Új hozzászólás Aktív témák

  • Aristeus

    tag

    Tegnap lefutottam életem első félmaratoni versenyét.
    Szenvedős lett, pokoljárás, de egy csodálatos befutóval, aminek a végén könny szökött a szemembe, egyszerűen elborítottak az érzelmek.
    A pulzusommal volt a gond: az elején simán mentek az 5:30-as tervezett kilik, még ment volna jobban is, de nem erőltettem, túl lazának éreztem, örültem is, hogy sima lesz, (aztán nem lett az :D) folyamatosan laktát-köszöb alatt tartottam a pulzusom.
    A 8. kilométer körül elkezdett őrült módon felmenni a pulzusom, szinte 100-200m alatt, szóval visszavettem 6 percesekre aztán 6:30-körülre, de semmi sem segített. Nem akart visszaállni, pedig frissítettem, szőlőcukor, iSo, víz, nyak-archűtés is volt. Ez a 13. kilométerig ment még vállalhatóan, folyamatosan futva, de onnantól kezdve bele kellett sétálnom minden kilométerben, jöttek a 7 majd a 8 perces kilométerek. Onnantól csak a túlélésre játszottam. :) Ami végül sikerült is. A végére azért összeszednem magam és az utolsó kilométert 7 percesre futottam. A hivatalos időm: 02:21:28 lett, ami nem túl fényes, de innen lehet fejlődni. ;]
    A korai magas pulzus okát viszont nem értem, ennyit számított volna a meleg? Még át kell vizsgálnom a dolgokat. Mi okozhatja a hirtelen magas pulzust?
    Ami pozitívum: Rengeteget tapasztaltam a versenyből, több dolgot is másképp fogok csinálni, mint most. :) Ez a verseny tökéletes volt arra, hogy megtudjam min kell csiszolni, finomítani.
    Csalódott egyáltalán nem vagyok, (talán egy icipicit) örülök, hogy beértem, a kedvem ettől a versenytől csak mégjobban megjött a futáshoz, újra meg akarom méretni magam félmaratoni versenyen, ami azt gondolom a NIKE lesz szeptemberben, addig szerintem alaposan fel tudok készülni.

    [ Szerkesztve ]

    Ameddig ellátsz, addig el is tudsz futni.

Új hozzászólás Aktív témák