A lélek – operációs rendszer
Mivel kollégától, testvér szerkesztőségből vettem át a PlayStation 4 tesztelésének stafétáját a konzol bekapcsolása után már nem kellett tűkön ülve várakoznom az első indításkor elkerülhetetlen rendszerfrissítés letöltésére és telepítésére. A beérkezett hírek szerint ennek a „kötelező gyakorlatnak” a kivitelezése az észak-amerikai és később nyugat-európai premierek napján nem volt minden játékos számára zökkenőmentes feladat. Azt viszont igencsak remélem, hogy a Sony valamilyen megoldással készül a karácsony napján várhatóan majd ismét igencsak megugró terhelés lekezelésére, különben néhány gamer örömébe nem kevés üröm vegyül az ajándékcsomagból frissiben kibontott, de lassan töltő vagy elérhetetlen update miatt használhatatlan konzol előtt kuporogva. Azon meg végképp csodálkozom, hogy eddig nem láttam olyan élelmes kereskedő hirdetését, aki némi felárért előre telepítést és ajándékcsomagolási szolgáltatást kínál a PS4-et szeretteik számára meglepetésként beszerezni szándékozó vásárlók részére.
A villámsebesnek ugyan nem nevezhető, de átlagos számítógép betöltési idejével azért versenyképes boot és saját felhasználóm létrehozása (létező PlayStation Netwok fiókkal csak az e-mail és jelszó beírása) után abban a menüben találtam magam, ami nem sokban különbözik a PS3 kezelőfelületétől. Tény, hogy némileg letisztultabbnak tűnik, és elsőre nem terebélyesedik túl a képernyő síkjának minden irányába, de ez egyrészt csak átmeneti állapot, másrészt pedig hamar kiderül, hogy a kevesebb menüpont kevesebb szórakozási lehetőséget is jelent. Nagyon úgy tűnik, mintha a hardver elemeit és a külső megjelenést oly radikálisan megváltoztató fejlesztőkből a felhasználói felület tervezésére kiveszett volna minden ötlet és újító szándék.
Azt a változtatást szerencsére meglépték a fejlesztők, hogy a telepített játékok listája meg nem egyetlen végtelenbe vesző oszlop aprócska kis ikonokkal, de ahogy szaporodni bővülni fog a valamilyen formában birtokolt játékok sora az oldalra scrollozó nagyobb képeken alapuló listázás sem tűnik a legtökéletesebb megoldásnak. Főleg a saját rendezés, vagy legalább a lista elejére rögzíthető kedvencek hiányában, az ikonok sorrendjét ugyanis csak és kizárólag az határozza meg, hogy mit játszottunk, futtatunk utoljára. Így könnyen minél inkább a lista végére szorul valami annál kisebb esélye lesz arra, hogy nem kimondottan az adott játék után keresgélve újra a játékos elé kerüljön egy korábban kipróbált, de valami nagy cím megérkezése miatt félbehagyott minijáték.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!