Szemet szemért

Az Assassin’s Creed igen hosszú utat tett meg a 2007-es első epizód óta. A sorozat hősei között akadt már francia forradalmár, viktoriánus angol bunyós és reneszánsz olasz kópé is, az ő utazásaik pedig a Szentföld városaitól a Karib-tenger szigetein át egészen az ókori Egyiptomig és Görögországig repítették a játékost – sőt, a kíváncsibbak még a viking mítoszok mágikus birodalmait is felkereshették. Az indulás óta a Ubisoft fejlesztői többször is radikálisan átalakították a szériát: nem csak a felkeresett korszak és helyszín változott állandóan, de a modernkori narratív szál szerepe is állandóan alakult. Sőt, valószínűleg mindenki emlékszik arra, hogy a befejezetlenül megjelent Unity epizód bukására válaszként az Origins egy jelentősen modernizált, akcióközpontú RPG-formulával tért vissza. A legutóbbi fővonalbeli rész, az Assassin’s Creed Valhalla 2020-ban kolosszális sikert aratott, a Bagdadban játszódó Mirage pedig egy hangulatos, de játékmenetét tekintve azért komoly hibákkal rendelkező kitérő volt a sorozat korai, sunnyogósabb időszakába. Az új rész, a Shadows az előbbi utat követi, ám a japán környezeten is túlmutató kulcsfontosságú újításokkal: az akcióorientált harc mellett ismét nagyobb hangsúlyt kapott a rejtőzködés, a lopakodás és az árnyékokból való támadás.

A Shadows tehát a XVI. századi Japánba repít minket, egészen pontosan Oda Nobunaga országegyesítő kampányának (vagy a másik oldalról: brutális hatalomhajhász népirtásának) korszakába. A történet ezúttal két játszható karakter köré épül, akik merőben különböző játékstílust képviselnek – sokkal eltérőbbet, mint amit Jacob és Evie Frye között tapasztalhattunk meg a Syndicate epizódban. Az első Yasuke, a legendás daimjó fekete szamurája, aki az első olyan játszható karakter a franchise történetében, aki valós történelmi személyről lett mintázva. Ő eredetileg jezsuita misszionáriusok szolgájaként érkezett Japánba, majd Nobunaga hű szolgálójaként vált ismertté. Másik főhősünk egy valós történelmi figura fiktív leánya: a korszak három legtekintélyesebb shinobija közé tartozó Fujibayashi Nagato nindzsa-kiképzést kapott gyermeke, Naoe az, aki édesapja elvesztése után bosszút esküszik. (A Shadowsból néhány sornyi szöveget, és például a zárt területeket lezáró effektet leszámítva egyébként teljesen hiányzik a jövőben játszódó szál – akár szerettük, akár utáltuk azt, most ezt kell elfogadni.)

[+]

Természetesen előbb-utóbb mindkét karakter belebonyolódik az asszaszinok és a templomosok neve által fémjelzett évezredes konfliktusba. Maga a központi történet nem sokkal kidolgozottabb, mint amit eddig a széria nyújtott (megint maszk mögött van a gonosz? naná!), és így a párbeszédek között is akadnak bárgyú, önismétlő darabok is. Az Assassin’s Creedek egyik nagy vonzereje mindig is a valódi történelem és a szabad játékmenet sikeres párosítása volt, így tehát az sem lehet meglepő, hogy a Japán történelem néhány meghatározó pillanatánál is ott leszünk. Többször az is előfordul, hogy mindkét főszereplő jelen van egy-egy fontosabb párbeszédnél, majd a játékos választhat, kivel is szeretné folytatni az adott történetszálat. Ezekkel a jelenetekkel csak egy baj van: a nem választott karakter általában egyszerűen lelép, még akkor is, ha éppen heves csata zajlik körülöttünk – ez néha igen bizarrul veszi ki magát. A magam részéről azt is hiányosságnak éreztem, hogy e beszélgetéseken kívül gyakorlatilag sosem találkozunk a másik főhőssel, így szinte teljesen elkülönül egymástól a két karakter – én nagyra értékeltem volna, ha néha együtt utaztak, harcoltak, sztorizgattak volna.

[+]

A karakterek közti különbségek a játékmenet csaknem minden részére kihatnak, de úgy általánosságban elmondható, hogy amíg Yasuke hatalmas erejével és nehéz páncélzatával a közelharcban dominál, addig Naoe a lopakodás mestere, aki gyors és halálos támadásokat tud végrehajtani az ikonikus rejtett pengékkel. A történet legelején még nem, viszont néhány játékóra után már (a küldetések között) szabadon váltogathatunk a két karakter között, a missziókat pedig általában bárkivel teljesíthetjük. Megkötés csak akkor van, ha személyes feladatról van szó, ilyenek példának okáért a Naoe bosszújához kapcsolódó események. Bár a küldetések mindegyike végrehajtható mindkét karakterrel, természetesen alaposan megkönnyíti az életünket, ha az ahhoz jobban illő karaktert visszük – ráadásul a játékélménynek is jót tesz, ha az eltérő felépítésű küldetésekben maximálisan ki tudjuk használni a szereplő tudását. A lopakodás és parkour terén egyértelműen Naoe a nyerő, aki kampós csáklyájával könnyedén jut el nehezen elérhető helyekre és hangtalanul képes lopakodni az elegáns kastélyok lakkozott fapadlóján, miközben Yasuke mozgása értelemszerűen nehézkesebb és jóval több dübörgő lépészajjal jár. A harcok során a nindzsa főként a precíz, gyors támadásokra épít, a szamuráj viszont brutális erejével és széles fegyverarzenáljával válik rettegett ellenféllé. Yasuke lakkozott páncélzata nyílt harcra termett, viszont Naoe ilyen védelem híján sokkal veszélyeztetettebb: nem egy ellenfél akad, aki egyetlen nem-hárított támadásával képes megölni karakterünket.

[+]

Az Assassin’s Creed azonban nem csak a nyílt harcokról szól, hiszen orgyilkosként, a sötétből gyilkolva, merényleteket végrehajtva is végezhetjük a dolgunkat – és erre most sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a fejlesztők, mint a Unity óta eltelt időszakban bármikor. Ahogy említettem, a sorozat ikonjává vált csuklópengékkel Naoe rendelkezik, és egy-egy nyakonszúrás továbbra is hajlamos kivégezni a legerősebb katonák kivételével bárkit. (Sőt, a menüben aktiválható az a lehetőség is, hogy mindenki azonnal belehaljon egy ilyen sérülésbe.) Természetesen Yasuke is képes viszonylag csendben végezni ellenfeleivel, viszont ő ezt egy sokkal brutálisabb és lassabb módon teszi meg. Nem mindenkin tudunk egyébként merényletet végrehajtani, ugyanis azok az ellenfelek, akik fel vannak készülve ránk, háríthatják támadásunkat – ezt jelzi is előre a játék.

[+]

A harcrendszer ezúttal kifejezetten pörgős lett, és az elődök lehetőségeinek keverése mellett erősen érezhető rajta a Ghost of Tsushima hatása is. Lehetőségünk van bizonyos támadásokat hárítani, kitérhetünk a kivédhetetlen támadások elől, valamint különböző erősségű csapásokkal és képességekkel visszatámadhatunk ellenfeleinknek. Naoe gyors és agilis támadásokkal, rejtett fegyverekkel és különféle nindzsaeszközökkel harcol, Yasuke pedig masszív fegyvereket, például hosszú kardot, naginatát, buzogányt, íjat és puskát vet be könnyedén a harcok során. A megtanulható speciális támadások nem többek tényleges támadásnál – ezúttal nincs láthatatlanság, tüzesen lobogó fegyver és szuperhőshöz méltó attakok. Talán a karakterek közti eltérések kihangsúlyozását szolgálja, hogy ezúttal nincsenek mérgező dobótőrök, netán az ellenfeleket egymás ellen fordító fúvócsöves-lövedékek sem, így most nem lehet egész helyőrségeket egy fa tetejéről lövöldözve-hajigálva kockázat nélkül kiirtani. És ha már ott tartunk, hogy mi nincs a Shadowsban: ilyen a természetfeletti szál, így nem fogunk kappákat és yokai lényeket vadászni nindzsamágiával.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!