Riot grrrl

A francia Don’t Nod második játéka, a Life is Strange igen mély nyomot hagyott a játékvilágon. A narratív fókuszú, keserédes coming-of-age alkotás emberfeletti képességeken keresztül szemléltetett igen emberi szituációkat. A zeneválasztástól a hihető gimnáziumi kapcsolati drámákon át tiniszorongás középpontba állításáig a független filmeket idéző megközelítés tökéletesen betalált egy generáció számára. A siker óriási volt – amit azóta nemhogy megismételni, de megközelíteni sem sikerült. Nem elég, hogy a széria sorsát ma már egy másik csapat egyengeti, de a franciák azóta megjelent alkotásai sem tudtak annyi embert megérinteni, mint Max első kalandja. A munkát nem csak a Covid, majd az azt követő játékipari pénzhiány nehezítette, de óriási belső feszültségek is – de végül csak elkészült az a Lost Records: Bloom & Rage, amin azonnal érezhető a cél: az eredeti Life is Strange tényleges szellemi utódjának létrehozása. Talán annak epizodikus jellegét felidézendő a kalandot két részre bontották – a Tape 1 már kapható, míg a finálét jelző második kazetta április 15-én jelenik meg. Részben emiatt két dolgot már az elején tisztáznék: egyrészt mivel ez egy nagyobb sztori első fele csak, nehéz messzemenő következtetéseket levonni a narratíváról – másrészt pedig annyira erős a Life is Strange-párhuzam, hogy a szokásosnál és talán az illőnél is többször fogom azzal összevetni a Lost Recordsot.

A sztori keretét és felvezetését az adja, hogy a 40 év körüli Swann a távoli Vancouverből visszalátogat michigani szülővárosába, Velvet Cove-ba. Az ok: egy régi barátnője, Autumn tűnt fel a semmiből, és hazahívta a nőt. Ennek hatalmas jelentősége van: Swann és Autumn egy fiatalkori incident miatt megesküdtek, hogy soha nem fogják megkeresni egymást, az egykori osztálytársat annyira aggasztja valami, hogy megszegte az ígéretet. Amikor a teljes brigád – beleértve Norát és Katet is – összegyűlik a helyi kocsmában, egykori törzshelyükön, felváltva próbálják felidézni a távoli múltat, 1995 nyarát, valamint értelmezni a jelen eseményeit. A történet kamerát is váltva ugrál jelen és múlt között, két oldalról is építgetve a sztorit és a karaktereket. Ez egy remek dinamikát ad az egész rejtélynek, bár tény, hogy mindkét szál ráérősen, néha talán túlságosan lassan bontakozik ki. Ezt leszámítva érdekes és izgalmas mindkét idővonal, és remekül vannak megírva a szereplők – akiket egyébként kiváló arcanimáció és szinkronmunka kelt életre.

[+]

A múltban Swann egy alig 16 éves lány: szégyenlős, zárkózott, imádja a természetet, célja pedig az, hogy videókamerájával dokumentálja életterét, mielőtt legnagyobb bánatára Michiganből Kanadába költözne családja. A Life is Strange fényképezős mechanikájával szemben itt videózhatunk, rövid felvételeket készítve különböző témákról: ezek időnként a sztorit mozdítják előre, máskor pedig a számos gyűjthető elem közé tartoznak. Megörökíthetjük macskánkat, a régió madarait, graffitiket, a térségben oly népszerű vadászat nyomait, a körülöttünk élőket, vagy épp a bizarr, szarvakkal díszített víztornyot is. Egy-egy fejezet teljesítésével Swann kisfilmet vág össze videóinkból, ahol gondolatait megosztva kommentálja a felvételeket. Azt, hogy mi kerül bele a filmbe, mi is variálhatjuk: törölhetünk nemkívánt szegmenseket és módosíthatjuk a sorrendet. Ezek apró, nosztalgikus, VHS-szűrős tartalmak lesznek, tökéletesen megidézve a ’90-es évek érzését. Élvezet a felfedezés, jó kirándulni és barangolni, és a kameralencsén keresztül apró és izgalmas részleteket fedezhetünk fel – míg nélküle megfoghatunk és megforgathatunk tárgyakat, vagy elmélkedhetünk környezetünkön.

[+]

Swann azonban egy balul elsült videózás után bajba keveredik, és végül a közeli fagyizó egyik alkalmazottja, Autumn, az ő barátja, Nora, valamint a hősünket piszkáló egyik csaj, Dylan testvére, Kat érkeznek a megmentésére. A szívatás végeredménye, hogy Dylan csávója messzire hajítja a fagyizó kulcsait, a lányok pedig elindulnak azt megkeresni. A kutatás során rádöbbennek, hogy mennyi a közös bennük, és elhatározzák, hogy az egész nyarat együtt töltik, bandázva, szórakozva, piálva, dumálva, szórakozva. A Life is Stange duója helyett így itt négy központi karaktert kísérhetünk útján, míg a mellékfigurák száma minimálisra redukálódik. Felnőtteket gyakorlatilag nem is látunk, ami kiváló arra, hogy a fiatalokat bontsa ki jobban a program. A kvartett pedig sokkal izgalmasabb és változatosabb interakciókat eredményez a duónál, nagyrészt a négy lány eltérő személyiségeinek köszönhetően. Nora igazi lázadó, rocksztár-ambíciói vannak, azonnal benne van minden rosszban, és sokszor teljesen kiszámíthatatlanul reagál a világra. Autumn az ő racionálisabb fele, sokkal visszafogottabb és megfontoltabb, és nem fejjel veti bele magát az aszfaltba. Kat – a kedvencem – pedig határozott, gyűlöli az igazságtalanságokat, vonzódik a különlegességekhez, a sötét dolgokhoz és családi háttere sem egyszerű, főleg testvére és annak pasija miatt.

[+]

A lányok kellően egyedi személyiségek, mind kis különc a maga módján, így kifejezetten könnyű szimpatizálni velük és megszeretni őket. A szokásos coming-of-age elemek vannak jelen itt is: a felnőttkor küszöbén levő fiatalok keresik magukat a világban, elegük van az elnyomókból és az igazságtalanságokból, lázadnak, és feszegetik a határokat. Vigyáznak egymásra és törődnek egymással, kötelékeik pedig igen különlegesek. Pont abban a korban vannak, amikor a velük történtek óriási mértékben képesek befolyásolni személyiségüket és jövőképüket, és kifejezetten érdekes mindezt megtapasztalni – és formálni. A Lost Records oly sok riválisával szemben végre finomhangolta, életszerű ritmusba terelte dialógusrendszerét is, ami sokkal természetesebbé teszi az interakciókat. A párbeszédek során valaki szinte folyamatosan beszél, és az ő mondandója közben választhatjuk ki reakciónkat – a hallgatás pedig nem óriási szünetet eredményez, hanem a beszélgetés folytatódását. Ez a rendszer organikussá teszi a többkarakteres jeleneteket, és sokkal jobban működik annál, mint amikor a szereplők arra várnak, hogy válaszoljunk – az egyetlen esetleges hátulütő az, hogy erősebb nyelvtudás kell hozzá, mert itt nincs idő szótározni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!