PS4 – Bemutató

A test – hardver

A képekről, bemutató videókról már jóval korábban megismert szögletes fazonú burkolatot kapott konzol beüzemelése nem egy technomágia. Gyakorlatilag a szabad elektromos aljzaton kívül csak a TV-vel (vagy házimozi rendszerrel) összekapcsoló HDMI kábelre van szükség (ott figyel a dobozban) és be is lehet kapcsolni. A wifit nem, vagy a hozzám hasonlóan paranoiásan korlátozott beállításokkal használó gamerek a beépített 2,4GHz sávban üzemelő IEEE 802.11 b/g/n drótnélküli hálózati adapter helyett a jól bevált ethernet kábelt is használhatják a konzol otthoni hálózatba kötésére. A készülékház hátoldalán sorakozó csatlakozók sora még PlayStation Camera bekötésére (is) szolgáló AUX és egy digitális optikai hangkimenettel egészül ki, melyen keresztül erősítőhöz tudjuk kivezetni a konzol hangját. Erre azonban csak akkor lehet szükség, ha közvetlenül nem tudjuk a házimozi rendszerbe kötni a HDMI csatlakozót, amin a kép mellett a többcsatornás hangot is képes a PS4 kiküldeni.

Formaterv:

Az oldalról paralelogrammát formázó, szögletes készülékház kinézetének dicséretébe nagyon mélyen nem mennék bele, hiszen ez erősen ízlés kérdése. Számomra minden esetre szimpatikusabb, mint az ívelt hátú előd modell, nekem kicsit zabolátlannak érzett formavilága. A hasábszerű forma valahogy a 2001 Űrodüsszeia monolitjára emlékeztet és azt a filmet igencsak kedvelem.



Bekapcsolt állapotban világító, színét változtatni képes led-sávot, mint vizuális effektet még tudom tolerálni. Az érintőgombok és előlapi résbe rejtett USB csatlakozók pedig kifejezetten kedvemre valók, a lehajtható panelek mögé dugott gombok és aljzatok használat közben olyan illúziórombolóan tudnak kinézni. Egy tálcás lemezkiadó mechanikának azért jobban örültem volna, de ezt lehet, hogy csak a PS3-mal megélt rossz tapasztalat sugallja, abból ugyanis egyszer szervizben kellett kivetetni a lemezt, amit a normál módon nem volt hajlandó visszaszolgáltatni.

 

Az előd és a PlayStation 4 külső megjelenése közötti különbség híven tükrözi a készülékházon belüli változások mértékét. A PS3 teljesen egyedi architektúrája helyett – ami az első szériát minden idők legdrágábban gyártott konzoljává tette – a PS4 egy jóval hagyományosabb, vagyis PC közelibb elemekből felépített eszköz. Az új generációs gépének fejlesztése során a Sony az AMD-vel dolgozott együtt és a közös munka gyümölcsei lett a Jaguar alapokra épülő 8 magot és a legújabb Radeon grafikus architektúrát egyesítő APU. Az elsődleges központi egység részletes elemzése a Prohardver oldalain olvasható. A technológia mélyében rejlő szépségek után kevésbé fogékony játékosok számára is érdekes lehet még, hogy a 8GB GDDR5 memóriával gazdálkodó, processzor mellett másodlagos központi egység is helyet kapott a PS4 alaplapján. A 256MB GDDR3 memóriával megtámogatott SCEI CXD90025G processzor feladata letöltések, szociális hálózati funkciók kezelése. Röviden a nem közvetlenül a játékhoz kapcsolódó feladatok átvételével az elsődleges APU tehermentesítése. Az alacsony fogyasztású ARM architektúrára épült egyedi vezérlőnek köszönhető, a konzol leginkább szembeszökő tulajdonsága, hogy a PS4 készenléti állapotban is folytatni tudja a letöltéseket, de gyanítom, nem kevés szerepe van abban is, hogy közösségi hálózati funkciók jóval gyorsabban elérhetők, mint az előd modell esetében.

A csak online beszerezhető kiegészítők és kézzel fogható lemezektől, ha lassan is, de a letöltés felé mozduló játékkiadás világában az sem mellékes szempont, hogy a háttértár esetében a Sony tartotta magát a PS3-nál mindenki által pozitívnak értékelt megoldásához. A PS4 500GB kapacitású merevlemezének cseréje is könnyedén, és ami még fontosabb garanciavesztés nélkül kivitelezhető házilag. A gyártó állítása szerint (ezt idő és parlagon heverő hardver hiányában nem próbáltam) merevlemez helyett SSD háttértárat is gond nélkül lehet használni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények