A fogadtatás – új király

Hét év és 80 millió leszállított PlayStation 3 után – sőt Európában ki sem töltötte a 2555 napot a 2007 márciusában forgalomba hozott konzol – új csúcsmodell állt a Sony otthoni videojáték termékvonalának élére. Ami persze koránt sem jelenti azt, hogy a PS3-ra már gondolni sem érdemes többé, a gyártó és fejlesztők még jó ideig számolnak a korábban eladott darabokat birtokló és csalogatóbbra karcsúsított árú, játékokkal összecsomagolt készletekből csak ezután bevásárló játékosokra. Az előző generációváltás után is látható fellendülés volt a leköszönő konzol eladásaiban.

Mint ahhoz már hozzászokhattunk a konzolok piacra dobásának kapcsán, a Sony sem minden kontinensen, sőt még csak nem is csak azok minden országában egyszerre kezdte meg a PlayStation 4 forgalmazását. Igaz ugyan, hogy most jóval kevesebbet kellett várnunk a 2013. 12. 13-ra időzített magyarországi premierig, még egy egész hónappal sem maradtunk le az észak-amerikai piacnyitás mögött. Ez a néhány nap is elég volt azonban arra, hogy a PS4 bizonyíthassa, sokan várták már az új generációs gép megérkezését. Észak-Amerikában 24 óra alatt több mint egymillió példányt vásároltak meg, az Egyesült Királyságban pedig megdöntötte a leggyorsabban fogyó konzol rekordját is, amit 2005 óta tartott a PSP. Ezzel nem csak legnagyobb konkurensének, a Microsoftnak next-gen masináját körözte le a megjelenést követő eladásokat nézve, de saját elődjét is maga mögé utasított a PS4. Igaz az alap hardverért elkért összeg is alacsonyabb mind az Xbox ONE, mind a PS3 induló áránál.

Azt, a már a bejelentés óta zajló vitát, hogy melyik is a jobb, nem lehet csak az eladási adatok alapján – és főleg nem a piacra dobást követő egy-két hónapban – eldönteni. Ráadásul sem ez, sem a várható népszerűség jósolgatás nem célunk most. Inkább azoknak az olvasóknak szeretnénk személyes tapasztalatokon alapuló információkat adni, akik még nem döntöttek arról, hogy máris beruháznak-e az új konzolgenerációba, és ha a döntés az igen, akkor segítsük a két lehetséges modell közötti választást.

A GamePod-on korábban közölt Xbox ONE bemutatót elkövető kollégákhoz képes én annyival szerencsésebb helyzetben vagyok, hogy a PS4 forgalmazása már hivatalosan is megkezdődött Magyarországon, így a gyártó képviseletétől nem pár órára, hanem pár napra kaptunk egy PlayStation 4-et, amivel így „természetes környezetében” a saját nappalimban volt lehetőségem, ha teljesen kiismerni nem is, de legalább alaposan kipróbálni.

A test – hardver

A képekről, bemutató videókról már jóval korábban megismert szögletes fazonú burkolatot kapott konzol beüzemelése nem egy technomágia. Gyakorlatilag a szabad elektromos aljzaton kívül csak a TV-vel (vagy házimozi rendszerrel) összekapcsoló HDMI kábelre van szükség (ott figyel a dobozban) és be is lehet kapcsolni. A wifit nem, vagy a hozzám hasonlóan paranoiásan korlátozott beállításokkal használó gamerek a beépített 2,4GHz sávban üzemelő IEEE 802.11 b/g/n drótnélküli hálózati adapter helyett a jól bevált ethernet kábelt is használhatják a konzol otthoni hálózatba kötésére. A készülékház hátoldalán sorakozó csatlakozók sora még PlayStation Camera bekötésére (is) szolgáló AUX és egy digitális optikai hangkimenettel egészül ki, melyen keresztül erősítőhöz tudjuk kivezetni a konzol hangját. Erre azonban csak akkor lehet szükség, ha közvetlenül nem tudjuk a házimozi rendszerbe kötni a HDMI csatlakozót, amin a kép mellett a többcsatornás hangot is képes a PS4 kiküldeni.

Az előd és a PlayStation 4 külső megjelenése közötti különbség híven tükrözi a készülékházon belüli változások mértékét. A PS3 teljesen egyedi architektúrája helyett – ami az első szériát minden idők legdrágábban gyártott konzoljává tette – a PS4 egy jóval hagyományosabb, vagyis PC közelibb elemekből felépített eszköz. Az új generációs gépének fejlesztése során a Sony az AMD-vel dolgozott együtt és a közös munka gyümölcsei lett a Jaguar alapokra épülő 8 magot és a legújabb Radeon grafikus architektúrát egyesítő APU. Az elsődleges központi egység részletes elemzése a Prohardver oldalain olvasható. A technológia mélyében rejlő szépségek után kevésbé fogékony játékosok számára is érdekes lehet még, hogy a 8GB GDDR5 memóriával gazdálkodó, processzor mellett másodlagos központi egység is helyet kapott a PS4 alaplapján. A 256MB GDDR3 memóriával megtámogatott SCEI CXD90025G processzor feladata letöltések, szociális hálózati funkciók kezelése. Röviden a nem közvetlenül a játékhoz kapcsolódó feladatok átvételével az elsődleges APU tehermentesítése. Az alacsony fogyasztású ARM architektúrára épült egyedi vezérlőnek köszönhető, a konzol leginkább szembeszökő tulajdonsága, hogy a PS4 készenléti állapotban is folytatni tudja a letöltéseket, de gyanítom, nem kevés szerepe van abban is, hogy közösségi hálózati funkciók jóval gyorsabban elérhetők, mint az előd modell esetében.

A csak online beszerezhető kiegészítők és kézzel fogható lemezektől, ha lassan is, de a letöltés felé mozduló játékkiadás világában az sem mellékes szempont, hogy a háttértár esetében a Sony tartotta magát a PS3-nál mindenki által pozitívnak értékelt megoldásához. A PS4 500GB kapacitású merevlemezének cseréje is könnyedén, és ami még fontosabb garanciavesztés nélkül kivitelezhető házilag. A gyártó állítása szerint (ezt idő és parlagon heverő hardver hiányában nem próbáltam) merevlemez helyett SSD háttértárat is gond nélkül lehet használni.

A lélek – operációs rendszer

Mivel kollégától, testvér szerkesztőségből vettem át a PlayStation 4 tesztelésének stafétáját a konzol bekapcsolása után már nem kellett tűkön ülve várakoznom az első indításkor elkerülhetetlen rendszerfrissítés letöltésére és telepítésére. A beérkezett hírek szerint ennek a „kötelező gyakorlatnak” a kivitelezése az észak-amerikai és később nyugat-európai premierek napján nem volt minden játékos számára zökkenőmentes feladat. Azt viszont igencsak remélem, hogy a Sony valamilyen megoldással készül a karácsony napján várhatóan majd ismét igencsak megugró terhelés lekezelésére, különben néhány gamer örömébe nem kevés üröm vegyül az ajándékcsomagból frissiben kibontott, de lassan töltő vagy elérhetetlen update miatt használhatatlan konzol előtt kuporogva. Azon meg végképp csodálkozom, hogy eddig nem láttam olyan élelmes kereskedő hirdetését, aki némi felárért előre telepítést és ajándékcsomagolási szolgáltatást kínál a PS4-et szeretteik számára meglepetésként beszerezni szándékozó vásárlók részére.

A villámsebesnek ugyan nem nevezhető, de átlagos számítógép betöltési idejével azért versenyképes boot és saját felhasználóm létrehozása (létező PlayStation Netwok fiókkal csak az e-mail és jelszó beírása) után abban a menüben találtam magam, ami nem sokban különbözik a PS3 kezelőfelületétől. Tény, hogy némileg letisztultabbnak tűnik, és elsőre nem terebélyesedik túl a képernyő síkjának minden irányába, de ez egyrészt csak átmeneti állapot, másrészt pedig hamar kiderül, hogy a kevesebb menüpont kevesebb szórakozási lehetőséget is jelent. Nagyon úgy tűnik, mintha a hardver elemeit és a külső megjelenést oly radikálisan megváltoztató fejlesztőkből a felhasználói felület tervezésére kiveszett volna minden ötlet és újító szándék.

Azt a változtatást szerencsére meglépték a fejlesztők, hogy a telepített játékok listája meg nem egyetlen végtelenbe vesző oszlop aprócska kis ikonokkal, de ahogy szaporodni bővülni fog a valamilyen formában birtokolt játékok sora az oldalra scrollozó nagyobb képeken alapuló listázás sem tűnik a legtökéletesebb megoldásnak. Főleg a saját rendezés, vagy legalább a lista elejére rögzíthető kedvencek hiányában, az ikonok sorrendjét ugyanis csak és kizárólag az határozza meg, hogy mit játszottunk, futtatunk utoljára. Így könnyen minél inkább a lista végére szorul valami annál kisebb esélye lesz arra, hogy nem kimondottan az adott játék után keresgélve újra a játékos elé kerüljön egy korábban kipróbált, de valami nagy cím megérkezése miatt félbehagyott minijáték.

Az érzékszervek – vezérlők és érzékelők

Megfogni és megszeretni csupán egy pillanat műve volt a korábbi kontrollernél ránézésre nem csak nagyobbnak, de sokkal bumfordibbnak is tűnő Dualshock 4 irányítót. A látszat azonban ne tévesszen meg senkit, a kecses vonalak feladása a legjobb dolog ami a kontrollerrel történhetett. Azt még a legelkötelezettebb PlayStation rajongók is – kénytelen-kelletlen ugyan, de – elismerték, hogy az első generációs PS óta változatlan, lényeges méreteit tekintve még az analóg karok bevezetésekor sem áttervezett PlayStation irányítónál vannak az átlagos európai kézbe sokkal jobban illeszkedő joypadek. Most a Sony is belátta, és az új generációs irányító nem csak szélesebb lett néhány centivel, hogy a rákerült érintő felületnek kellő helyet biztosítson, de vaskosabb és egy kicsit hosszabb „szarvakat” is kapott. Az alsó részén rücskösebb, jobban tapadó műanyag borítással kombinálva ez a pár centis növekedés sokkal kényelmesebb és hosszú távon is stabil fogást kínál a játékosoknak.

Az irányítási lehetőségek újdonságai, az érintő felület és az irányítót a Move vezérlőhöz hasonlóan változó színnel a kamera számára azonosító fény valódi használhatósága majd csak később derül ki, mikor a játékfejlesztők nem csak hirtelen ráerőszakolnak valami funkciót, hanem valóban integrálják a játékba. Hasonlóan a beépített hangszóróhoz, ami valószínűleg számos tréfás lehetőséget tartogat a játék bejelentéseinek a TV hangszóróiból érkező zene és hangeffektekből való kiemelésén túl. A mikrofonos fejhallgató csatlakozónak viszont egyből látom az előnyeit. Aminek őszintén örülök az a drótnélküli eszközöknél jóval kedvezőbb áron beszerezhető jó minőségű kábeles eszközök használatának lehetősége. Annak viszont már kevésbé, hogy a 1.5-ös rendszer megjelenéséig erre rá is vagyunk kényszerítve az alvó családtagok mellett játszva, mert hiába is csatlakoztatjuk akár a Sony saját, PS3-mal kiválóan működő Wireles Headset-jének USB adóvevőjét, a konzol csak „nem támogatott” eszközként azonosítja.

A szövegbevitelt nagyban megkönnyíti, hogy használhatjuk a DS4 giroszkópos pozíció érzékelőit a gépelés során, így kockáról-kockára lépegetés helyett a kontroller „lóbálásával” mozgathatjuk a kurzort a virtuális billentyűzeten. Egy-két perces próbálgatás után ez (számomra legalábbis) sokkal szimpatikusabbnak bizonyult, persze sokat „szövegelni” egy fizikai billentyűzeten az igazi. USB csatlakozós PC perifériákat gond nélkül felismeri – még a Microsoft Sidewinder Keyboard és Mouse ellen sem volt kifogása - de még azzal a TV távirányító méretű Air Mouse névre hallgató giroszkópos egérrel kombinált billentyűzetet is elfogadta, amit a PS3 nem volt képes felismerni. Üröm az örömben, hogy az egér használatát az internet böngésző továbbra sem támogatja.

Ne feledkezzünk meg a PS4-gyel együtt megjelent PlayStation Cameráról sem. A dedikált periféria két érzékelőjének köszönhetően sokkal jobban érzékeli a játékosok és végtagjaik térbeli pozícióját, mint az „egyszemű” PlayStation Eye. A Sony állítása szerint a csak látható fény tartományában érzékelő egységet nem a Microsoft Kincect ellenfelének, nem a mozdulatokkal vezérlés céljaira, hanem a saját kiterjesztett valóságba vezető útjuk eszközének tervezték. Erre utal az is, hogy a Playroom menüpontban elérhető három minijáték, ami valóban használja is az új kamerát mind a felhasználó környezetében megjelenített virtuális elemekre építve igyekszik szórakoztatni a játékosokat. Méghozzá egyszerűségük ellenére meglehetős sikerrel. A DS4 fényei mellett a Move irányítót is felismerő kamera kipróbálása után igazán kíváncsian várom, hogy mikor rukkolnak elő egy nem a legfiatalabb játékos korosztálynak szánt Wonderbook vagy más AR alapú játékkal.

A tartalom – média

A PlayStation 4 legkomolyabb problémájának érzem a médialejátszási képességek majdnem teljes hiányát. Az is „érdekes”, hogy IR vevő hiányában a PS4 mint Blu-ray lejátszó csak a kontrollerről vezérelhető, miközben már a PS2 óta mindig volt külön beszerezhető távirányító a mozizáshoz. Az viszont döbbenet, hogy amíg az elődön simán lehetett külső forrásból vagy akár az otthoni hálózaton elérhető DLNA szolgáltatóról filmet, zenét lejátszani és fényképet megjeleníteni, addig a szórakozás ezen formái nem kerültek fel a PS4-en elérhető szolgáltatások listájára.

Magyar PSN fiókkal még a Sony saját on-demand film és zeneszolgáltatásához sem férünk hozzá, és az egyéb netes tartalomszolgáltatások is hiányoznak a kínálatból. Miközben a két éves Sony házimozi rendszerhez nemrég érkezett FUSO és egyéb frissítés, no meg a hazai AXN, de még az MTV Videó-tár is elérhető rajta. Ezzel a nem csak játékot, de médiát is fogyasztó felhasználók szemében komoly hátrányba kerülhet a Sony új generációs készüléke, így őszintén remélem, hogy valóban komolyan gondolták a valamely hivatalos oldalon feltett felhasználói kérdésre adott választ, és hamarosan megoldást kínálnak a DLNA kiszolgálók kínálta tartalom PlayStation 4-en való lejátszására. Bizakodásra ad okot, hogy a észak-amerikai premierhez kapcsolt sajtó rendezvények egyikén a fejlesztő csoport egy prominens tagja úgy nyilatkozott, hogy a médiajátszó funkciókat nem üzletpolitikai okból hagyták ki a konzol szolgáltatásai közül. Hiányuk valódi indoka az operációs rendszer induló verziójának elkészítésére rendelkezésre álló rövid idő, és inkább hagyták a médiacenter funkciók bevezetését egy majdani frissítésre, hogy a játékkonzol elsődleges funkcióinak hibamentesítésére koncentrálhassák erőiket.

Amennyiben nem lejátszani, hanem létrehozni kívánjuk a médiát, egyből a PS4 szolgáltatásainak legkellemesebb újdonságaihoz jutunk. Nem csak rögzített játékmenet videóinkat és képernyőfotóinkat oszthatjuk meg számost web 2.0 megoldáson, közösségi portálon keresztül, de akár online közvetítésre is módot kínál az operációs rendszer. A közvetítések persze közvetlenül is elérhetők, és a PSN közösségi hálózatán megjelölt barátainknak sem csak a trófea gyűjtögetését, hanem videós tevékenységét is láthatjuk az újdonságok menüpont alatt. Feltéve, ha annak megosztását engedélyezték saját beállításaikban. Arról persze nem szabad megfeledkezni, hogy valós idejű közvetítésnél a kimenő képminőséget erősen befolyásolja a netkapcsolat feltöltési sebessége, így nem árt egyeztetni, hogy addig a családtagok ne használjanak a sávszélességből túl sokat elhasználó szolgáltatásokat a számítógépen, tableten vagy bármi máson.

A lényeg – játékok

Játékok nélkül egy új konzol sem ér sokkal többet, mint egy pár dingókutyavese és ebből a szempontból bizony hátránnyal indul elődjéhez képest a Sony új generációs készüléke. A PS4 ugyanis nem rendelkezik a visszafelé kompatibilitás képességével, ami az első PS3 verziónak még sajátja volt. Magyarul PS4-en csak PS4-re kiadott játékokat lehet játszani, a korábbi játékgyűjtemény néhány darabjának portolt verzióját ugyan kedvezményes áron be lehet szerezni a Store-on keresztül, de játékélmény tekintetében ezek semmiféle újdonságot nem hoznak és ha keveset is, de fizetni kell a korábban már megvásárolt játékokért újra.

A tesztelésre kapott PS4-gyel együtt érkező öt lemezes játékgyűjtemény (és a PS Plus-on jelenleg elérhető két ingyenes címmel) viszont többé-kevésbé sikeresen rácáfolt arra a félelmemre, hogy alig észrevehető különbség lesz csak tapasztalható az előző generáció utolsó játékai és az új generáció nyitó címei között. A PS3 ebből a szempontból is komoly helyzeti előnyben volt, hiszen az SD felbontású, jobbára képcsöves televíziók konzolját, a jóval nagyobb felbontású, HD képes megjelenítők elterjedésekor váltotta le. Ez a különbség pedig még a leglaikusabb néző szemében is feltűnő. Ám kiderült, hogy annyira nem kell a PS4-et félteni, képességiből már az induló játékválasztékban is tud némi ízelítőt nyújtani.

A generációs különbségek összehasonlításra a legjobb lehetőséget két, PS3 verzióban korábban már tesztelt játék kínálta. A LEGO Marvel Super Heroes esetében igazából nem is vártam különösebb változást a látványvilágban, hiszen a Traveller’s Tales műanyag figurákat életre keltő játékai sosem a grafikai lehetőségek élvonalába tartozó látványvilágukkal, hanem hangulatukkal és könnyű, de mégsem unalmas játékmenetükkel hódítottak az akció-platform kategóriában. A PS4 változat ennek ellenére képes volt, ha újat nem is, de bizonyos pontokon szebbet mutatni. Kivált képen a részletességben, a sok apró elemet megjelenítő tömegösszecsapások helyszínein nyújt többet a PS3 verziónál. A legjobb példa erre talán az első, homokemberes küldetés, ahol a Sandman által életre hívott hatalmas homok-gólem sokkal látványosabb, és a vízzel való locsolgatásának hatása is sokkal szemléletesebben jelenik meg a képernyőn.

Hasonlóan jó összehasonlítási lehetőséget nyújt a szintén mindkét generációra megjelent Assassin’s Creed IV: Black Flag. Melynek esetében már a neten keringő, összehasonlító videókból is fogalmat alkothatunk a két generáció közötti finom, de látványos különbségekről. A játékmenetet, irányítást ebben az esetben sem változtatták meg. A fejlettebb grafikus processzor lehetőségeit viszont igyekeztek kihasználni a fejlesztők. A karakterek magasabb részletessége mellett a távolságot sokkal érzékelhetőbbé tevő kidolgozottsága érzékelhetően hozzá tesz a játékélményhez. Valamint a nyitó jelenet tengeröblében sem az az idegesítően fröccsöntött hatást keltő víz fogadja a játékost, mint a PS3 változatban.

Az „örökölt” játékok mellett, a tesztkészletben kifejezetten az új generációs masinára fejlesztett nyitócímek is helyet kaptak. Ezek közül a Killzone Shadow Fall hamarosan egy külön bemutató keretében jelenik meg a GamePod virtuális hasábjain. A Knack pedig egy új akció-platformer, ami nem csak a fény-árnyék kezelés techdemójaként állja meg a helyét, de számomra a kis parafadugó harcosból a további alkotóelemek összeszedegetésével szuper-harci-óriássá növekvő főszereplő goblin-elhárítási tevékenysége kellemes szórakozást biztosított.

Az otthonomba fogadott PlayStation 4-gyel az eltelt, alig több mint két nap alatt szerzett tapasztalatokat, kisebb-nagyobb élményeket és csalódásokat nehéz egyetlen bekezdésben összegezni. Abban teljesen biztos vagyok, hogy az új generációs konzol a jelenlegi játék és szolgáltatás kínálattal éppen csak egy aprócska ízelítőt ad képességeiből, és igencsak bízom abban, hogy a továbbiakban megjelenő játékok és rendszerfrissítések hatalmas meglepetéseket tartogatnak a játékosok számára. Abban viszont biztos vagyok, hogy egyelőre nincs oka a mélységes depresszióra azoknak sem, akik előrendelés hiányában nem jutottak hozzá a nyitónapon a konzolhoz.