Life is Stanger Things

Szemben a Life is Strange idő-visszatekerős mechanikájával, A Lost Records karaktereinek nincs semmiféle emberfeletti képessége. Az (első?) paranormális tényező is az első „kazetta” végén kerül elő, és a történet egészen addig remekül működik anélkül is. Persze lehet, hogy később nagyobb szerepet kap majd ez a szál, de az is lehet, hogy csak afféle megtévesztésről van szó – áprilisban megírjuk, hogy mekkora szerephez jut az egész történetet és a két idősíkot tekintve. Kíváncsi leszek, hogy merre megy tovább a narratíva, de így is remekül működik. Spoiler-kerülés miatt kevés szót ejtettem a játék jelenéről – erről legyen elég annyi, hogy ez teszi kifejezetten izgalmassá a ’95-ben látott alapokat: láthatjuk, hogy Swann és a többiek mennyit változtak, hogy hol kötöttek ki, és hogy ebben mennyi szerepe volt annak a néhány nyári hónapnak, amit együtt töltöttünk.

[+]

A grafika bájos és remekül átjön nem csupán a michigani valóság, hanem az különleges, keserédes nézőpont is, amin keresztül azt Swann szemléli. A gyönyörű helyszínek általában rejtenek valami baljósat is: elhagyatott, játékkal teli játszóterek péniszes graffitikkel és használt tűkkel vannak megszórva; a gyönyörű túraútvonalak a vadászatokból hátramaradt állati csontokkal képesek megijeszteni az embert; egy videotéka pedig az aktuális horror és rom-kom kínálattal várja a látogatót – a tetőn D&D-re bekészített asztallal, sörökkel és rengeteg szeméttel. A szereplők is kifejezőek, és mivel szinte kizárólag a négy lányon van a fókusz, sokkal kidolgozottabbak: öltözeteik, arcmimikáik, gesztikulációk hitelessé és hihetővé teszik őket. Néhol elég elnagyolt azért egy-egy mozdulat, de még így is szuperül definiált jellemeket kapunk. A teljesítmény azonban már gyatrább: PS5-ön gyakoriak voltak a szaggatások vagy a fáziskéséssel betöltő grafikai elemek, főleg a zsúfoltabb jeleneteknél – ami azért bezavart az élménybe.

[+]

Szintén árt az egésznek egy kicsit az ütemezés, a két részre bontás. A nyár lassú, lusta kibontakozása szuperül átadja a hangulatot: Swann végre megtalálta „törzsét”, és együtt próbálják kihozni a legtöbbet hátrelévő közös idejükből, még bandát is alapítanak Bloom & Rage néven! A jelen lomhasága azonban feleslegesen darabolja fel a sztorit amellett, hogy folyamatosan olyan dolgokra utalgat, amik ugye a sztori első felét tartalmazó játékból nem derülnek ki. Miért nem akartak többet találkozni a lányok? Mi történt a városban a nyár végén? Mi az a rejtélyes csomag, amit Autumn magával hozott? Miközben narratív szempontból a játék egyértelművé teszi, hogy ezek égető kérdések (a válaszokra pedig valamiért nem emlékeznek a karakterek), mégis csak iszogatnak, dumálgatnak és játszanak a karakterek – mintha nem is lenne az egész ennyire fontos. Ez felborítja az ütemet, a kontraszt pedig kifejezetten zavaró lesz. Egyszerre érezzük azt, hogy araszolunk valami nagyon fontos felé, és azt is, hogy csak vidáman tengünk-lengünk az események lassabb áramlásával.

[+]

A Lost Records: Bloom & Rage első etapja szuper alapokat fektet le, amik egyértelműen a Life is Strange témáinak továbbgondolásai. A sztori ütemezése, egy-két konfliktus kialakulása és bizonyos rendezésbeli kérdések kissé furcsává tesznek fontos jeleneteket, viszont ezekkel együtt is kifejezetten érdekes lett az egész csomag. Remekül átadja 1995 hangulatát, a főszereplők érdekesek és szerethetők, és bár a „jelen” szál egyelőre nincs túl jól kibontva, annak jelenléte ad egy érdekes dinamikát az egésznek. A Don’t Nodtól megszokott módon remek dalokkal is találkozunk, és ezúttal (kisebb lassulások árán) szuper a képi világa is. Ha szereted a sztoriközpontú alkotásokat, biztos, hogy ez is be tud majd szippantani – bár, ha rám hallgatsz, megvárod a második felvonást, hogy a kéthónapos várakozás ne zökkentsen ki az izgalomból és a hangulatból.

A Lost Records: Bloom & Rage első része PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series konzolokra jelent meg.

A tesztjátékot a Don’t Nod biztosította.

Összefoglalás

A Lost Records: Bloom & Rage – Tape 1 a Life is Strange szellemi utódja: érdekes nyitány, kifejezetten izgalmas karakterekkel. Tökéletesen telibe találálja a ’90-es évek hangulatát, és bár kissé lassan indul be – és persze félbe is marad, hiszen a második, lezáró rész csak egy hónap múlva érkezik. Ha bírod a narratív játékokat, ebben sem fogsz csalódni.

A Lost Records: Bloom & Rage – Tape 1 legfőbb pozitívumai:

• Szuper hangulat és képi világ;
• érdekes karakterek két idősíkon is;
• nagyszerű, dinamikus dialógusok.

A Lost Records: Bloom & Rage – Tape 1 legnagyobb hiányosságai:

• A jelen szál kevésbé pörög;
• technikai malőrök;
• csak a sztori feléig jutunk.

Georgiadisz Leonidas