Among Ashes teszt

A retró és a meta ötvözetével csábítja a horror rajongókat az Among Ashes, de egyedi koncepciója ahhoz, hogy kitűnjön a jobbnál jobb játékok közül?

Átkozott egy játék

Az Among Ashes furcsa módon igyekszik berántani játékosát – ezt a fejlesztők röviden úgy írják le, hogy a játék története több szinten, vagyis metanarratívaként dolgozik. Bár a kifejezés furcsának tűnhet, az ötlet minden, csak nem forradalmian új. Az ebben az értelemben vett „meta” kiváló módja a videojátékos élmények újabb szintre emelésének: a negyedik fal áttörése, a játékos tényleges szereplőként való megjelenítése, vagy mondjuk a játék-a-játékban koncepciók kifejezetten izgalmassá tehetnek egy amúgy talán még csak nem is kiemelkedő alkotást. Ez fokozottan igaz a horror műfajra, ahol a játékos efféle megzavarása alkalmas lehet még erősebb bizonytalanság-érzet kiváltására. És pontosan ezt igyekszik előidézni az Among Ashes is, egy ötletes metahorror, amelynek számos bakija egyszerre rontja az élményt, ám különös módon hozzá is ad ahhoz.

2001-ben járunk, épp a Doomot idéző Demon Bloodot nyomjuk gépünkön, amikor haverunk ránk ír az MSN-re hajazó Awesome Messengeren. Talált egy nagyon para játékot, közli, amit egy horrorfanatikus fórumon osztott meg valaki „Sajnálom” címmel! Mi persze azonnal letöltjük a Night Callt – amit készítője szerint olyan klasszikusok ihlettek, mint a Resident Devil és a Silent Mill –, és kezdődhet is a rettegés. A gond csupán annyi, hogy a játék sok-sok ijesztő jelenete mellett mintha a lakásunkban is furcsa dolgok történnének – mintha a horror átszivárogna valóságunkba.

[+]

Az Among Ashes alapszinten tényleg egy Resident Evil-ihletésű videojátékról szól – elvégre karakterünk a Nigh Call játékban valami ilyesmit talál. A felütés ennek megfelelően egy ódon villába érkezés, majd igen hamar zombiszerű lények feltűnése. Miközben elszabadul a pokol, nekünk a túlélés mellett a kúria titkainak felfedezése, valamint megsebesült kollégánk megtalálása is a feladatunk lesz. Fejtörők és ijesztgetések, limitált lőszer és kevéske gyógyító tárgy szegélyezik küldetésünket, ahogy szobáról szobára kutatjuk át az épületet. Resident Evil után 28-ban a játékmenet egyszerűnek nevezhető, ahogy a grafika is a retrót idézi – de az összkép játszható, a harcok kibírhatók és a fejtörők is kellően ötletesek ahhoz, hogy a Night Call önmagában is lekösse a retrós műfajra vevő játékost. Mindez azonban csak az Among Ashes első szintje.


[+]

A játék második szintje a Night Callozó karakterünkkel kapcsolatos – eleinte azért, mert a Night Call tele van hibákkal. Innen hiányzik egy szövegrész, ott nem reagál egy ajtó, amott bugos az egyik tárgy. Szerencsére az eredeti linket is átküldő cimboránk üzenetben dob egy fórumlinket, ahol a többi játékos is ezekkel a problémákkal küszködik, egyre furább megoldásokat találva azokra. A szimulált fórumban egyre több háttérinformáció derül ki a Night Call fejlesztésének bizarr körülményeiről, és persze a továbbjutáshoz szükséges trükköket is itt leshetjük el. Ez kifejezetten jópofán van megvalósítva: ablakot kell váltani, meg kell nyitni a linkeket, és várni, amíg szépen betölt a nagyon egyszerű oldal, amit a fórumozók korhű felhasználónevei, aláírásai és tagjei még nosztalgikusabbá tesznek.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

  • The Thing Remastered teszt

    A dolog 1982-ben frászt hozta az emberekre, aztán 2002-ben, játékformában már nem volt olyan ijesztő. Újabb két évtizeddel később most a digitális szörnyeteg újra próbálkozhat.

Előzmények

  • Clock Tower: Rewind teszt

    Időutazás a túlélő horrorjátékok múltjába, pár extrával kibővítve – vajon modern szemmel is megéri belevetni magunkat a Clock Towerbe, 30 évvel az eredeti megjelenése után?

  • Slay the Princess: The Pristine Cut teszt

    Minél több döntési lehetőség van egy narratív játékban, annál többet árul el rólunk is a kialakuló sztori – a Slay the Princess bővített verziójában pedig szinte megszámlálhatatlan elágazás van…

  • Fear the Spotlight teszt

    A Blumhouse a független horrorfilmek jeles képviselőjévé nőtte ki magát, és nemrég indie játékok felkarolásával belépett a videojáték-kiadók közé is. Első játékuk mi más is lehetne, mint egy horrorjáték?

  • Phoenix Springs teszt

    Annyit vitázunk arról, hogy a játékok képviselhetnek-e – és ha igen, milyen értelemben? – művészeti értéket, hogy amikor jön egy tényleg művészi alkotás, amellett hajlamosak vagyunk elmenni.