Alan Wake

7. Alan Wake (Remedy, 2010)

A játék, melyre oly sokáig vártunk, a játék, mely új műfajt teremtett, a játék mely.... igen, már megint Xbox-exklúzív címet hoztam fel, de már nem az, ugyanis PC-re is megjelent!

Komolyra fordítva a szót, az Alan Wake olyan szintű mérföldkő volt a játékok történelmében, hogy balgaság lenne azt figyelmen kívül hagyni. Tökéletesen egyesítette a filmek illetve sorozatok történetvezetési mechanikáját a játékok adta interaktivitás lehetőségével. Zseniális, eddig sehol máshol nem látott ötletek voltak benne, a hangulat pedig pazar volt.

Az Alan Wake nagyon sok dologban megegyezik a Mafia 2-vel, már ami a sztori színvonalát és filmes jellegét illeti, azonban van valami, amiben kétségtelenül túlmutat rajta: sokkal jobban lehet azonosulni a karakterekkel, és beleélni magunkat a történésekbe, hiába van szó alapvetően egy fantasy-science fiction elemekkel operáló játékról. Én együltömben vittem végig a 12 órás kalandot, annyira lekötött az egész. Érdekelt, hogy mi fog történni, izgultam a szereplővel sorsa miatt, s nyomon követtem Alan lélekben zajló tortúráját, ahogy kétségbeesetten küzd szerelméért.

A játék epizódokra van bontva, akárcsak egy sorozat, azonban a történet színvonala, és hitelessége a komolyabb filmekét idézi. A játék vége erősen elgondolkodtató, csavaros, egy igen nagy mindfuck, ha így jobban tetszik. Megéri játszani vele. Egy biztos, ha elkezditek, nem akarjátok majd abbahagyni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!