastélyokkal, bambuszligetekkel, zen-kertekkel és városi látképekkel együtt ez pazar játszóteret biztosít. A térkép mérete ugyan nem vetekszik az Odyssey vagy a Valhalla hatalmas világával, cserébe sokkal gazdagabban van berendezve és részletesebb interakciókkal van tele. A küldetések rendszere is megváltozott kicsit: a játék nem mindig ad pontos helyszínt egy feladat elvégzéséhez, hanem csak hozzávetőleges információt kapunk arról, hol található a célpont vagy a következő találkozó. Ez azt jelenti, hogy magunknak kell megtalálni és felkutatni az adott területet, ami növeli a felfedezés élményét, de időigényesebb is lehet – a helyzeten segíthetnek a kiküldött felderítők, vagy akár a menüben bekapcsolható „irányított felfedezés” opció, ami a korábbi epizódokhoz hasonlóan pontosan elhelyezett ikonokra cseréli ezt a rendszert. Rengeteg mellékküldetés és békés tevékenység vár ránk a különböző régiókban, legyen szó korrupt földesurak likvidálásáról vagy szentélyek felfedezéséről, netán az állatvilág lerajzolásáról vagy a parasztok megsegítéséről – és persze a szinkronizációs pontok megmászása is fontos része az AC-érzésnek.

[+]

Egy fontos játékelemről még nem beszéltünk, ami részben újradolgozásra került – ez pedig a lopakodás. A Shadowsban akár le is hasalhatunk, hogy kúszva, alacsonyabb növényzetben rejtőzve is észrevétlenek maradjunk Naoéval, a csáklyát használva könnyedén feljuthatunk az íves tetőkre – sőt, a víz alatt maradva, bambuszrúdon keresztül lélegezve is eltűnhetünk az őrök szemei elől. A fényviszonyok kihasználása is fontosabb szerepet kap, hiszen éjszakai sötétben ellenfeleink érezhetően lassabban nehezebben fedeznek fel bennünket, így még hatékonyabban hajthatunk végre lopakodós akciókat. A beállítási lehetőségek terén szokatlanul széles az opciók sora: a nehézségi szint például nem csak fizikailag erősebb, de más tekintetben is okosabb ellenfeleket eredményez, Expert szinten például sokkal hamarabb kiszúrnak minket, ha nem figyelünk oda a lopakodásra. Érdekes az úgynevezett kánon beállítási lehetőség, ami lényegében a készítők által megszabott karakterváltásokkal, kevesebb szabadsággal rendelkező, cserébe pedig üresjáratok nélküli „vágott” verzióban mutatja be a kalandot. Ennél talán több játékos fogja bekapcsolni az immerzív módot, ami a sorozatban most először akcentusos angol szinkron helyett a valóban elhangzó párbeszédeket adja át, itt tehát elsősorban japán és portugál nyelven kommunikáló karaktereket jelent.

[+]

A játékot alap PlayStation 5-ön teszteltük, és le a kalappal a Ubisoft előtt, ugyanis amellett, hogy remekül futott a játék, kifejezetten jól is nézett ki. Teljesítményproblémákkal kizárólag a rejtekhelyen találkoztam, ez viszont az ígéretek szerint a megjelenéskor már elérhető első patch-csel már orvoslásra is kerül. Emellett persze kisebb hibákba belefuthatunk, de egy ekkora világ esetén szinte elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb ne találkozzunk velük – egyszer még a lovam is úgy döntött, hogy Keszeg nyomdokaiba lép, és megmássza a piacok standjait. Egy PC-n tesztelő ismerősöm elmondása szerint a Shadows PC-n is kiválóan fut, valamint első naptól kezdve igényes Steam Deck-támogatással is rendelkezik, ami bíztató lehet a gyengébb hardverrel rendelkezők számára.

[+]

Az Assassin’s Creed Shadows megjelenéséhez időzítve a Ubisoft bevezette a széria új központi platformját, az Animus Hubot. Ez tulajdonképpen egy keretprogram, ahol összegyűjtve találhatjuk meg az Assassin’s Creed-játékokat, az azokban elért eredményeinket, illetve azok különféle kihívásait – valamint a mikrotranzakciókat. Utóbbiak terén a Shadowshoz már megjelenéskor valódi előnyt biztosító szupertápos felszerelés és más bónuszok vásárolhatók valódi pénzért. Megvehetjük előre a játék legjobb páncéljait – igaz, ha jól értelmeztem a leírtakat, az ezekhez tartozó szintlimit megmarad, így kezdő karakter nem tudja azokat felvenni –, feltankolhatunk a bázis bővítéséhez szükséges alapanyagokból, sőt, rögtön a karakterfejlesztés során használt fejlesztési pontokból is vásárolhatunk. Bár ez nyilván nem egy multiplayer játék, így nem ér fel csalással a dolog, mégis úgy érzem, hogy ez a rendszer megkérdőjelezi a játék „természetes” felépítését, és elveszi azt az élményt, amit a jutalmak és felszerelések megszerzése jelenthet a küldetések sikeres teljesítése után. Erről majd nyilván a játékosok szavaznak pénztárcáikkal – és azt is a jövő rejti, hogy a gyászos anyagi helyzetben levő kiadón segíthet-e a Shadows megjelenése. Ami itt és most biztos, az az, hogy az új epizód jó irányba tett szükséges lépéseket: javult a harcrendszer, sokrétűbbé vált a lopakodás, és a két karakter képességei közti különbségek is jelentőssé váltak. Mindez a gyönyörűen kidolgozott japán környezettel együtt még akkor is roppant élvezetessé teszik a Shadowst, ha az nem akkora, mint a Valhalla, és nem kokettál olyan bátran a természetfelettivel, mint azt az Odyssey tette.

Az Assassin’s Creed Shadows PC-re, PlayStation 5-re, valamint Xbox Series konzolokra jelenik meg 2025. március 20-án.

A tesztjátékot a kiadó Ubisoft biztosította.

Összefoglalás:

A Shadows ugyan nem hoz akkora változást, mint amilyen az Origins volt, de azóta mindenképpen ez változott legtöbbet – ráadásul szinte minden átalakításnak csak örülni lehet. Harcrendszere kapott egy kis vérfrissítést és dinamizmust, a lopakodás pedig kifejezetten sokat javult – és a XVI. századi Japán is pontosan az a varázslatos környezet, mint aminek vártuk. Igaz, a történet ezúttal sem lehengerlő, és a karakterek együttműködéséből is sokkal többet ki lehetett volna hozni, a végeredmény kifejezetten jó lett.

Az Assassin’s Creed Shadows legfőbb pozitívumai:

• Az eddigieknél jobban berendezett világ;
• remekül működő új lopakodási mechanika;
• jó irányba változott harcrendszer;
• érezhető különbség a két karakter között;
• remek teljesítmény már megjelenéskor.

Az Assassin’s Creed Shadows legfőbb negatívumai:

• A történet nem valami kiemelkedő;
• a karakterek sajnálatosan ritkán találkoznak;
• túl hamar kapunk legendás cuccokat;
• opcionálisan, de tele van mikrotranzakcióval.

Balga Bence