Kis sziget, kis ambíciók

A cozy és a wholesome mára már saját stílussá nőtte ki magát. Az ilyen jellegű játékok fókusza a kellemes kikapcsolódáson van, ahol stresszmentesen, bájos képi világgal tapasztalhatunk meg aranyos, könnyed történeteket, komoly kihívásoktól mentesen. Egy pokrócos, bekuckózós olvasás, egy kandalló mellett elfogyasztott tejszínhabos kakaó, a karácsonykor mindig újranézett ezeréves kedvenc gyermekkori film videojátékos megfelelői ezek – feladatuk pusztán a szerotonintermelés. A stílus szabályainak követése önmagában persze nem fog mindenképpen szórakoztató játékélményt eredményezni, és bár számos ilyen jellegű kiváló alkotás született, sok van, amely csupán „cukiságot” kínál, semmi mást. A Petit Island sajnos utóbbi kategóriába tartozik.

A játék eseményeit Lilyn, egy szemüveges cicán keresztül követhetjük végig, aki a történet kezdetén érthető módon szomorú hangulatban van: nagypapája kezd nagyon felejteni. Korábban nagyon szerette mesélni gyerek- és fiatalkori történeteit, de ma már egyszerűen nem jutnak eszébe az események, és ettől állandó frusztrációban tölti napjait. Lily eleinte úgy érzi, hogy tehetetlen, de végül csak talál egy lehetséges megoldást: elhatározza, hogy elmegy nagypapa gyermekkori kalandjainak helyszínére, a címadó piciny szigetre, hogy felkeresse és megismerje annak régi barátait és készítsen egy naplót tele közös élményeikkel. Bízik benne, hogy ez segíteni fog nagypapájának felidézni, újra megélni a szép emlékeit, ráadásul így talán unoka és nagypapa is jobban megismerhetik egymást. Így kötünk hát ki Petit Islanden, és vetjük bele magunkat ebbe a négy-öt óra alatt teljesíthető játékba.

[+]

A pici szigetet szabadon járhatjuk be, de a vártnál sokkal kisebb a cselekvési szabadságunk: bár viszonylag szabadon lehet felderíteni erdőt és várost, egy adott időben nem sok mindent tehetünk. A cél mindig megtalálni egy kijelölt helyit, aki valamilyen szinten kapcsolódik Lily nagypapájának múltjához. Az irritáló hangeffektekkel megpakolt szövegek után a párbeszédben említett másik helyre kell mennünk, így a játékélmény nagyjából A-pontból B-pontba való szaladgálásból áll. Időnként kis extra tevékenységek várnak ránk, de ezek sem állnak többől, mint egy-két gombnyomásból: ültethetünk virágot, megjavíthatunk elhasználódott tárgyakat és e műfaj szabályai szerint foghatunk halakat és bogarakat is. Sajnos egyik ilyen minijáték sem túl interaktív vagy különösebben friss ötlet, ennél valamivel több erőfeszítésre lett volna szükség a fejlesztők részéről – mind a koncepció terén hasonló Lil Gator Game, mind pedig a Smushi Come Home jóval többet tudott ennél.

[+]

A Petit Island legfőbb vonzereje így tehát mindenképpen a végtelenül aranyos képi világa. A sziget és annak állati lakói elképesztően cukik, minden színes és meseszerű, a bűbájos városkától a halászfalucskán át az ültetvényeken keresztül az erdőkig-hegyekig-folyópartokig. Szerezhetünk bölény vagy láma hátasokat, amik szintén nagyon kedvesek, és úgy általában a karakteranimációk is olyanok, mintha plüssfigurák vagy játékbabák keltek volna életre. A gond az, hogy alig van interakció a világ és a figurák között, hiszen néhány, még a minijáték minősítéshez is túlontúl apró lehetőségen kívül igazából nagyon kevés játékmechanika létezik a szimpla közlekedésen túl. Még a történet sem tudja úgy istenigazából kihozni azokat az érzelmeket, mint amikre számítanánk: bár mondanivalója kedves, mint minden más a Petit Islandben, sajnos egyben felületes és sablonos is.

[+]

Mindezért kifejezetten magas árat kérnek a fejlesztők, ráadásul a program jelen állapotában tele van bugokkal, és ennek köszönhetően az egész valahogy csiszolatlannak tűnik. A menükezelés frusztráló és körülményes, az eszközök közti váltogatás macerás, és néhol nem egyértelmű, hogy egy-egy gombnyomásra reagál-e a program. Egyszer egy átvezető jelenet közben egy karakter belökött a vízbe, és innen nem is tudtam tovább haladni – be kellett tölteni egy korábbi mentést, és még mázli, hogy volt egy egész friss, ugyanis automatikusan nem készít checkpointokat a játék.

[+]

Noha ebben a műfajban a komplex játékmechanika és a magas kihívási fok nemhogy nem kötelező elemek, de akár egyenesen zavarók is lehetnek, valamit azért kell nyújtania e programoknak is. Ez lehet egy érdekes narratíva, lehetne opcionális teendők változatos sora, vagy mérhetetlen cselekvési, netán döntési szabadság, vagy bármi más. A Peti Islandben azonban pusztán a (tényleg kiválóan sikerült) cuki és imádnivaló prezentáción túl nemigen van más, ami berántana, és gyakorlatilag nincs semmi, ami marasztalna.

A Petit Island PC-re, Switchre, PlayStation 5-re és Xbox konzolokra jelent meg.

A tesztpéldányt a kiadó Soedesco biztosította.

Összefoglalás

A Petit Island egy pici, szabadon bejárható szigeten játszódó, sztoriközpontú kaland, ami bájos külsején túl nemigen nyújt semmit. „Menj oda és beszélj vele!” típusú játékmenete se emlékezetes, sem pedig túlságosan szórakoztató nem lett.

A Petit Island legfőbb pozitívumai:

• Kedves hangulat;
• bájos képi világ;
• aranyos felütés.

A Petit Island legnagyobb hiányosságai:

• Nem túl interaktív;
• repetitív feladatok és tennivaló;
• magas ár.

Georgiadisz Leonidas