Bevált recept,
Az AC sorozat átlépett abba a kategóriába, mikor már nem lehet egy kezünkön megszámolni a részeit – még akkor is, ha csak a nagygépes epizódokat vesszük sorra. Csalókának tűnhet, hogy 2013 novemberében megjelent játék címében a négyes számot viseli, ám a Black Flag ennek ellenére a hatodik, otthoni konzolokra és PC-re kiadott Assassin’ Creed epizód. A sikersorozatok folytatásainál pedig mindig ott a kérdés, hogy csak a címükkel adják el magukat, vagy valóban kínálnak olyan játékélményt, mint előzményeik?
Az Assassin’s Creed franchise komoly előnye, hogy két titkos társaság történelmi korszakokon átívelő küzdelmének mozzanatai adják az egyes epizódok fő-történetét. Nincs meg a kényszer, hogy ugyanaz a karakter legyen főszereplő, s nem csak földrajzi lokációk, de a korszakok között is szabadon lehet váltani az epizódok helyszínét. A Black Flag esetében a helyszín a karibi szigetvilág, az időszak a 18. század, vagyis a kalózok hollywoodi filmekben hol romantikusnak, hol harcias-hősiesnek vagy esetenként misztikus-viccesnek, de mindképpen paradicsominak és kalandos-kardozósnak ábrázolt világa.
Karakterünk ki más lehetne, ha nem egy kalóz, azonban Edward Kenwaynek ez nem csak a „fedőfoglalkozása”. Az AC4 szakít azzal a hagyományával, hogy generációk óta az Assassinok rendjéhez tartozó családok, már a születésük pillanatától mester-gyilkosnak nevelt tagjai kapják a főszerepet. A kiugrott angol haditengerész gyakorlatilag csak azért keveredik bele a templomosok és assassinok titkos háborújába, mert jó ötletnek találja egy levadászott assassin álcáját magára öltve a magas körökbe vezető ajánlólevelet kihasználva zsíros zsákmányokról információt szerezni. A sorozat korábbi epizódjaival közeli ismeretséget kötött játékosok számára ismerősen csengő családnév azért előre vetíti, hogy a belekeveredésből, generációkra szóló elkötelezettség lesz a játék végére. Addig azonban kanyargós út, kellemesen szerteágazó történet vezet, aminek elején Edward számára egy jó kalózhajó és kellően rátermett legénység verbuválása sokkal fontosabb bármiféle misztikus cél elérésénél.
Az AC játékok történetének másik fontos jellemzője volt a korábbiakban, hogy mégse érezzük úgy, hogy csak a cím kapcsolja össze a sorozat darabjait, a fejlesztők egy jelenkorban játszódó háttér-történettel fűzték össze azokat. A Desmond Miles – számos assassin és néhány templomos leszármazottja – főszereplésével több epizódon átívelő történet azonban nem nyerte el a játékosok osztatlan szimpátiáját. Többen nagy örömmel üdvözölték, hogy az Assassin’s Creed III-ban véglegesen lezárult ez a szál. Pontosabban lezárulni látszott, mert a Black Flag sem mentes a kvázi jelenben játszódó epizódoktól, s bizony ezekben hamar kiderül, hogy bár Desmond feláldozta magát, de tudatának és – ami a Abstrego-nak még fontosabb – generikus emlékezetének digitalizált másolata megmaradt. A templomosok magát játékszoftver fejlesztőnek álcázó cége pedig ezekben az emlékekben kutat vadul.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
