Új hozzászólás Aktív témák

  • Peterhappy

    őstag

    válasz tisn #64538 üzenetére

    Elég komoly kitartása és akaratereje lehet, le a kalappal :R

    Egyelőre én járok ki vele focizni hetente egy-két alkalommal a játszótérre, néha egütt rugdosunk, néha Ő egyedül vagy a testvéreivel, míg én kosarazok egy kicsit. De egyesületbe ma még nem vinném le, igaz ha akarnánk, sem tudnánk megoldani. Legkorábban jövőre, ha Anyósom nyugdíjba megy és be tud segíteni.

    @ Hi!King: a táv túlmisztifikálással abszolút egyetértek. Nem is ez ellen vagyok, hanem az ellen, hogy versenyről-versenyre cipeljünk kis gyerekeket, és hamarabb tanulja meg valaki, mikor kell zseléért nyúlnia és mikor sótablettáért, minthogy olvasni tudna.
    Nyilván sarkítok.

    Nekem is Egérke jutott eszembe. Egy csoda volt az a lány, egy ország büszkesége (még ma is) - de az sem normális eset (szerintem). Van ex-úszó a közeli baráti körünkben, sorra nyerte a korosztályos versenyeket, döntötte a rekordokat, most edző, de Ő maga már nem is úszik, mert utálja. Heti hat edzése volt, minden nap, iskola előtt és szombaton is kora reggel és sokáig baszogatták is, hogy többet kellene járnia, ha komolyan akarja vinni valamire. Ha jól emlékszem, 17 éves koráig csinálta, korán feküdt, hajnalban kelt, uszoda, iskola, napközi, haza, vacsora, korai fekvés... soha, de soha nem fogja megbocsátani a szüleinek. Nyilván gyerekként még élvezte, utána meg úgy voltak vele, hullámvölgy, majd visszajön a szenvedély. Nem jött.

    Legyen igazad a fiúcska esetében és gondolkozzanak így a szülők, s tévedjek én :K

Új hozzászólás Aktív témák