Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Elemental

    addikt

    válasz Elemental #19594 üzenetére

    Ki kell egészítenem az előbbit.
    Írtam az előbb a hívőkről. Hát nem csak ők vannak beprogramozva. Minden ember. A legtöbb ember a saját világnézetén keresztül szemléli a dolgokat. Ezért mondják a zen bölcsek (is) , hogy nézz és láss.

    [ Szerkesztve ]

  • Noddy

    senior tag

    válasz Elemental #19595 üzenetére

    A (zen) bölcsek is a saját világnézetükön keresztül szemlélik a világot, nekem picit "vak vezet világtalant" hasonlat jutott eszembe. Mondják, hogy nézz és láss, de igazán ők se tudják, hogy mit jelent nézni és látni, vakok ők is ugyan úgy mint a többiek.

    [ Szerkesztve ]

    Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19598 üzenetére

    A "legtöbb" az pontosan általánosítás :)
    Találkoztál az általad behatárolt csoport(ok) "legtöbb" tagjával? Találkoztál ezzel a több milliárd emberrel? :Y Azt hiszem, hogy nem. Mivel nem találkoztál, ezért nem lehet személyes, tapasztalaton alapuló véleményed róluk. Feltételezem (mert miért gondolnám, hogy merő rosszindulatból találod ki ezeket) személyesen ismersz, közeli ismeretségi körödben van néhány ember, akikre tökéletesen rátudod húzni az általad leírtakat, tehát hogy birkák és agymosottak. Majd erre alapozva azt állítod, hogy a "legtöbb" vallásos ember ilyen.

    Számoljunk csak utána, hogy nagyságrendileg mit jelenet a "legtöbb" szó!
    Tudjuk, hogy nem jelenti a halmaz összes elemét, mert az csúnya általánosítás lenne. De az is bizonyos, hogy a felénél többet jelent, legyen most nekünk a "legtöbb" 80-85%. Egy 2007-es becslés alapján a nem vallásosak száma nem éri el a 12%-ot, az ateisták pedig 3% alatt vannak. Együtt nem teszik ki a Föld lakosságának 15%-át. Tehát egy kis számolás után kijött, hogy a "legtöbb" cirka 5.15 milliárd fő . (Hogy ne tudj belekötni, ezért alulbecsültem a végeredményt, a felhasznált számok pedig felülbecsült értékek, így ennél feltehetően többről beszéltél.)
    Látom nagyon favorizálod a buddhizmust, feltételezem az abban hívők nem tartoznak ebbe a "birka" csoportba, így őket kivonva cirka 4.8 milliárd birka legelészik a Földön emberbőrben.

    Azt hiszem, joggal mondhatom, hogy általánosítasz.

  • Noddy

    senior tag

    válasz Elemental #19598 üzenetére

    Pont hogy az ember szájába adnak egy világnézetet, csak sokan ellenállás nélkül benyelik, mert nem az amit megszoktak. Ezt hívják úgy hogy szintetikus világkép, ez jellemző sok távol keleti nép gondolkodására. Neked ez lehet szimpatikus, vagy éppen új, mert a nyugati civilizációban nőttél fel. Tehát pártolhatod te is nyugodtan ezt a világképet, csak ne mond, hogy nem egy kész világképet adnak a szádba.

    Olyan nincs, hogy valakinek ne lenne világképe, ez hozzátartozik az emberi élethez, mindannyian gondolkodunk az életről, a világról és menthetetlenül létrehozunk egy világképet megtapasztalásaink által. Te is épen olyan intoleráns módon, mint az általad vádoltak besorolod az embereket, hogy mi a jó és mi nem. Mert te is éppen azzal kezded, hogy bár nem szabad ítélkezni, hogy mi jó és mi nem, mert a bölcsek megmondták, te mégis jónak és rossznak ítélsz embereket vallásuk, viselkedésük miatt.

    Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19594 üzenetére

    Itt is vannak dolgok, amiben egyetértek veled. Leginkább abban:
    "Szerintem is elég alantas állandóan a Bibliából idézgetni, csak hogy a saját igazunkat bizonygassuk, és közben még magasabb rendűnek is érezzük magunkat, hogy mi ilyet is tudunk."
    Mi, hívő emberek is alantas dolognak tartjuk, ha valaki a Bibliát a saját igazunk érdekében idézgetjük. Sőt az is komoly baj, ha valakik ettől a tudástól többnek képzeli magát másoktól. Hogy stílszerű legyek, a Biblia is figyelmeztet: "Aki úgy gondolja áll, az vigyázzon, hogy el ne essen"...
    A hívő ember nem abban más a többi embertől, hogy nagyobb lexikális tudása van a Biblia terén. Ha ez lenne csak a különbség, akkor a világ legnyomorultabb embere lenne a keresztény hívő ember.
    A különbség ott van, hogy nekünk van egy Jézusunk. Nem kifaragtuk, nem megvásároltuk, nem kiérdemeltük, hanem elfogadtuk az ingyen ajándékot. És mivel semmit nem tettünk azért, hogy Jézusunk legyen, nem is tudunk semmivel sem dicsekedni. Minden jó, és értékes dolog, ami bennem van, az valójában Jézusé. Nincs mivel dicsekenem, csak Jézussal. Nélküle elég szánalmas ember lennék.
    És egyet értek veled, hogy a Biblia halála, ha a falra rakják bekeretezve. Életem egyik legnagyobb élménye volt a Biblia felfedezése. A bibliai összefüggések megértése, és rácsodálkozás arra, hogy ez személyessé válhat, ha hagyom, hogy személye üzenete Istennek számomra.
    Ugyanakkor nem osztom a véleményed, hogy a "legtöbb "hívő" agymosott". Én azt élem meg sok hívő embert ismerve, hogy pont a hit szabadít fel arra, hogy önállóan gondolkozzunk, hogy képesek legyünk felelőssé válni a környezetünkben. Ez pont nem agymosottság. Szerintem sokkal több agymosott ember van, aki pld a való világ villa titkaira van rákattanva, vagy a teleshopokon akciózik. De ha a facebook-ot is lapozgatom, azt látom, hogy a hívő szó és az agymosott szó nem korrelál.

    www.refujvaros.hu

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19603 üzenetére

    Csak egy-két példa a buddhizmus toleranciájára:
    - http://en.wikipedia.org/wiki/Palden_Lhamo
    - Robert Thurman célkitűzései (Revolution von innen- Die Lehren des Buddhismus oder das vollkommene Glück c. könyvben), aki nyugati emberként első tibeti szerzetes lett.

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19604 üzenetére

    É felnőttként lettem keresztény, és a környezetemben több olyan embert ismerek, aki felnőttként találkozott Krisztussal, ugyanakkor számos olyan összetört gyermeki sorssal is összefutok, ahol nyomokban sincs a keresztény vallás, csak kábítószer, alkohol, prostitúció. Akkor most ki, mikor láthat tisztán?
    Én azt gondolom, ha megtaláltam, hogy mi az, ami az embert jóvá teszi, de hallgatok róla, akkor az bűnömmé válik. Ha tudom, hogy mi az, ami értelmessé, értékessé teheti egy gyermek életét, de szótlanul elmegyek mellettük, akkor bűnt követtem el. Én ezért teszek bizonyságot másoknak Krisztusról, Isten szeretetéről, felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt, ezért vagyok keresztény értelemben tanító is.
    Szerinted mi, ami megfertőzi a gyermeket, az, hogy Isten értékesnek tartja, vagy az, hogyha nem teljesítesz, akkor értéktelen vagy? Vagy az fertőz, hogy ne élj félelemben vagy az, hogy félelemmel még több fogyasztásra ösztönöznek (félelem az öregedéstől, attól, hogy mások lenéznek, hogy nem vagyok trendi, hogy nem fogadnak be mások, ha nincs megfelelő egzisztenciám, hogy lúzernek tartanak, ezt vagy azt nem teszem...)

    Én vállalom ezt a fajta keresztény fertőzést...

    www.refujvaros.hu

  • pocokxx

    Közösségépítő

    válasz Elemental #19614 üzenetére

    A legjobb út a színlelt, hamis, álszent élethez, ha a gyerekekbe táplálják bele, hogy mi a helyes, helytelen.

    Tanárként kíváncsian várom, hogy mi a másik út... :)

    "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19614 üzenetére

    "Egy gyermek szerinted tudja, hogy mit jelent, hogy Isten értékesnek látja?"
    Igen is, meg nem is. Ez sokban függ a szülőkön. Ha a szülők maguk sem tartják értékesnek és fontosnak a gyermeküket, akkor a gyerek nagyon nehezen lesz képes elhinni magáról, hogy értékes és fontos. És másnak is nehezen fog hinni. Ugyanakkor éltem már meg olyan csodákat, ahol rádöbbentek gyerekek, fiatalok, hogy ők önmagukban, a létezésüknél fogva, minden teljesítmény nélkül értékesek.

    "Egy gyermek tudja ki Isten? És egy felnőtt?"
    Ez nagyon izgalmas kérdés. A gyermek általában jobban tudja, hogy milyen az Isten, mint a felnőtt. A felnőttek Istenben sok esetben egy teljesítményt váró, rideg hatalmat látnak, ami szemben áll azzal a szándékkal, ami minden felnőttben benne van: "Szeretném magam meghatározni az életem, és ha úgy adódik, akkor magam eltolni". Ez a "magam ura" hozzáállást nevezi a Biblia bűnnek. Elfordulni Istentől, és magam válok a magam Istenévé. A gyermek még kiszolgáltatott. Ha apa, anya nem gondoskodik róla, nem tudja magát általában ellátni. Nem esik kétségbe azon, hogy ki van szolgáltatva nála nagyobbak akaratának, szándékának, jóindulatának.
    De természetesen ez nem jelenti azt, hogy tudjuk, hogy ki Isten teljességében. Ezt nem tudjuk, csak elképzeljük azok alapján, ahogy kinyilatkoztatta magát. Isten legteljesebben Jézusban jelent meg, de Jézus kortársai közül a többség nem ismerte fel. Még azok sem mind, akik találkoztak, beszéltek vele...
    Tehát nincs illúzióm. Istent ismerni nem egyszerű. No de ezért kaptuk a Szentlelket, ez elég sok dolgot helyre tesz ez életünkben.... kipótolja a szükséges időben a hiányosságainkat.... De ez más történet...

    "Az a szakállas bácsi..." Isten mindenütt jelenvaló, időtől és tértől független. Nem passzírozható bele egy szakállas bácsi képébe.... de valahogy el kell képzelnünk az elképzelhetetlent. Ezért szükségszerű, hogy az antropomorfizációink sántítanak. A szakállas öreg úré is. Talán a kitalálója a bölcsességet akarta kihangsúlyozni... nem tudom. Ha Istent el akarom képzelni, akkor Jézusra gondolok.

    "... ha jót teszek, és megbüntet, ha rosszat? Ha rosszat teszek, akkor pokolra kerülök? Mi a rossz? Ha káromkodok, akkor a pokolra kerülök?" A Biblia nem ezt mondja. A Biblia kegyelemről beszél, meg nem érdemelt, ki nem érdemelhető kegyelemről. És ez a kegyelem elérte a halálos ítéletet kapott latort és a népét kiszipolyozó vámszedőt is. Ha az igaz lenne, amit tőled idéztem, akkor nagy gáz van, és nincs egy ember sem, aki üdvözülne...

    "Sok vallásos nevelést kapott felnőtt ember fél a pokoltól. Nem mer rosszat tenni, mert fél a büntetéstől."
    Én még olyan emberel még nem találkoztam, aki nem követett el semmiféle bűnt a büntetéstől való félelmében. Szvsz ilyen ember nem is létezik. Olyan van, aki szeretne bűntelen lenni, de frusztrálódik azzal, hogy ez neki sem megy... A hívő ember nem bűn mentes, hanem büntetés mentes... ez a kegyelem.

    "Ez nem nevezhető igaz életnek."
    Amit írtál, az nem is igazi élet, de én hívőként nem élek ilyen életet, és nagyon is valóságos az életem....

    "De írtam, hogy az erkölcstannal sem vagyok kibékülve, ha a gyerekeknek akarják tanítani. A legjobb út a színlelt, hamis, álszent élethez, ha a gyerekekbe táplálják bele, hogy mi a helyes, helytelen."

    Ezt nem igazán értem. Az erkölcstan lényege nem az, hogy szabályokat tanítson meg, hanem, hogy belső motivációvá tegye a társadalmi normákat.
    A mai valóság az, hogy a család, ami erre a feladatra hivatott, nem funkcionál. A napi átlagosan 8 perces beszélgetés a családtagokkal (ez valamilyen 20 sz-i felmérés eredménye, szvsz az okos telefonok, laptopok, tabletek ezt tovább rontották) nem elég erre.
    A társadalomnak magára kell akkor ezt vállalni. Nem ördögtől való, hanem szükségszerű a normakövetés nevelése, tanítása.
    Természetesen ez nem megy tökéletesen. Mint ahogy a matek tanítás sem és más tantárgy oktatása sem.
    De az, hogy ez hamis álszent élethez vezet, az 99%-ban nem a tantárgy, hanem a szülő felelőssége. Vsz az ő élete hamis és álszent.
    És szerintem a gyereket tanítani kell arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen, mert tudtommal senki sem születik ilyen tudással. Ha nem tanítják meg rá, akkor honnan fogja tudni?

    www.refujvaros.hu

  • zone

    őstag

    válasz Elemental #19603 üzenetére

    A kereszténységgel semmi bajom, csak sok követőjével.
    Nem gondolod, hogy a épp vallásuk miatt az a véleményük hogy csak az ő istenük igaz?
    Az eszedbe jutott, hogy számukra a te álláspontod lehet sértő?

    (#19607) kymco
    Természetesen a vallás mellett a pénz és a hatalom is lehet motiváció, ami egy jó embert rossz tettekre ösztönözhet. Viszont amíg a pénz és hierarchia eltűnésével anarchia lenne valószínű, addig a vallás kihalása véleményem szerint előnyt jelentene az emberiség számára.

    Vallásosság valóban nem kell hozzá, de Isten igen. Jó csak jótól származhat.
    Lehet megsértődsz, de az ilyesminél például kiakad a bullshit-detektorom. Ha valaki egész életében figyel arra, hogy a lehető legjobb életet élje és másokét is jobbá tegye, miért kellene ehhez egy láthatatlan mindenható? Ráadásul melyik a sok közül?
    A második kijelentésed mire alapozod, ezek szerint rossz csak rossztól származhat?

    [ Szerkesztve ]

    YouTube - https://goo.gl/bCKFYP

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19620 üzenetére

    "Tiszteletben tartom a vallásodat is, és téged is." Köszönöm szépen!
    " Viszont van amiben nem tudok igazat adni." Semmi gond.

    "Ez igaz, plusz még lehet, hogy értékesnek tartják, de elvárásokat támaszt vele szemben, aminek a gyerek nem tud megfelelni, ami szerintem egyenes út az önbizalomhiányhoz. És ugye mindezt a gyerek érdekében. Mert mi lesz a gyerekemből, ha ennyi meg ennyi évesen még nem tudja ezt meg ezt."
    Ez is igaz. Bár a túlzott elvárásokat támasztó szülő valójában nem fogadja el a gyermekét, és azt kommunikálja, hogy nem elég értékes. Senki sem mondta, hogy egyszerű szülőnek lenni. Az elvárásoknak is megvan a helye, meg a feltétel nélküli elfogadásnak. Ha a kettő dinamikus viszonyát a szeretet határozza meg, akkor működik szvsz jól.
    "A gyermek általában jobban tudja, hogy milyen az Isten, mint a felnőtt.
    Ez nem lehet, hogy azért van, mert benne még nem alakítottak ki a hozzáértők egy istenképet?"

    De, lehet. De itt én nem lexikai tudásra gondoltam, hanem arra a készségre, hogy olyat is elfogadnak, amit nem tudnak birtokolni. A "hozzáértők" kifejezést idézőjelbe tenném. A "hozzáértők" számos helyen eltorzítják az Atya képet pld azzal, hogy a "nevelést" megkönnyítendő, mindent látó, a jókat megjutalmazó, a rosszakat megbüntető automatává silányítják. De az apa negatív példája (nincs jelen a családban, ő a rendfenntartó, ő a követelményeket támasztó és behajtó, következetlen, érdektelen, önző stb..) is, mert a gyermek formálódó Isten képe összefügg az apa képpel is.
    "A gyerekek vallásos nevelése szerintem nem egyenes útja Isten megismerése utáni vágynak."
    Ezzel is egyet tudok érteni. Egyrészt a vallásos nevelést is lehet rosszul csinálni. Másrészt a nevelés nem pótolja az Istennel való személyes kapcsolatot. A kereszténység nem tanok ismeretén alapul, hanem az Istennel való élő kapcsolaton, amelyből természetesen megismerések és felismerések is fakadnak.
    Ezért nem értem az általad idézett bölcset igazán, aki még az Urat is fel akarja gyújtani. Én azt érzem a mai embert nem kísérti az, hogy többet törődik Istennel, mint mással. A mai kor embere magával van elfoglalva.... Ezért is haldoklik a közösségi élet.
    Én nem hiszem továbbá, hogy gyárilag minden bennem van. Én azt vallom, amit Pascal, hogy bennem egy Isten alakú űr van, amit csak Ő tud kitölteni.

    "Még mindig a gyerekkori vallásos nevelésről beszélek. Te írtad, hogy felnőttként lettél vallásos."
    Gondoltam az a hiteles, ha magammal példálózok. De van a környezetemben számos olyan ember, aki gyermekkoruktól kezdve hitben jártak, és ők is valóságos életet élnek, olyat, amire sok-sok ember vágyik.

    "Nem azért lesz belső motiváció valami szerintem, mert a pap, vagy a tanár, vagy az apám azt mondta. Az csak a máz, ha betartom az elvárásokat. Sajnos bizonyos dolgok megélés nélkül sosem lesznek az igazak."
    Itt kezdődik a pedagógia szépsége. Nem pusztán azt kell megtanítanom, hogy "Ne ölj!", mert ezzel nem érek el semmit. Hanem kívánatossá kell tenni a megtartását. Mert a lexikális tudás nem fog etikus döntéseket eredményezni önmagában. Az erkölcs tan lényege ez. Bevallom, ez nem könnyű feladat, de szükséges.
    A hittan motivációja az, hogy az Isten szeretet, és személyes kapcsolatban akar végigvezetni az életemen. És ez jó, mert a helyemre kerülök, egyedivé leszek, teljessé lesz az életem vele.

    "Ki szerint helytelen, és ki szerint helyes?
    Véleményem szerint mindent szabad, amivel nem teszünk kárt másokban, önmagunkban, és a környezetünkben."

    A kérdés jogos. Feltételezi, hogy ahány ember, annyi válasz. Ez viszont nem jó. Egyrészt nem tudom elvonatkoztatni a helyes és helytelen meghatározását a személyes érdekemtől.
    Találok 1 millió forintot egy táskában. Mi a helyes. Elteszem, mert a szükségleteim fedezésére muszáj elköltenem, vagy megpróbálom felkutatni a jogos tulajdonosát, és ha nem találom, akkor leadom a rendőrségen.
    Már erre sem lehet egyszerűen válaszolni. Másnak kárt okozok, ha elteszem a pénzt, de ha nem a gazdájának adom, hanem pld a rendőrök nyúlják le, vagy a rendőrök továbbadják a költségvetés számára, akkor is kár éri. És mi van, ha ez a pénz egy kábítószer kereskedő bevétele. Ha visszaadom neki, akkor ezzel a kábítószer terjesztést támogatom, ami kárt tesz a környezetemben. Mi a helyes? Van lehetőségem egy ilyen egyszerű ügyben is jó döntést hozni? Piti ügy, mégis a határainkat súroljuk. A jól megfogalmazott irányelv sokszor nem működik, mert nem tudjuk eldönteni objektíven, hogy mely döntésünkkel kinek okozunk kárt.
    Hasonló helyzetet fedeztem fel több esetben jó szándékú, de az adott szituációt rosszul kezelő szülők esetén, mikor a szülő biztos volt abban, hogy a gyereke javára döntött, pedig ezzel hozta esetenként nagyon rossz helyzetbe. Kárt okozott? Igen... Tudta, hogy kárt okoz? Nem. Ismerheti valaki jobban a szülőnél a gyermeket? Nem nagyon...
    A keresztény ember azt mondja, hogy a helyes és helytelen dolgok, másként fogalmazva a jó és a rossz eldöntése Isten kiváltsága (etikai döntés). Nem püspöki konferenciák, zsinatok döntik el, nem is demokratikus szavazás, hanem Isten. És aki ezt nem veszi figyelembe bele fog gabalyodni a szubjektív igazságába.

    www.refujvaros.hu

  • Naturalist

    tag

    válasz Elemental #19622 üzenetére

    Nyilván az emberi viselkedés bonyolult rendszerének csak egy részét képezi a vallás. De az nem vitatható, hogy a vallások egy komplett világképet alakítanak ki. Mi képezi a valóság részét, milyen módszerrel ismerhetjük meg a valóságot, morális kérdések stb. Emellett a legtöbb vallásos a legfontosabb dolognak tartja a saját vallását. Ezeket figyelembe véve szerintem ésszerűtlen azt állítani, hogy a vallás nem játszik szerepet a jó vagy rossz viselkedésben. A kérdés, hogy mekkora ez a szerep az adott esetben.

    Egyébként a vallást nem elvből és a legerősebben kell kritizálni, hanem csak annyira, mint bármi mással tennéd.

  • pocokxx

    Közösségépítő

    válasz Elemental #19620 üzenetére

    Bennem ilyenkor mindig felmerül egy további kérdés: Vajon ezzel a fajta hozzáállással nem "oktat"? Az, hogy a gyermekemnek azt mondom, hogy akkor pakolja össze a játékait, ha akarja, ezzel nem tanítom arra, hogy "ráér'" a teendőivel? Vagy, ha azt mondom neki, hogy játsszon nyugodtan a tanulás helyett, ha ehhez van kedve, akkor nem fogja azt gondolni, hogy mindig azt csinálhat, amit akar? Ha "otthon" nem tanítok semmilyen vallást, akkor ezzel nem tanítom azt, hogy a vallás másodlagos?
    Minden tettnek, és "nem-tett"-nek következménye van. Minden "módszer" egy elvet is közvetít. Ne álltassuk magunkat azzal, hogy "magától" kialakul bármi.

    "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19630 üzenetére

    "Amikor azt mondta a mester, hogy felgyújtanám Istent, akkor szerintem az istenképre gondolt, amit az emberbe beletápláltak."
    Így már értem. Ez akár még igaz is lehet szerintem bizonyos helyzetekben, pld a reformáció is egy ilyen hamis istenképet tört össze, de az ószövetségi próféták is gyakran szembesítették a zsidó népet a hamis istenképükkel és a valósággal.
    Az, hogy van számos hamis kép, még nem jelenti azt, hogy ne létezne valóságos. Isten arra buzdít minket, hogy tanúi legyünk, tegyünk bizonyságot Istenről, tetteiről, szeretetéről.
    De ez nem betáplálás, hanem tanúságtétel. Isten különös módját választja sokszor annak, hogy találkozzon velünk, hogy megismerhessük Őt. Ez pedig a felebarátunk jelenléte, modernebbül fogalmazva: a másik ember.
    A másik szeretetében megjelenhet a szerető Isten, a másik gondoskodásában a gondoskodó Isten, a másik vigasztalásában a vigaszt adó Isten és fordítva... ha mást vigasztalok, Jézussal teszem, ha mást felsegítek, Jézus segítem fel...

    "Az szentlélek a kereszténységben az isteni szikrát jelenti?"
    A Szentlélek az Isten harmadik személye. Ő az "interfész", ami által érthetjük Őt, ami által lehetünk mássá, mint ahogy az Isten nélküli életünkben voltunk. Utat mutat, tanácsol, figyelmeztet, vigasztal, tükröt tart, megerősít, segít az imádságban stb...

    "Mondják, hogy add el mindened, de ne csak az anyagi tárgyakat, hanem minden gondolatod, elved, világnézeted. Csak az ürességben juthatunk el Istenhez.
    Oda kell eljutni szerintem, hogy ráébredjünk, nem tudjuk ki Isten. Onnan már lehet tovább indulni."

    Ez jól hangzik, de nem pontos. Az általad felvázolt út egy lemondásokkal terhelt út, ahol az embernek el kell jutni egy-egy olyan szintre, ahol el tudja engedni a dolgait, és ha ezek megtörténtek, akkor jöhet a jutalom, Isten jelenléte. Ez teljesítményt feltételez, ez egyfajta meditációs produktum.
    Isten másról beszél, mikor az elengedésről beszél. Azt mondja, ez olyan, mikor valaki megtudja, hogy egy földterület nagy kincset rejt, eladja mindenét, hogy megvehesse a földet, és övé legyen a kincs.
    Ezt egy hitoktató úgy szemléltette, hogy a gyerekek kezébe egy egy követ adott, majd miután leültette őket mindenki fel dobott egy szép, érett almát. A gyerekek gondolkodás nélkül eleresztették a követ a kezükből, hogy megragadhassák az almát. Nincs kiüresítés, a lelki ház kitakarítása, hogy Istent befogadhassuk, hanem van egy megragadása Isten ajándékának, ami által a jóval értéktelenebb dolgokat elengedjük.

    "Ha jól tudom, Jézus azt mondta, hogy tagadd meg szüleid. Buddha is ezt mondta. Ez sem azt jelenti, hogy fordulj el tőlük, hanem az, hogy attól fordulj el, amit beléd tápláltak. Ne az ő világnézetüket, az ő életüket éld."
    Ennél durvábbat mondott, de ezzel most nem szeretnék foglalkozni, önmagában is elég sok post-ot megérne, és így a végére kifulladtam :).

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19633 üzenetére

    Nem az "öld" szót használja, hanem a "gyűlöl" szót.
    A különbségek sokszor fontosak. Egy csipetnyi só egy íztelen leves nagyon ízletessé tud tenni.
    Nem szabad összemosni dolgokat csak azért mert úgy egyszerűbb kezelni.
    A vallásoknak van sokszor közös eleme, mert a szívünkben lévő űrt valami Isten formához hasonló dologgal próbáljuk kitölteni. De amíg sok kulccsal lehet a kulcsluk ürességét kitölteni, jó esetben csak a hozzáillő fogja kinyitni a zárat.
    A vallások a látszólagos hasonlóság mellett nagyon mély dolgokban eltérnek egymástól. És egyszerre nehezen lehet igaz egymásnak teljesen ellentmondó állítások mindegyike.
    Érzek hasonlóságot a kettőnk megállapításai között, de érzek alapvető különbségeket is. Önmagában ez nem probléma, de az tény, hogy mi ketten valószínű, hogy nem ugyanabban az Istenben hiszünk...
    Ettől még jó beszélgetni veled, és tisztelem a véleményed. Remélem ez lejön a hozzászólásaimból.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19638 üzenetére

    Oké, de én nem a gyerekkori döntésekre gondoltam hozzászólásomban, hanem azokra a döntésekre, amiket az önálló életükben fognak tenni, akkor, mikor felelősséget tudnak vállalni a döntéseikért. A kisgyermek életében a felelősségvállalás mértéke csekély, és ahogy növekedik, úgy bővül. Épp ezért a kisgyermek életében a szülő felelőssége óriási, és ahogy növekedik a gyermek, egyre több dolgot kell elengednie. De jelenleg a felelősség jelentős része az én szülői vállamat nyomja még, ezért szeretve korlátozom a gyermekeim életét az életkoruknak megfelelően. pld nem nézhetnek akármit a tv-ben, nem lehetnek ébren akármeddig. A legnagyobb számára több önállóság mellé nagyobb felelősséget is biztosítunk. És így válik folyamatossá az elengedés.
    De azt tudnod kell, hogy mindhárom gyerekem velünk jár istentiszteletre a gyülekezetünkbe, ismerkednek a gyerek alkalmakon a Bibliával. De az is igaz, hogy ettől még nem lesznek kereszténnyé. A szülő nem tud a gyerek helyett Jézus mellett dönteni. Az önálló döntés nem megkerülhető. Ezért ezt erőltetni nem lehet sem fenyegetéssel sem zsarolással.

    www.refujvaros.hu

  • Noddy

    senior tag

    válasz Elemental #19700 üzenetére

    Ahogy a válaszomból láttad erkölcsileg helytelennek tartom a rabszolgaságot. De úgy tűnik ebben a topikban mindenkinek nehezen megy a szövegértés és elengedhetetlen tőmondatokban beszélni :)
    Én egyenes válaszokat adok, de ti valahogy nem akarjátok elfogadni ezért kitérő válaszként értelmezitek.

    Egyébként ismeritek William Wilberforce életét? Ebből is látszik milyen a keresztyénség és a rabszolgaság kapcsolata. Istennek nem teremtési rendje a rabszolgaság és a leghumánusabb rabszolgasággal kapcsolatos törvényeket adta abban a korban, hogy az emberi gonoszságot leleplezze és fékezze, ezt írtam és most is ezt látom a Bibliában. Nyilván ha ti ezt belátnátok kiderülne, hogy mégse igaz az a tévképzetetek, hogy a Biblia Istene milyen erkölcstelen és gonosz, ezt soha nem fogjátok beismerni sajnos és megy a további terelés.

    Jesus my savior, not my religion. - Jéghegy nem talál ibolyát.

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19723 üzenetére

    A királyválasztással kapcsolatban Isten elég egyértelműen megfogalmazta a véleményét 1Sám 8-ban:
    "Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.
    Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!
    Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel az Úrhoz.
    Az Úr pedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk.
    Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta fölhoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak.
    Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük.
    Ekkor Sámuel elmondta az Úr minden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.
    Ez lesz a királynak a joga - mondta -, aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és ők futnak majd harci kocsija előtt.
    Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését.
    Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.
    Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajligeteiteket elveszi, és udvari embereinek adja.
    Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és hivatalnokainak meg udvari embereinek adja.
    Szolgáitokat és szolgálóleányaitokat, legkiválóbb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük.
    Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek.
    Akkor majd segítségért kiáltotok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor nem fog válaszolni nektek az Úr.
    A nép azonban nem akart Sámuelre hallgatni. Ezt mondták: Nem! Legyen csak király fölöttünk!
    Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat!
    Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta az Úrnak.
    Az Úr pedig így felelt Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Sámuel ezt mondta az izráelieknek: Menjen mindenki a maga városába! "

    A rabszolgasággal kapcsolatban a Filemonhoz írt levél izgalmas, mert ez egy Pál és egy szökött rabszolga ismeretsége alapján született, mikor mindketten börtönben voltak.
    De a korábban említett Wilberforce Istentől való elhívása és küzdelme (valamint a küzdelmének eredménye) is jó példa. De van több is.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19750 üzenetére

    A Biblia megközelítésében bálvány az, ami Isten helyére lép. Ezért nehezen tudom értelmezni, hogy lehet Isten bálvány. Sokkal inkább érzem bálvány szempontjából veszélyesnek, mikor az ember valamiért nem tudja elfogadni a valóságos istenképet, és ezért generál magának egy valósághoz némileg hasonlíthatót, de olyat, ami vagy az emberi tudatlanságokat pótolja (vihar istene, villámlás magyarázata stb) vagy a lélek kínzó ellentmondásait csillapítja.

    Hogy konkrét legyek. A bűn, bűnbánat, megbocsátás, kegyelem kérdésköre ilyen. Az ember alapvetően nem szeret kiszolgáltatott helyzetben lenni. Kerüli az ilyet. A korabeli áldozatok is azt a kereskedelmi szemléletet tükrözik, hogy én megadom az isteneknek, ami nekik jár, és elvárom, hogy az istenek is megadják cserébe, ami nekem jár. És ha az istenek nem teljesítenek, akkor lehet más isteneket keresni. (A Közel-Kelet népei ha legyőzte őket egy másik nép, akkor át is vették azok isteneit, és nem csak az önkény miatt, hanem mert a vesztes nép istenei nem "teljesítettek", és a győztes nép istenei láthatóan erősebbek voltak...)
    Ez a kereskedelmi szemlélet az ember kiszolgáltatott helyzetén tompít, de valójában bálványt teremt, mert olyan isteni tulajdonságot hoztam létre, ami egyszerűsíti az életet.

    Nem jó az embernek, ha azt közvetíti Isten, hogy nem tud sohasem megfelelni az elvárásoknak, hogy nem érdem az Isten megkülönböztetett figyelme, áldása. Muszáj valami emberi érdemszerzés, valami kvalifikáció, klasszifikáció. A középkor keresztény egyháza jó példa erre. Olyan istent képzeltek el, akinél a bűnbocsánatot meg lehet venni, ahol a klérus szentebb az egyszerű laikusnál, ahol a szerzetesi élet szentebb a polgári munkavégzésnél stb... A sok élőhitű keresztény mellett létezett a keresztény egyházban is a bálványok ilyetén imádása.
    De így van ma is az az ember, aki azt mondja, hogy hisz istenben, de a maga módján. Ha komolyan mondja, amit mond, az bálványimádás.
    Olyan nincs, hogy minden individuum a maga módján hihet saját istenében. Akkor az az individuum teremti meg a személyre szabott istent... ahányan vannak annyifélét.

    És itt jön a magam kerestem vallást problematikája. Ha van teremtő hatalom, akkor az nem a vallási piacon fogja megmérettetni magát a többivel, ahol én válogatva az ajánlatok között talán rátalálok, mert nekem tuti, hogy van annyi bölcsességem, hogy rájöjjek, hogy melyik a hamis és melyik az igaz...
    Ha van teremtő hatalom, akkor az megszólít, elhív. Nem én választom Őt, hanem Ő választ ki engem, mivel a teremtés miatt ismer engem, de én Őt maximum sejthetem. Mivel Ő úgy teremtett meg, hogy már látta a teremtettségem célját is, én pedig csak találgathatok, hogy ki az igazi a sok istenség, szellemi áramlat közepette.

    A Biblia olyan Istent mutat be, akit nem könnyű elfogadni, de nagyon könnyű befogadni. Akinek a követése hatalomátadást jelent, cserébe ingyen ajándékoz meg a közösségével. Kizárólagosságot vár, ugyanakkor vele minden lehetséges.
    Engem anno Ő szólított meg, és nem tudok nem ragaszkodni hozzá. Nem papok beszéltek lukat a hasamba, nem biznisz egyház eltartója vagyok, nem más emberek ítéletétől, értékeléseitől függ lelki életem.
    És tudom, hogy a gyülekezetemen kívül is élnek keresztények, és van hívő élet a közösségemen kívül is, de nem akarom elhagyni, mert jó a közösségemben lenni és feladatom is van, ami Istentől kaptam.

    www.refujvaros.hu

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19764 üzenetére

    Nem vagyok a diktatúra híve. A diktatúra nem tudja elérni, hogy belső értékké váljon.
    A nevelés lényege az, hogy ami értéket szeretnék átadni csak úgy tudom, ha belső értékké tud válni a gyerekemben. Ehhez pedig kell a hitelesség, a szeretet, a feltétel nélküli elfogadás stb.. nem ezek a diktatúra jellemzői.

    www.refujvaros.hu

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19764 üzenetére

    Az apa feladata, szerintem, hogy önállóságra nevelje a gyermekét. Önálló életre, ami nem azonos azzal, hogy a gyermek is ossza az apa világnézetét, véleményét.
    Erre azért kíváncsi lennék, hogyan valósítod meg otthon. Mert amennyire én észrevettem, minden gyerek másol. Másolja elsősorban szüleit és nagyszüleit is, ha együtt él a család, másolja közelebbi rokonait, tanítóit, sőt még barátoktól is átvesz sok mindent (sokszor a hülyeséget).

    Ebből kifolyólag szerintem nyilvánvaló, hogy a világnézetben, véleményben is lesz hasonlóság -akarva vagy akaratlanul is-. Ha a szülők, nagyszülők viszik minden vasárnap a gyereket misére vagy istentiszteletre, attól még nem lesznek diktátorok, mert "nem engedik el a gyermek kezét lelkileg". De felnőve jó eséllyel lesznek keresztény világnézetűek. Ha ateista a család, azzal is erősen formálják a gyermek világnézetét, hiszen mindig csak az "egyik oldalt" hallják. De ha keleti ezoterikus maszlagot hall otthon, az ugyan úgy világnézet formáló tényező.

    Tehát bármit tesz a szülő, azzal formálja a gyermeke világnézetét. Nehezen tudom elképzelni, hogy otthon semmiről sem beszélgetne a család. Sőt még beszéd sem kell, hiszen a tettek is lehetnek ilyen világnézet formáló hatással.

    Idővel persze változhat a gyerek világnézete, ahogy korosodik, úgy alakul ki szépen sajátja. Azonban megeshet, hogy ez a saját világnézet szélsőségessé válik. Ilyenkor szerintem a szülők kötelessége, hogy a kamasz vagy fiatal-felnőtt gyermekeik fejére koppintsanak.
    Ettől nem diktátorok lesznek, hanem csak felelősségteljes szülők.

    [ Szerkesztve ]

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19768 üzenetére

    Én meg arra reflektáltam amit írtál és egy kicsit kibontottam, továbbvittem a gondolatot.

    (#19769) noklika
    Tegyük fel, a kisgyerek azt mondja, hogy nem akar.
    Miért nem akar? Vallásos meggyőződése miatt? Kétlem, valószínűleg a kérdést sem értené. Vagy csak lustálkodásból, tovább szeretne délelőtt aludni? Esetleg tv-ben nézne mesét vagy számítógépen játszana? Ez utóbbiakra tippelek.

    Ha hétfőn óvodába sem szeretne menni, akkor oda sem kell?

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19769 üzenetére

    Miért kérdőjelezed meg a keresztény családok szülő-gyerek szeretetkapcsolatát? Azért ez egy vaskos sztereotípia a részedről... én sem mondom és nem is gondolom, hogy az ateista, liberális szülők gyerekei kábítószeresek...

    www.refujvaros.hu

  • D1Rect

    félisten

    válasz Elemental #19776 üzenetére

    Az az alapvető különbség a két nézőpont között, hogy szerintük az a jó, ha megismertetik Istent a gyerekekkel és így válhat belőle értékes felnőtt.
    Te meg úgy gondolod ezt a döntést(vallásos lesz-e az ember, ha igen melyik?) az embernek felnőtt fejjel kell meghoznia.

    Nem tudom, hogy lehetne ezt a két nézőpontot közös nevezőre hozni, de azért csak próbáljátok meg! ;)

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19776 üzenetére

    Valószínű, hogy a játékra nagyobb szüksége van egy olyan gyereknek, aki a kérdést sem érti, mint a templomi hegyi beszédre.
    Egy kisiskolás gyereknek még is miért olyan kimondottan fontos az a +1 órányi játék? Ezt nem értem.
    Az pedig a másik fele a dolognak, hogy általában misére vagy istentiszteletre nem a "templomi hegyi beszéd" miatt járunk. De ebbe a részbe úgy látom felesleges jobban belemennem.

    Az, hogy szerinted mi kötelezettség és mi csak opcionális lehetőség, az legfeljebb rád vonatkozik csak. Ha egyik szülő például otthon van, akkor megteheti, hogy nem viszi a gyereket óvodába. Itt a kötelezettségből egyből lehetőség lett. Ha fogorvosi vizsgálatra mennek az iskolával, akkor kérheti a szülő, hogy gyermeke ne menjen. Már egyből ez se kötelezettség. Ha kicsit körbenézel a világba, akkor még sokkal több hasonló "kötelezettséggel" találkozhatsz.
    De ha a szülők hisznek Istenben, miért ne mondhatnák azt a gyereknek, hogy most templomba jössz, majd ha hazajöttünk, utánna játszol.

    Természetesen ez az én véleményem, nem győzöm elégszer írni, hogy "szerintem".
    Felesleges hangsúlyozni, nyílván tisztában vagyok vele, hogy ez csak a te véleményed és nem általános közfelfogás.

  • Naturalist

    tag

    válasz Elemental #19794 üzenetére

    És a babát Albert Einsteinnek hívták. Érdekes látni az amerikai evangelista szokások átvételét.

    [link]

  • pocokxx

    Közösségépítő

    válasz Elemental #19808 üzenetére

    Ti abban hisztek, hogy ez az egy esélyünk van, ez az élet, amit élünk, és ha nem térünk meg, akkor a lelkünkre az örök szenvedés vár?
    Vagy kicsit pontosítva, ha az ember nem tér meg, nem talál rá Istenre, akkor büntetésben részesül?

    Egy esélyünk van, de nem a büntetés elkerülése motivál, hanem az Isten boldog, örök életében való részesedés. Ha valaki csak azért házasodik, hogy ne legyen egyedül, az nem értette meg a házasság lényegét.

    "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

  • pocokxx

    Közösségépítő

    válasz Elemental #19810 üzenetére

    A Szentírás tanítja. Meg az emberi tapasztalat is inkább azt mutatja, hogy a halál az élet végét jelenti. Te honnan veszed, hogy nem?

    "Egyformának lenni mindenkihez. Emberfeletti nagy szív kell ehhez." - Reményik Sándor

  • azvagyok

    csendes tag

    válasz Elemental #19814 üzenetére

    Nincs okom nem hinnem neked. Max a másik 2 megoldás elképzelhető.

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19762 üzenetére

    Ha a "végtag" nem engedi, hogy visszaillesszék, akkor az el fog halni. Ha egy ember nem akarja életében a kapcsolatot Istennel, akkor az lesz a büntetés, hogy megkapja azt, amiért itt a földi életében küzdött, az Isten nélküliséget, az élet nélküliséget.

    www.refujvaros.hu

  • D1Rect

    félisten

    válasz Elemental #19818 üzenetére

    Én biztos vagyok benne, hogy már éltem itt a Földön, de még mindig itt vagyok.

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19821 üzenetére

    Idézem magam: " akkor az lesz a büntetés, hogy megkapja azt, amiért itt a földi életében küzdött, az Isten nélküliséget"

    Szerintem ezt egyfajta soha el nem múló szomjúsághoz lehet hasonlítani, amikor valami hiányzik, de már nem pótolható, nem mulasztható. Teljes szeret nélküliség, teljes magárahagyatottság.
    De ebben nem vagyok szakértő. Nem a büntetéseket vizsgálom és nem ezekről beszélgetek másokkal, a kegyelem határoz meg, nem az ítélet.

    www.refujvaros.hu

  • D1Rect

    félisten

    válasz Elemental #19830 üzenetére

    "A kéretlen látogatáshoz."
    Nekem kiválóan működött, hogy megmondom nekik, hogy szcientológus vagyok és azóta se láttam őket. :DDD

  • Elemental

    addikt

    válasz Elemental #19826 üzenetére

    Erre kapok választ?

    "amiért itt a földi életében küzdött, az Isten nélküliséget"

    Akkor úgy kérdezem, hol kapja meg az Istennélküliséget?
    Itt, a földi életében, vagy az után örökre?

    Nem csak kymcohoz szól a kérdés.

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19841 üzenetére

    Természetesen a földi élet után, ezt az Isten nélküli állapotot hívhatjuk kárhozatnak, pokolnak is.

    Bár szerintem nem feltétlen kerül oda mindenki, aki a földi életben nem keresi Istent.

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19846 üzenetére

    Minden felekezetnél és vallásban vannak olyan hittételek, amit el kell fogadni. Nem is értem a "WTF"-os megrökönyödésedet e miatt. Ezek lehetnek olyan általános érvényűek, mint a keresztényeknél a Szentháromság, de lehet olyan is, mint az Egyház purgatóriumra vonatkozó tanítása.

    Nem íratnék neki misét, nem fizetnék egyházadót, stb.
    Már csak a búcsúcédulákat kéne hozzáírnod és akkor lenne igazán demagóg a kijelentésed :)) .

    Tudtommal az imádság teljesen ingyenes, legalább is én még eddig nem fizettem érte. Ahogy a szentmiseáldozat is. Az egyházi hozzájárulás (ha már megnevezzük, akkor tegyük azt a helyes nevén) pedig egész egyszerűen nem értem, hogy is jön ide.

    Hogy a protestánsok mit hisznek és mit nem, ahhoz nem tudok hozzászólni.

    Az utolsó kérdést pedig, hát... érdekes. Mivel feltételezhető, hogy akik itt írunk, még mind élünk, ezért megtapasztaláson alakuló véleményünk nem lehet.
    Tehát marad a Szentírás (vagy más vallásoknál a Korán, Tóra, stb...) releváns részeinek értelmezése. Ez pedig nagy általánosságban pont úgy történik (legalább is bizonyos határokon belüli eltérésekkel), amilyen az adott személy felekezete. Gondolom senki sem fog hasra-ütés szerűen új álláspontokat kitalálni, majd végül arra a következtetésre jutni, hogy halál után Mandos Csarnokaiba jutunk.

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19849 üzenetére

    Szerintem a legtöbb hozzászólásomból, a különböző hitkérdésekre adott válaszaimból egyértelműen látszik, hogy katolikus vagyok. Katolikus családban nőttem fel, ezért mondhatni beleszülettem.

    A következő kérdésedre pedig... Nem így van, de nem vagyok naív sem és nem javítalak ki, feleslegesnek tartom.

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19851 üzenetére

    Van római és görög, de csak liturgikus különbségek vannak. Tehát máshogy néz ki egy mise, két szín alatt áldoznak, stb... De hitbeli különbségek nincsenek.

    "Mi lenne akkor ha..." kérdéseket sose szerettem. Persze érdekes elgondolkozni rajtuk, főleg történelmi eseményeknél, de a választ nem tudhatjuk rá.
    Japánban és Irakban is vannak katolikusok, sőt Kínában is több millióan (bár ez utóbbi picit más), tehát a lehetőség adott lenne, hogy megtérjek a katolikus hitre. Azonban azt, hogy megtérnék-e, nem tudhatom. Más külső tényezők hatnának rám, más kultúrában nőttem volna fel, tehát egy teljesen más személy lennék.

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19854 üzenetére

    Szerintem nem az határozza meg, hogy mohamedán vagy taoista, hanem az, hogy életében hogyan cselekedett. Ha élete végén mondhatjuk az illetőre, hogy jó ember volt, akkor miért ne kerülhetne a purgatóriumba, onnan pedig az üdvösségre?

    Nem úgy látom, hogy a vallásoknál hasonlóan menne, mint az általad leírt példában. Persze van olyanra is példa, de globálisan inkább az a ritkább eset. Jó példa erre, hogy a pápák - közelmúltból pl.; Szt. II János Pál, XVI. Benedek, Ferenc pápa - mennyi különböző vallással, illetve vezetőikkel folytattak/folytat párbeszédet, illetve baráti viszonyt ápoltak/ápol.
    De a kereszténységen belül is felhozhatjuk az ökumenizmust pozitív példaként, amikor a különböző felekezetek nem a különbségeket, hanem a közös nevezőket keresik. Ilyen hitnézeti egyenlőség pedig elég sok van, elég ha elolvasod a minden keresztény felekezet által elfogadott egyetemes hitvallást.

    Persze kering számos "tanmese" az interneten, amivel eleinte főleg a Katolikus Egyházat, de újabban már a többi keresztény felekezetet is támadják, vagy meglehetősen negatív fényben tűntetik fel. Ezeknek legtöbbször különböző álkeresztény szekták a forrásai, ebben a fórumban is fel-fel bukkan egy-egy időnként.
    De az ilyen "tanmeséknek" én nem adok hitelt.

  • Naturalist

    tag

    válasz Elemental #19864 üzenetére

    Szerintem előbb nézd át mi az evolúció, mielőtt megpróbálod a nem létező sötét foltjait kritizálni. Ma már nincs mentség - google.hu

  • Naturalist

    tag

    válasz Elemental #19868 üzenetére

    Tegyük fel, hogy a világ legnagyobb seggfeje vagyok és nem akarok a kérdésedre válaszolni. Elképzelhető, hogy ennek ellenére jelenleg bármikor képes lennél a kérdéseidre autentikus válaszokat kapni? Lehet nem értenél velük egyet, de minden részletre kiterjedők lennének. Mi lenne az első lépés?

    [ Szerkesztve ]

  • kymco

    veterán

    válasz Elemental #19841 üzenetére

    Itt a világban kizárja Istent, az ítélet után Isten zárja ki őt.
    És azok az emberek, akikhez nem juthatott el az evangélium, azokat Isten a szívünkbe írt lelkiismereten keresztül ítél meg. Nem fog senki csak azért elveszni, mert nem tudott úgy Krisztus mellett dönteni, mivel nem ismerte meg őt.

    www.refujvaros.hu

  • zone

    őstag

    válasz Elemental #19864 üzenetére

    Attól, hogy a tudomány a jelenben nem tudja a választ valamire, téves azt a következtetést levonni, hogy Isten a válasz. Ez a "hézagok istene" érvelés. Mi okozza a villámokat? Biztosan egy isten dobálja azokat. Mi okozza a járványokat? Biztosan egy isten büntetése. Hogyan keletkezett a Föld? Biztosan egy isten teremtette.
    Egyébként nem hiszem, hogy az általad említettek sötét foltok lennének. Rossz oldalról közelítesz. A növény honnan tudja, hogy néz ki a darázs? Nem a növény tudja, a darázs segíti azoknak az orchideáknak a szaporodását, amelyik számára vonzó. Hogyan jött rá a zebra, és hogyan alakította ki magán a csíkokat? Ez nem tudatos döntés. Azok a példányok tudtak túlélni és szaporodni, amelyekben megvolt a csíkokat okozó gén. Az oroszlánok sem maguk döntöttek a homokszínükről, egyszerűen azok tudtak táplálékot szerezni, akik jól tudtak rejtőzködni.

    Amúgy az evolúció miért zárja ki Isten létezését?
    Az ősrobbanást is elfogadod?

    Az előbb pont azt írtam, hogy az evolúció elfogadása nem jelenti azt, hogy valaki automatikusan ateista lesz. Ugyanez vonatkozik az ősrobbanásra is. Attól, hogy valaki elfogadja a modern tudományos tényeket és nézeteket, még lehet vallásos. Ha ezeket a tényeket valaki nem tudja beilleszteni a vallásos világképébe, akkor figyelmen kívül hagyja azokat.
    Biztosan ismerős a Hubble név, közel 100 éve ő volt az, aki először megfigyelte az univerzum tágulását. Az ősrobbanás-elmélet ezen a megfigyelésen alapul. A jelenlegi tudomány abba az irányba mutat, hogy minden bizonnyal egy pontban keletkezett az ismert univerzum.

    YouTube - https://goo.gl/bCKFYP

  • #40553216

    törölt tag

    válasz Elemental #19882 üzenetére

    Nem rájön, hogy tévedett, hanem menet közben változott az ismeretek halmaza. Az alapállás régóta az, hogy „a tudomány mai állása szerint”.
    Paul Feyerabend szerint meg bármi megteszi.

  • zone

    őstag

    válasz Elemental #19882 üzenetére

    Semmi gond nincs azzal, ha egy tudományos területet, mint például az evolúciós elmélet, nem ismerünk teljes körűen, én sem ismerem alaposan. A lényeg, hogy megismerhető. Az anatómia, genetika, sejtbiológia, paleontológia, kémia, rendszertan, és még több tudományág ismerete szükséges hozzá. Ezzel szemben milyen tudásra van szüksége egy teremtésben hívőnek? A teremtéstörténet a tudatlanságon alapul.
    A tudomány nem fejlődne, ha dogmákra épülne. Ha egy tudományos modell hibásnak bizonyul az újabban feltárt tények és bizonyítékok ismeretében, a régit kidobják és új modellt dolgoznak ki. Ezzel szemben a vallásos dogmákat nem lehet csak úgy kidobni az ablakon, a legtöbb, amit tehet az egyház, hogy újabb és újabb magyarázatokkal enyhít rajtuk, hogy illeszkedjen a modern tudományhoz és morálhoz.
    Nem tudok olyan tudományos állításról, amiről egy éven belül kiderült, hogy tévedés, főleg olyanról nem, ami hatással van az életemre vagy a világképemre. Ezzel szemben egy hónapja lehetett olvasni egy 11 éves leukémiás kislány haláláról (Makayla Sault), aki visszautasította a kemoterápiát, mert szerinte megjelent neki Jézus, aki azt mondta neki, hogy meggyógyult.
    Nem azért bízik valaki a tudományban, mert "hinni kell valamiben", hanem mert racionális érvek és bizonyítékok támasztják alá. Ha most hallanék először a védőoltásokról, minden bizonnyal én is szkeptikus lennék azzal szemben, hogy gyerekeket legyengített baktériumokkal és inaktivált vírusokkal oltják be, de a tudomány igazolja a szükségességét.
    Igazad van abban, hogy sok kérdés még megválaszolatlan, és lehet, hogy sok az is marad. De amíg a tudomány azt mondja: "nem tudom, derítsük ki", az egyház azt: "nem tudom, de tudom, hogy az istenünk rá a magyarázat".

    [ Szerkesztve ]

    YouTube - https://goo.gl/bCKFYP

  • Attila2011

    aktív tag

    válasz Elemental #19904 üzenetére

    Ez most nem tudom biztosan, hogy kinek szól, de amennyiben Noddy-nak, kérlek, ne keverd bele az én hozzászólásomat. Teljesen más a szövegkörnyezet és két különböző dologról van/volt szó.

    Ha nekem címzed a kérdést, akkor én sehol sem írtam vagy utaltam arra, hogy minden meggyőződés nélkül kell elfogadni ezeket. Hiszen pont azért van mindegy egyes ilyet tézisnél utalás a Szentírás megfelelő szakaszára, hogy saját magad is felismerhesd és meggyőződhess róla.
    Az pedig, hogy ezeket elfogadjuk, nem csorbítja a szabadságunkat. Legalább is én nem érzem úgy, mint ha rácsok mögött élnék.

Új hozzászólás Aktív témák