The Darkness 1,2
1. The Darkness 1,2 (Starbreeze, 2K Games, 2007, 2012)
Mielőtt bárki támadna: leszögeztem már az elején, hogy ez totálisan szubjektív összeállítás! Nagyon furcsának tűnhet ugyan, hogy egy viszonylag kevésbé ismert játékot rakok az első helyre. De hát mint tudjuk, a minőség nem mindig azonos a mennyiséggel (Ez alatt csupán azt kell érteni, hogy attól, mert egy játék ismert, és esetlegesen sok darabot adnak el belőle, még nem biztos, hogy olyan jó. Lásd: Aliens: Colonial Marines).
A The Darkness az a játék, amiről teljes bizonyossággal kijelenthetem, hogy számomra a legnagyobb érzelmi sokkot okozta. Tulajdonképpen ezt főleg a második részre értem, azonban az első rész is tartogat nem egy, és nem is kettő olyan pillanatot, ahol majd a szemünket törölgetjük. Illetve ahhoz, hogy a folytatás elérje nálatok is azt az érzelmi hatást, amit nálam, és oly sok más játékosnál, elengedhetetlen az első rész végigvitele. Ellenkező esetben korántsem lesz akkora a hatás.
A The Darkness története az azonos című sikeres képregénysorozaton alapul, tehát egy adaptációról beszélhetünk jelen esetben. A történetről nem szeretnék semmit elárulni, legyen elég annyi, hogy Jackie Estecado, aki a főszereplő, az olasz maffia tagja, egyetlen köteléke pedig a "jók" világához pedig Jenny, akit már kölyökkora óta ismer, hiszen együtt nevelkedtek fel az árvaházban.Persze Jackie alvilági életének köszönhetően (és más egyéb dolgoknak köszönhetően, amit a sztorira való tekintettel nem említek meg) elszabadul a pokol, és innentől kezdve egy bosszúhadjárat részesei lehetünk.
Az első rész annak idején a híres "kanapés" jelenet miatt nyert díjakat - a "legérzelmesebb jelenet ez a videojátékok történetében". A második rész, pedig mikor megjelent, történetét a Bioshockot és a Half Life sorozatot felülmúlónak titulálták. Mert lehet ugyan, hogy utóbbi két játék rajongói tábora lényegesen nagyobb (ez pedig részint annak köszönhető, hogy régebb óta vannak a piacon),de attól még tény, hogy a The Darkness mindkét része olyan színvonalú és mélységű, és megható történetet tár elénk, hogy szem nem marad szárazon. Persze a történetbe való beleéléshez szükséges a megfelelő érzelmi intelligencia is. De ha ez meg van, akkor bátran álljatok neki. Ez nem csak egy agyatlan FPS, amit végigtolsz, aztán soha többet nem veszed elő. Nem. Ez egy óriási élmény, amely végigkísér téged egész hátralévő gamer pályafutásod során (S minő meglepetés, a már említett négy játék mellett ez is olyan, ahol lehet kötődni elég erősen a női karakterhez). A második rész végén pedig olyan döntések elé állítanak minket, ahol TÉNYLEG nem tudjuk majd eldönteni, hogy mi a helyes választás a briliáns és furfangos sztorivezetés miatt.
Ezennel cikkem végére értem, remélem, sikerült valami újat, és esetleg hasznosat megosztanom a gamer közösséggel. Valamint remélem, hogy írásom hatására ha nem is sokan, de néhányan tesztek egy az említett művek valamelyikével egy próbát. Sziasztok!
