Enslaved: Odyssey to the West
6. Enslaved: Odyssey to the West (Ninja Theory, 2010)
Tudtátok, hogy ezt tartják minden idők egyik legalulértékeltebb játékának? Jó, persze lehetne mondani, hogy ilyen volt az I am Alive, az Alone in the Dark, a Mirror's Edge, meg még sok más alkotás is, de tény: az a kevéske játékos, aki megvette ezt a remekművet (vagy más, nem legális úton játszott vele), élete egyik legnagyobb videojátékos élményének tartja. Engem mindig elszomorít, amikor látom, hogy az ilyen gyöngyszemek csak úgy eltűnnek a játékok végeláthatatlan rengetegében. Egy igazán nagyszerű alkotás ez, amely sajnos nem kapta meg a kellő figyelmet, ami kijárt volna neki. A pénztáraknál így csúnyán megbukott, akárcsak a már korábban említett Prince of Persia - igaz, az más okok miatt. Na de milyen játék is az Enslaved? Alapvetően úgy definiálnám, hogy egy sztori-orientált akció-kaland-platformer egy poszt-apokaliptikus világban. Talán a Metro sorozathoz tudnám hasonlítani bizonyos okok miatt. Mind a Metro és mind az Enslaved egyaránt könyvadaptáció, zseniális történettel, karakterekkel, és szinte tapinthatóan erős hangulattal, és atmoszférával. A Metronak legalább sikerült annyi bevételt termelnie, hogy elkészüljön a folytatás. Sajnos utóbbinak azonban nem. De hogy mi teszi mégis ezen kívül oly különlegessé ezt az általam oly nagyon szeretett játékot? Hát maga az ötlet, amire az egész játékmenet épül. Mert az valami fantasztikus.
Ha olvastátok a blog első részét, tudhatjátok, hogy mi a véleményem a képernyőn zajló szerelmi szálakról. Csak akkor működik jó, ha maga a játékos is érezni kezd valamit az adott szereplő iránt, s kötődni kezd hozzá. E gondolataimat tökéletesen kifejtettem a Prince of Persia-nál, amit immáron már másodjára említek meg e játék kapcsán. Ez pedig nem véletlen, ugyanis van köztük egy óriási hasonlóság. Szintén adva van egy férfi főszereplő, aki kissé mogorva, de mégis szerethető, s a történet során egyre jobban megismerjük az emberi oldalát. Továbbá adva van egy lány, nevezetesen Trip, aki törékeny, de mégis talpraesett, és számos belső értékkel rendelkezik. E két szereplő közös kalandját követhetjük nyomon a történet folytán.
Megpróbálom vázolni a játék alapszituációját. Mindezt pedig természetesen úgy, hogy nem fedek fel semmit a történetből. Tehát van Trip, a tettrekész, ám törékeny lány, akinek segítségre van ahhoz szüksége, hogy eljusson valahova. Találkozik főszereplőnkkel, amikor ketten sikeresen megszöknek egy rabszolgaszállító űrhajóról. Ugrok egyet, mert mint mondtam, nem akarok történeti szakaszokat felfedni előttetek. Monkey, a játék hőse úgy ébred, hogy egy elektronikus szerkezet van a fejére erősítve. Itt jön csak a feketeleves. Trip arra kényszeríti Monkeyt, hogy kísérje és védelmezze őt a cseppet sem veszélytelen út során. Ha Trip meghal, a szerkezet működésbe lép Monkey fején, és ő is meghal. Ha távol megyünk Triptől, egyre jobban el kezd fájni hősünk feje, aminek egy idő után szintén halál lesz az eredménye. Innen ered a játék címe. Ez pedig arra készteti a két szereplőt, hogy bármi áron együttműködjenek, segítsék egymást a továbbjutásban, és életben tartsák egymást. A történet során pedig egyre inkább közelebb kerülnek egymáshoz.... A játék vége pedig valami elképesztő. Akkora nagy katarzis a vége, hogy azt leírni nem lehet. Ritka ilyet látni, és átélni, épp ezért mindenkit arra kérek, hogy aki csak teheti, játssza végig ezt a remekművet, talán egy életreszóló élménnyel lesz gazdagabb. Ez az Enslaved.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
