Kibékíthetetlen ellentétek
Még PlayStation 2 konzolra jelent meg 2004 novemberében a Killzone, a Sony exkluzív sci-fi FPS játékát azonban közel sem osztatlan lelkesedéssel fogadták a játékosok. Valószínűleg a játékélménnyel szemben megfogalmazott kritikáknak is szerepe volt abban, hogy a kiadó elég hosszan jegelte a franchise-t. Egy 2006-ban PSP-re kiadott mellékszál (Killzone: Liberation) után, az Alfa Centauri ikercsillagjainak naprendszeriben lévő, egymással háborús konfliktusba keveredett kolóniák háborújának újabb fejezetére 2009-ig kellett várni. A PS3 képességeit látványosan kihasználó, az első epizód agresszorainak bolygóján játszódó Killzone 2 már kimondottan sikeresnek bizonyult, mind a kritikusok pontszámai, mind az eladási adatok tekintetében. Két évvel később, 2011-ben követte is a Killzone 3, immár trilógiává bővítve az ISA és a Helghast háborújának történetét. A harmadik fő-részben azonban véglegesen le is zárták a két kolónia háborújának történetét, hiszen a Helghan lakhatatlanná válása után a Vekta lakói befogadták a Helghast túlélőket.
Új generációs konzoljának megjelenésére a kiadó a Killzone sorozat új epizódjának elkészítésével a korábbi részeket is fejlesztő Guerilla Games stúdiót bízta meg, akik néhány évtizedet előre ugorva folytatták az immár egymás mellett, de elkülönülve egy hatalmas fal két oldalán élő vekta-i és Helghast telepesek közös jövőjében. Mindkét oldalon akadnak azonban radikálisok, akik nem szeretnének a másik néppel tovább osztozni, és a bolygó teljes el- illetve visszafoglalására törekednek. Az új főszereplőnk, Lucas Kellan a Vectan Security Agency különleges kiképzést kapott Shadow Marshal egységének tagja, akiknek hivatalosan a két oldal közötti béke fenntartása és terrorakciók megakadályozása a feladata. Valójában azonban – az éppen csak nem nyílt konfliktusig fajult ellenségeskedésben – a másik oldalra történő beszivárgás és szabotázs akciók végrehajtása, vagy azok nyomainak éltüntetése szintén benne van az árnyék marsallok munkaköri leírásában.
Az új főszereplő még csak a nyitánya a Killzone Shadow Fall hozta változásoknak, melyek közül a legalapvetőbb az, hogy a kampányban nem a nagy hadmozdulatok résztvevőiként, sok főt számláló támadó vagy védő csapatok egyik (persze mindig kulcsszerepet játszó) katonájaként vesz részt a játékos. Az árnyék marsallok igazi egyszemélyes hadseregek, akik jobbára egymagukban veszik fel a küzdelmet a népes Helghast túlerővel szemben.
A magányos hőst persze igen fejlett technika segíti a küldetései végrehajtásában, mint a több évtizedes fegyverfejlesztés kézzel fogható csúcsterméke az LSR44 plazmafegyver. Két üzemmód között gyorsan átváltani képes kézifegyvert lehet rohampuska módban sorozatlövések leadására, vagy mesterlövész puskaként brutális energiájú (a fél tárat elhasználó) plazmacsomag nagy távolságba juttatására is használni. Egy második, zsákmányolt lőfegyvert is hordhat magánál a játékos, de nem hiányoznak a gránátok, távolról aktiválható robbanótöltetek és a pusztítás egyéb mókás kellékei. Az ellenfelek közelharcban késsel, pusztakézzel vagy épp a fegyver tusával történő brutális kivégzése egyike a franchise sokat emlegetett és a Killzone Shadow Fall-ban is visszaköszönő hagyományainak.
A shadow marshal felszerelés elmaradhatatlan, még az alapfegyvernél is (amitől Lucas nem is hajlandó megválni) sokoldalúbb eleme az OWL drón. A nagyjából emberfejnyi önműködően repülni és lebegni képes robot beépített géppuskájával képes területvédelemre, de elektronikus konzolok feltörésére is lehet utasítani. A megadott pontra személyi energiapajzsot telepít vagy kötelet feszít ki, amin nagyobb mélységbe is biztonsággal lejuthat a játékos. Feladatának teljesítése után, vagy sérülés esetén pedig visszatér az árnyék marsall páncélzatán kialakított tárolójába, ahol feltölti és regenerálja önmagát. Nem kevéssé hasznos az a képessége sem, hogy a végzetes sérülést kapott karaktert is képes visszarángatni a halál torkából egy nagy adag adrenalin beadásával.
Mivel az egyéb akciók és funkciók elfoglaltak minden rendelkezésre álló gombot, az OWL drón üzemmódjai közötti váltást a Guerilla Games fejlesztő a DualShock 4 érintőfelületéhez rendelték hozzá. Az igazat megvallva, a fel, le és jobbra vagy balra söpréssel kapcsolgatás nem a legkifinomultabb felhasználása az érintőpanelnek, de jóval gyorsabb, mint valamiféle menü alapú megoldás.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
